Had gondoljam újra

Első rész

- Kitartást! Még négy oldal hátra van.
- De az iszonyú sok.
- Ha eddig képes voltál 12 oldalt megcsinálni, nehogymár négy visszatartson. Gyerünk!
Karbatett kézzel ül Eren Levivel szemben. Egy ideje már a matek felett csücsülnek, kisebb-nagyobb sikerrel, de nem azért, mert Eren balfasz hozzá, csak hogy is mondjam, lusta és inkább szabadulna tőle. Szerencséje, hogy Levi mellette van.
- Minél előbb megcsinálod, annál előbb szabadulsz.
- AH! - hátradől a székben és fejét fogja. Kicsit összeszedi magát, majd nekiesik a további feladatok megoldásának. Nem kell neki olyan sok idő, mint amire számított. Boldogan nyújtja át Levinek a halom lapot. Ellenőrzi, leteszi maga elé és elismerően bólint.
- Látod? Nem haltál meg tőle.
- Még!
- Elhiheted, nem a matematikától fogsz meghalni.
- És ha igen?
- Feljegyezlek a paranormális halálesetek közé.
- Megnyugtató vagy.
- Mint mindig.
Óvatosan beleszürcsöl a fekete teájába és mintha mosolyra húzná a száját. Na, inkább ezt mondanám paranormális jelenségnek.
Néhány perccel később már mind a ketten a kanapén vannak és egy filmet néznek. Popcorn, üdítő és vészhelyzetekre zsebkendő. Akkor is, ha nem egy csöpögős dráma az áldozat, ami megnézésre kerül. Kellemes, korai este van. A két srácnak nem jelent gondot, vállat vonva egymásra pillantanak, ezzel jelezve, hogy most ott fog aludni Levi Erennél, mivel megszokták egymás társaságát, ugyanis kiskoruk óta jól ismerik egymás, köszönhető szüleiknek. Eren apja gyógyította ki Levi anyját egy súlyos betegségből, s abban az időben összebarátkozott össze a két gyerek. Levi talán 12 lehetett. Megismerkedésük óta majdhogynem elválaszthatatlanok. Iskolába is ugyanoda jártak, sőt gimibe is. Volt egy idő, mikor mindennapos szórakozás volt Eren cukkolása, mert amikor tudta, Levi tablóját bámulta. Sőt. Gyakran aludtak egymásnál is, főleg mikor Ackermanékra volt bízva Eren felügyelete, ha üres volt a házuk.
- Holnap nem leszek itthon.
- Barátnődnél leszel?
- Nem... - elmosolyodik és tekintetét Rivaille-ra helyezi. - A haverokkal megbeszéltük, hogy elmegyünk valamerre. Rengeteg ötletet felhoztam, végül... azt hiszem valami szórakozóhely lett a nyertes.
- Értem. Akkor holnap nem várlak.
- Tudom, hogy péntekenként nálad vagyok, de csak a holnap jó a többségnek. Sajnálom.
- Ugyan, nem kell bocsánatot kérned. Fiatal vagy, szórakozz!
- De péntek...
- Eren.
Mélyen a szemébe néz és óvatosan közelebb húzódik.
- Levi?
- Ah, semmi - fejét megrázza és visszaül helyére. - Ha bármi gond van, szólj. Oké?
- Rendben.
Folytatják a filmet, utána fürdenek és aludni mennek. Mostanában egyre kényelmetlenebbül érzi magát Eren a hasonló helyzetekben. Egy szobában aludni még oké, de egy ágyban. Elég... kényes. Kiskorukban még elfogadható volt és aranyos, de egy majdnem 21 éves felnőttnek már nem igazán. Egyre gyakrabban érzi furcsán magát Levi közelében. Gyakran azt se tudja, hogy kezelje, vagyis hogy kezelheti.

