A nevem Jungkook. Ausztráliából költöztünk a családommal Szöulba. Az életem normális volt addig a pontig míg Namjoonnal be nem tettük a lábunkat abba a házba, ahol ők éltek. Hogy Ki az az ők?
Démonok!
Kezdés: 2018.09.19
Befejezés: ?
▪Káromkodás
▪Fe...
A repülőút nyugisan zajlott ám nagyon lassan és fárasztóan. Egyszer át is kellett szállnunk, bár nem nagyon emlékszem rá, mert akkor pont félig aludtam. Tudni illik rólam, hogy én bárhol, bármikor eltudok aludni és olyan mélyen, hogy azt se venném észre, ha egy bombát robbantanának fel a fejem mellett. Szerintem még arra se ébrednék fel, ha lezuhanna a repülő.
Egy gyönyörű szép limuzin visz minket a bérelt házunkhoz. Mivel nem vagyunk biztosak benne meddig maradunk így a szüleim jobbnak látták, ha inkább bérlünk egy házat. De nem ám olyan házat sikerült kifognunk ami a belvárosba van. Áh dehogy. Anya ragaszkodott hozzá, hogy az erdő közepén álló hatalmas nagy kastélyt béreljük ki. Na jó túloztam. Nem kastély volt, de akkor is hatalmas. Édesanyám azért ragaszkodott ennyire ahhoz, hogy távol legyünk a zajtól és az emberektől, mert elmondása szerint akkor jobban tud koncentrálni és jobban megjön neki az ihlet. Igen anyukám egy nagyon híres írónő, aki többnyire szerelmes regényeket szokott kiadni a kezeiből.
Apáról már meséltem, de azért nem árt felfrissíteni a dolgokat. Szóval apa Ausztrália legbefolyásosabb üzletembere. Rengeteg cége van a fővárosba és, mind jól működik, így gondolta máshol is szerencsét próbál. Már most hatalmas jövő elé néz, hisz a tenyér bemászó stílusával azonnal letudta venni lábukról, a Koreai üzletembereket. Apa tipikus az az ember aki szereti mutogatni, hogy ő nem átlagos. Mindig feltűnő autókkal jár mindenhova és természetesen a külseje se mindennapi. Borzalmasan sármos férfi. A nők csak úgy tapadnak rá, de amiért a legjobban tisztelem édesapámat az az, hogy ő sose áll le más nőkkel. Számára csak anya létezik, még ennyi év után is. Apa 22 volt mikor találkozott anyukámmal aki, pont aznap töltötte 18. születésnapját. Azóta a nap óta vannak együtt az az már 24 éve. Szemükben még ennyi idő múltán is látni lehet azt a bizonyos lángot. Az örök szerelem tüzét.
Bátyám Kim Namjoon 20 éves. Sötét barna, szinte már fekete szemei vannak és szőke haja van. Lefordítom. A lányok álma. Tudjátok van az amikor mindenki a szőke hercegéről álmodozik, hogy majd eljön érte fehér lovon. Na a szőke herceg megvan csak alatta épp nem egy ló található, hanem egy hófehér BMW. Jól néz ki, pénzes..mi kell még? Én megmondom. Szív. Ami sajnos Namjonnak nincs. Velem kedves, mert az öccse vagyok, viszont más lányokkal, vagy épp fiúkkal olyan tapló, hogy abban a pillanatba kéne fejbe lőni mikor megszólal. Csak a szex miatt áll szóba a lányokkal illetve férfiakkal.Igen a drága testvérem a biszex kategóriába sorolható. Ha nem lennék a testvére biztos vagyok benne, hogy már engem is megrakott volna. És nem ez nem az én beteg agyszüleményem gondolata. Ő maga mondta. Biztató nem?
Végezetül pedig itt vagyok én. Jeon Jungkook. Bátyámmal ellentétben nekem soha se volt még kapcsolatom, amit kissé cikinek is érzek,hisz nem sokára betöltöm a felnőtté válás évszámát, a 18at. Nekem barna hajam van és szintén sötét barna avagy fekete szemeim vannak. A szexualitásom pedig..heterónak mondanám magam, bár az utóbbi időben elég sok fiúxfiú pornót néztem és nem tudom. Nem szeretnék a férfiakhoz vonzódni. Feleséget és gyerekeket akarok. De a szívnek nem lehet parancsolni...igaz?
