"Érezted már azt, hogy a vér szétárad a testedben, miután megszilárdul? Hogy minden mozdulat után más valaki vagy? Amikor néznek téged, hogy a színpadom vagy és táncolsz érezted, hogy nincs körülötted senki? Csak azzal, hogy táncolhatsz érezted, hogy elmúlhat minden baj?"
Kiskorom óta táncolok, táncolok mégse tudja ezt senki. Régebben volt egy súlyos betegségem, ami miatt egy időre felkellet hagynom a tánccal. 13-14 éves lehettem mikor egy világ dőlt össze bennem. Elkezdtem bokszolni, hogy kiűzzem a fájdalmamat.
Azt vettem észre a későbbi idők során, hogy a boksz nekem egy tánc. Bárki bármit mondott nekem, 1 év után vissza tértem a tánchoz, mikor úgy éreztem vagyok elég erős ahhoz, hogy megtudjam csinálni.
Belegondoltatok milyen két személyiséggel élni?
1. amikor magad vagy a suliba.
2. mikor a színpadon vagy a ringbe vagy és készülsz életed fellépésére, mérkőzésére. Senki sem tudhatja meg, hogy ki is vagy valójában. Mint mondani szokták a tudás áldás és átok egyben. Az én részemről maradjunk az átoknál. Ha bárki megtudja ki is vagyok valójában csak kihasználnának. Eldobnának, amint megunnak. Igaz most sincsenek barátaim, de legalább attól nem kell tartanom, hogy kihasználnak.
Székely Lara vagyok egy átlagos gimnazista, vagyis az egyik énem. A másik Tara a táncos, bokszoló, akit egy világ ismer.
YOU ARE READING
Táncos
Non-FictionEgy lány élete...több személyiség...egy ember...meddig lehet vajon megélni 2 személlyel? Lara vagy Tara? Meddig lehet fenntartani kettő ént? És melyik lesz az erősebb melyik fog végül nyerni?