Suli vége. Csupán egy-két emberre kell várni és már útnak is indulnak egy szórakozóhely felé. A társaságba Armin is ott van, Eren legjobb barátja. Jelez a telefon, SMS érkezett.„ Be kellett jönnöm dolgozni. Ettől függetlenül bármikor írhatsz. De emlékeztetlek, hogy megígérted. Ha baj van, értesítesz!- Levi „Gyors választ pötyögtet.„ Ha azt mondtam szólok, szólok. Rendben? Nem kell aggódnod. Holnap majd gyere.- Eren „Egy mély levegőt vesz és sokkal jobban érzi magát most, hogy válaszolt. Tisztában van azzal, hogy nem gyerek és nem kell ellenőrzés alatt tartani, nem kell tudni mindenről, amit csinál, de jó érzéssel tölti el, hogy aggódik érte.
Útjuk Rila Host Clubjához vezet. A fiúnak fogalma sem volt, hogy ide jönnek. Végülis nem bánja a dolgot, mert még sose volt ehhez hasonló helyen. Igazán kíváncsi lett.
- Nos, készen álltok? - akár egy túravezető egy út kezdeténél, felkiált az egyik egyetemista.
- Elég hülye kérdés!
- Vissza nem fordulok. - mindenki alig várja, hogy bemehessenek.
Be is lépnek a helyiségbe és elképesztő, hogy milyen szép az a hely. Modern, letisztult, viszont kissé sötét. A lépcső alján megállítja a csapatot egy fiatal hölgy és segítségükre siet.
- Foglalásunk van Jean Kirschtein névre.
- Azonnal. Igen, meg is van. Kérem, kövessenek.
Elindul előttük. „Igazán csinos, be kell vallanom." fut végig az agyán Erennek. Követik a hölgyet, majd egy asztalhoz leülnek. Kényelmesen elférnek mind a hatan és egyből jön pár velük egykorú lány a szórakoztatásukra.
A hangulat irigylésre méltó. Meg se fordult a fejükbe, mennyire szórakoztató egy ilyen hely. Egy órával az érkezésük után már egy társuk le is lépett az egyikkel, akinek akkor járt le a műszakja. Erent kiszemelte egy másik, s félrehívta beszélgetni, külön a többiektől.
- Itt jó lesz - mutat egy eldugottabb helyen lévő sarkocskára - Ugye?
- Nekem megfelel. -Leülnek és egy pohár pezsgővel indítanak. Ma este már nem ez az első, így jobban odafigyel a mértékre Eren, nehogy baj legyen a végén. A beszélgetés elhúzódik, s a lány már felkínálja, hogy menjenek hozzá. Belemegy. Egyéjszakás kaland még belefér, nem? Felkelnek az ülésekről, de ekkor olyat lát, amit lehet nem kellett volna.
Nem messze tőlük, egy asztalnál Levi foglal helyet egy csinos, talán a harmincas éveiben járó nővel. Nem akar hinni a szemének. Lelkileg összetört. Miért szomorú és dühös egyszerre? Látszólag nagyon is jól érezhetik magukat, hisz nevet. Meg sem tudja szegény Eren mondani, mikor hallotta utoljára nevetni, úgy igazán. Levi felé fordul. „Basszus meglátott! Mi a francot tegyek?" Levi felkel az asztaltól, de nem vár tovább. Elnézést kér a lánytól, és a többiek felé indul.
- Na mivan? Dobott a csaj? - veti oda Jean, aki láthatólag is többet ivott a kelleténél.
- Nagyon vicces. Nem, de haza... kell mennem.
- Megijedtél? Vagy netalán túl rámenős volt?
- Fogd már be! Ha haza akar menni, neked nem tökmindegy? Én meg elkísérem.
Armin barátja hátára teszi kezét és a kijárat felé irányítgatja Erent. Elköszönnek mindketten és elhagyják a klubbot. Levit nem látta, hogy követné, de mégis érzi, hogy valami nincs rendben. Mintha valaki figyelné.