*****
Már beértünk az erdőbe, mikor felébredtem. Álmos szemekkel, de még is izgatottan fürkésztem a tájat. Gyönyörű. Így jobban belegondolva igaza volt anyának, hogy távol az emberektől a legjobb. Bambulásomból Nam érintése rázott fel. Ráemeltem sötét íriszeim, amik kíváncsian csillantak fel. Testvérem nem szólt egy szót sem csak az ő oldalán lévő kocsi üvegen mutogatott ki. Amennyire engedte az öv szorító fogsága közelebb csúsztam Namjoonhoz. Kissé hunyorognom kellett, mert már ment le a nap és így is egy elég messze lévő sötét dolgon akadt meg a szemem. Egy leégett ház. Legalább is innen annak tűnik. Vagy csak simán feketére van festve? De ki lenne olyan borult elméjű, hogy feketére fesse a házát? Érdekes. Bátyámra pillantottam és rögtön tudtam mire gondol. Fel kell fedeznünk azt a házat!
Kissé hunyorognom kellett, mert már ment le a nap és így is egy elég messze lévő sötét dolgon akadt meg a szemem. Egy leégett ház. Legalább is innen annak tűnik. Vagy csak simán feketére van festve? De ki lenne olyan borult elméjű, hogy feketére fesse a házát? Érdekes. Bátyámra pillantottam és rögtön tudtam mire gondol. Fel kell fedeznünk azt a házat!
*Jungkook*
Mikor a saját házunkhoz értünk, magunkhoz vettük a csomagjainkat, ami nem volt annyira sok, mert majd itt úgy is beszerezzük a legdivatosabb ruhákat. Legalább is anya ezt mondta. A bútorokat mi választhattuk ki és a szobáinkat is mi rendeztük be. Mármint interneten keresztül, aztán a dokumentumot átküldtük a nagyiéknak akik beszerezték őket és gondolom én, hogy felbéreltek valami embereket akik ide szállították a dolgainkat és be is pakoltak, úgy ahogy azt mi szerettük volna.
Nem nagyon volt erőm szétnézni a házban, hisz nagyon fáradt voltam és csak az alvásra tudtam gondolni. Felballagtam az emeletre, ott pedig a fehér ajtót kinyitva léptem be az újdonsült szobámba. Csomagjaimat a sarokba hajítottam, cipőmet is hasonló sorsra száműztem, majd bedobtam magam a pihe-puha ágyamba. Arra se volt már erőm, hogy a függönyt elhúzzam, így a hold sivár fénye mellett hajtottam álomra a fejem.
A másnap eseménytelenül telt. Kipakoltuk a ruháinkat, elmentünk a városba vásárolni az ételekhez való alapanyagokat és természetesen ruhákat. Így el is ment a nap fele. Délután 5 körül kopogtat valaki az ajtómon.
-Gyere. -Hívtam be az ismeretlent, miközben az új ruháimat hajtogattam be a szekrénybe.
-Csá öcsi.- Jön be a szobába drága testvérem és vetődik le a szépen elrendezett ágyamra. Vagy is most már nincs is olyan szépen elrendezve.
- Remélem, mielőtt kimész megigazítod majd az ágyam.- Túrok bele amúgy is kócos, rendezetlen barna tincseimbe.
-Persze, de majd csak azután miután elkészülsz.- Vette kezébe az egyik tigrises plüssömet és azt kezdte el dobálgatni.
-Hova megyünk?- Vettem elő egy egyszerű összeállítást a szekrényből. Tudom, ha Namjoon a fejébe vesz valamit az úgy is lesz. Meg amúgy sincs nagyon kedvem itthon ücsörögni szóval felőlem bárhova elvihet.
-Tudod te azt.- Áll fel az ágyamról és jó kisfiú módjára megigazítja az összegyűrt takarót. Értetlenkedő tekintetemet látva normálisabb választ is ad a kérdésemre.- A házhoz megyünk. Tudod amit mutattam. Elég parás helynek néz ki, szóval azt is megértem, ha nemet mondasz.
-Pff tudod, hogy az ilyenekre kapó vagyok.- Mosolyodok el gúnyosan. Kezemmel intettem, hogy hagyja el a szobát, amíg elkészülök.
-Jaj már Kook láttalak már meztelen. Emlékszel fürödtünk is együtt.- Sétál az ajtó felé. Tudja már mi a válaszom erre és azt is tudja, ha nem hagyja el rögtön a szobát akkor megint be lesz törve az orra.
-7 éves voltam mikor utoljára együtt fürödtünk és meztelenül is azért láttál mert szokásoddá vált, hogy mindig akkor nyiss be hozzám mikor épp öltözök.- Dobom hozzá a felsőt ami épp a kezembe van, de a ruhadarab sajnos az ajtót találja el, miután az becsukódik. A túloldalról Nam boldog nevetését hallom. Ilyenkor megtudnám ölni.
Miután elkészültem lebaktatok a nappaliba, ahol anya és apa épp valami romantikus filmet néznek. Oda szóltunk nekik, hogy felmegyünk a városba. Nem szép dolog hazudozni, de hát most csak nem mondhatjuk azt, hogy elmegyünk felfedezni az innen nem messze lévő kíséretházat.
