Két híresség az életemben😳

Mit Csináljak??🤷🏻

Dóri szemszöge
Reggel arra keltem hogy egy kéz simogatja a hátamat amire azonnal kinyitottam a szemem. És persze hogy Mark volt az. Azonnal kiugrottam az ágyból és ,,beszélgetésbe" kezdtünk.
Én:Te mi a faszt keresel itt?? Megbántottal és ezen nincs mit változtatni.-löktem ki az ajtón és már becsukni készültem amikor megtartotta az ajtót és úgy vissza lökte az ajtót hogy azt hittem hogy itt helyben kapok agyrázkódást. Amint látta hogy a földön landolok gyorsan kapta a lehetőséget és felém jött hogy segítsen.
Mark:Figyelj nem akartalak megbántani csak véletlen kicsúzott a számból de ha jobban ismernél akkor te is tudnád hogy véletlen volt.-ragadta meg a karom majd meg fogta az állam ezzel azt nyújtva hogy nézzék a szemében de nem lecsuktam a szemem és úgy válaszoltam
Én:Szóval én vagyok a hibás hogy nem ismerlek eléggé??
Mark:Nem nem te vagy a hibás. Mondom hogy én vagyok a hibás fogd már fel- kiabálta mire olyan szinten megijedtem hogy legördült egy könnycsepp a könnyeimmel nem törődve folytatta mondandóját- Szóval fogd fel azzal a maréknyi eszeddel hogy én vagyok a hibás mert kicsúzott a számon- szorította meg jobban a a kezem majd a falhoz szorítva az államat elengedve a nyakamon szorítva és itt vesztettem el a fonalat és törtek elő a régi emlékek és csak úgy folytak a könnyeim(ne kérdezzetek rá majd egyszer el mesélem a régi emlékeket)és ahogy csak tudtam ellöktem magamtól és futottam a fürdőbe és át öltöztem és ahogy láttam magam a tükörben azt hittem ott hányom el magam. Majd annyira zavart az a lány a tükörben hogy beleütöttem a tükörbe ami darabokra tört. Annyira fájt hogy nem érdekel hogy vérzett a kezem fogtam magam és lementem a lépcsőn apával most nem törődve felhúztam a cipőmet és ki léptem az utcára és rögtön valakinek neki mentem. Olyan ismerős volt. Hhhhh😮😮ez....
Én:Jacob Sartorius???-kaptam a szám elé a kezem
Jacob:Igen. De hej... Neked véres a kezed és... Te sírtal?? - fogta meg a kezem és az állam és kényszerített hogy a szemében nézzek de inkább becsukva hagytam-hej. Mi a neved-kérdezte lágy hangon
Én:D..Dór....Dóri-mondtam szipogva és levegőért kapkodva ugyanis úgy éreztem hogy kezdek szédülni. Szerintem ezt jacob is észrevette mert kicsit szerintem elkezdtem dőlöngélni és jacob karjaiba estem.
Jacob:Jól vagy Dóri??-simogatta az arcom
Én:p....per....-majd össze rogytam a földre
Jacob:Na gyere be megyünk a kórházba-állított fel
Én:Nem nehogy be menjünk a kórházba-ellenkeztem de őt ezt nem hatotta meg
Jacob:Nem érdekel az ilyen szép lányokat nem lehet hagyni hogy csak úgy elájuljanak-elengedte a kezem de a másikkal még mindig tartott és gondolom telefonért nyúlt.
Jacob:Szia. Ide tudnál jönni a(képzeljetek ide egy utcát). Léci. Sürgős-könyörgött a telefonba
Jacob:rendben. Köszi-tette el a telefont és vissza rakta a kezét a vállamra. A ,,romantikus" pillanatot az ajtó kicsapódása zavarta meg amikor megláttam Markot kilépni az ajtón. És felénk közeledett. Majd amikor élért minket jacobbal nem törődve húzott magához és húzott volna vissza a lakásba de jacob megfogta a kezem és vissza húzott magára hogy olyan szinten érintett a ,,csapódás" hogy leestem a földre. És innentől nem emlékszek semmire.....

/A kövi részből kiderül minden. És ez a váratlan fordulat😮😯🤐Remélem nektek is tetszett. Ha igen akkor⭐és folytatom. Addig jó olvasást és pusszantás😘😄/