Èn ezt nem èrtem.. Bàtyò mostanàban nagyon furcsa,ès ingerült..Nem tudom mièrt. Gondolkodtam azon,hogy megkèrdezem Shimàt illetve Akit,hogy mi a baja Harunak. Amikor kiszolgálja a vendèkeget elèg letört,az àgya mellett piát találtam,pedig nem szokott inni. Ki fogom derìteni mi a gond!
A morfondìrozàs utàn kiugrok az ágybòl,mint bolha Buksibòl ès leszaladok a földszintre. Nem találom az ikerpárt..Pont akkor nincsenek itt,amikor akarok tőlük valamit kèrdezni.
-Haru? -a fotelban fekszik,mellette a pàlinkàjàval- Mi a baj? Látom,hogy ennyire letört vagy napok òta.. Talàn mert most lesz a..az ötödik èvfordulòja a szüleid halàlànak?-lehet ezt nem kellett volna kimondanom- Nem ad vàlaszt a kèrdèseimre. Az utolsò remènyem az ikrek. A kàvèzòban lesznek. -megindulok az ajtò felè,de hallom Haru hangjàt- -Nincsenek itthon. El kellett menniük. -Èrtem.. Olyan bàgyadtan mondta. Másnapos. -Mit szeretnèl reggelire? Rántotta jò lesz? -Azt hiszem. Felkel,ès elkezdi a ràntottàhoz kivenni a tojásokat,melegìti az olajat. Èn addig leülök,ès várok. Mit is tehetnèk mást. Egyèbkènt ma a White Fang nem nyit. Vasárnap van. Eközben az ikrek hazatèrtek. -Sziasztok! -Helò. -mondja Aki- -Szeretnèk veletek beszèlni. Kèrlek felmennètek a szobàmba? Addig is eszek. -Rendben. -igazìtotta okulárèját Shima-
Megreggeliztem,közben egèsz vègig arra gondoltam,hogy Harunak hogyan lehetne jobb. Felmentem a szobámba,ott pedig vàrtak engem. -Vègre megèrkeztèl.-összhangban mondjàk persze- -Nah..-leülök az ìròasztal szèkèhez- Harunak mi a baja? Màrmint èrtem,hogy most van ötödik ève,de..Nagyon furcsa mostanában. -Amikor a szüleink meghaltak autòbalesetben,akkor Harunak sùlyos agykárosodása lett. Már mondtam,mondtuk neki,hogy menjen pszichològushoz,de azt mondja "semmisèg.." . Nem tudja feldolgozni a törtènteket. Mivel most van ötödik ève,ezèrt a szülei iránt èrzett megbànás,ès szeretet zagyvalèka előjön rajta. -Lehajtja fejèt Aki- -Jèzusom..Sejtettem,hogy ez áll a dolog hátterèben,de azèrt kicsit sajnálom bátyòt. -Hát igen..-Shima ránèz a virágzò cseresznyefára,amit az ablakombòl lehet látni-
Vigyáznom kell Harura. Ahogyan lemetem a lèpcsőn,látom,hogy Haru nincs itt.. Kiszaladok a kapun kìvülre,ès látom,hogy egy gyönyörű csokor virág kìsèretèben valahová elimdult. Gondoltam követem,tudja az isten hova lòfrál ilyenkor. Vagy harminc percet utaztunk. Egy dombos helyre èrtünk,ami tele volt fàkkal. Felment a dombtetőre,ahol egy sìr àllt. Itt van az autòbaleset helye,nem igaz? Mèg virágot sem hoztam. Odamenjek bátyòhoz,vagy hagyjam visszaemlèkezni? Nem..Odamegyek. -Szia . -Te meg? Mit keresel itt? -meglepődve nèz rám- -Követtelek. Kìváncsi voltam hova mèsz. - Ahaha..-furcsa mòdon,elröhögte magát- Te kis kìvàncsi. Tessèk. Itt egy szàl virág. Tedd rá a sìrra. Ha szeretnèd. -Rendben. Kezeimet összetettem,ès elmondtam nekik egy imát. Gyermek voltam amikor láttam őket,de annyira emlèkszem,hogy nagyon kedvesek ès jòszìvűk voltak. Bàtyò anyukàjànak làgy hangja mindig megnyugtatott. Sajnàlom,hogy ennek kellett törtènnie. Olyan boldog család voltak. Kinyitom a szemem,ránèzek a sìrra,ès látom a viràgot,amit az ikrek hoztak ki. Az a csokor is gyönyörű volt. Sejtettem,hogy temetőben voltak.
Haru szèp lassan kinyitja a szemèt,ès átölel mosolyogva. Èn pedig visszaölelem. Remèlem már jobban èrzi magát,hogy meglátogatta őket. -Máris jobban nèzel ki. -mondtam neki halkan- Nem bìrom..A könnyek kiszöktek a szememből. Megint kisbaba mòdjára sìrok,nemde? Ràadàsul megint bátyò vàllán..
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
