Had gondoljam újra

Harmadik rész

Már számtalanszor is sikertelenül hívja Erent és idegességében csakhogynem a földhöz vágja a mobilját, de akárhányszor próbálkozott, egyszer se válaszolt. A műszakját nem hagyhatta ott, mert ő is a vésztartalékok közé tartozott. Ha nem jelent volna meg, annak súlyos következményei lettek volna. Ezalatt nem az elbocsátást kell érteni, hanem valami sokkal rosszabbat. Szóba jöhet akár a munkahelyi csesztetés. Vagy a véletlenszerű, utolsó pillanatban való értesítés az aznapi munkabeosztásról (ami a péntekjeit veszélyeztette a legnagyobb arányban).

Három előtt már pár perccel elkezd készülődni, hogy a lehető leghamarabb Erenhez indulhasson, és végre kiderítse mi a fene van vele, hogy nem képes a nyomorék telefont felvenni és ami ennél is lényegesebb, meg kell magyaráznia, a mai történteket. Nem állt szándékában még elmondani neki, hogy hostkodik, és nagyon remélte, nem is kell, ugyanis egyfolytában új munkahely után keres. Bár meg kell hagyni, a jelenlegi munkahelye igazán megfizeti a kiváló dolgozókat. Életében először munkaideje lejárta előtt lép ki az ajtón és egyenesen a fiú lakása felé veszi útját.

A bejárat előtt megáll. Korai lenne a kopogáshoz. Táskájáért nyúl, hogy kivehesse a kulcsait, amivel talán feltűnés nélkül be tud jutni. És sikerül is. Lenyomja a kilincset és a cuccát a hozzá legközelebb eső székre helyezi. Most vagy nincs itthon Eren, vagy már alszik. Addig, amíg nem tudja ezt meg, csendben közlekedik. A hálószoba ajtaját résnyire nyitva találja, enyhén meglöki a fa ajtót, és egy hatalmas kő esik le szívéről, mikor látja, hogy barátja békésen alszik. A körülötte lévő rendetlenségről tudomást se vesz. Megnyugszik és leül az ágy szélére. Végigsimít Eren arcán, aki a finom érintésre mocorogni kezd.

Felkel helyéről és a konyhába megy. Nem fog tudni most aludni, és beleőrülne a semmittevésbe, ezért miért is ne készülődjön elő a reggelihez. Igaz, hogy csak fél hét múlt pár perccel, de jól esne Levinek egy kiadós reggeli, mielőtt hozzálátna a mondanivalójához. Már a felvert tojással baszakodott, amikor Eren jelenik meg az ajtóban, egy boxerben és egy nagyobb méretű pólóban. Levinek a tekintete azonnal a szemeit törölgető fiúra vándorol.
- Bújj vissza az ágyba, nemsokára viszem a reggelit, oké?
Eren csak bólint, majd visszamászik helyére, a takaró biztonságába, amit most undorral terít magára.

Percekkel később Levi már a reggelivel együtt megy be Eren szobájába és az éjjeli szekrényre helyezi a tálca kaját. Újra felgyülemlett benne az aggodalom, amikor észrevette a fiú különös viselkedését.
- Minden rendben? – húzódik közelebb az ágyon és csak az arcát akarja megérinteni, de kitér előle.
- Nem tudom.
- A tegnapiért bo...
- Hagyjuk. Nem szeretnék beszélni róla. Sem rólad.
- Eren. Nem áll szándékomban rád erőltetni magam, de ezt mindenképp szeretném elmondani.
- Levi, kérlek. Ne most.
- Mi történt?
Eren nemcsak válaszolni nem hajlandó barátjának, de még ránézni sem. Foszlányokban térnek vissza az emlékek az este történtekről. Beleborzong és a fürdőszoba felé igyekszik.
- Öhm... Veszek egy zuhanyt. Addig itt... marasz?
- Persze. De nem kell segítség?
- Levi – végre látni egy apró mosolyt arcán. Nem vagyok öt éves.
- Pedig akkor nagyon cuki voltál.
Eren megvonja vállát és maga mögött becsukja az ajtót. Addig Levi eldől az ágyon. Éppen belemerülne mindenféle filozofálásba, amikor megpillantja a padlón heverő kis tárgyat. Egy öngyújtó. Biztos benne, hogy Eren nem dohányzik, és egyértelmű, hogy nem is hozzá tartozik.

Türelmesen kivárja, míg Eren befejezi a fürdést. Várakozás közben rengeteg kérdés fogalmazódik meg benne. Miután mindennel kész lett a srác, egy könnyed melegítővel bővült ki az előző szettje.
- Beszélni szeretnék. És kérlek, ne titkolózz előttem. Tudom, elég gáz, hogy nem szóltam a munkahelyemről, de már régóta próbálok újat keresni, de még nem sikerült. Egyszerűen nem akartam, hogy megtudd hol is dolgozok.
- Az lényegtelen.
- Nem az. Kölyök... Láttam rajtad, mennyire kiborított. Azt se tudom, mi az elképzelésed az efféle klubokról, de én nem fekszek össze-vissza mindenkivel. Azokra úgymond, külön emberek vannak. Meg...
- Levi...
- Jó. De lenne egy kérdésem. És jogod van nem válaszolni, de remélem, mint barátodnak, elmondod. Mi ez az öngyújtó? Vagy inkább kié?
- Én... Az. A. - Kitör rajta a pánik - Az a szemét olyan balfasz volt, hogy nálam hagyta a kibaszott öngyújtóját.
  - KI?
  - Az egyik kedves vendégetek.
  - Tessék?
  - Jól hallottad. Az egyik „törzsvendégetek". Azt hitte én is a szolgáltatás része vagyok - Hitetlenkedve ült az ágyon, és alig hisz a szavaknak, amelyek Eren száját hagyják el. Össze van zavarodva, de türelmesen kivárja, had érjen a végére. – Amikor megláttalak azzal a nővel. Nos, nagyon meglepődtem és Armin lelkesen hazakísért, mert már nem egy pohár pián tettem túl magam. Akkor direkt nem válaszoltam neked. Nem akartam.
  - Írhattál volna vagy minimum Armin jelezhetett volna, hogy még élsz, csak nem túl jó állapotban.
  - Mindegy. Elaludtam, és arra ébredtem... Arra, hogy az a perverz állat nem száll le rólam, akármit is csinálok – Görcsbe rándul hasa, sóhajt egy hatalmasat. Könnyek gyűlnek szemeibe. – Épphogy nem dugott meg. Nem sokon múlt. De végül elhúzott a francba!
Levi felpattan a helyéről és Erenhez lép. Rettentő nagy késztetést érez rá, hogy megkeresse a férget és agyonverje a képét. Óvatosan a fiú kezéért nyúl, hisz már azért is hálás lehet, hogy megosztotta vele ezt a dolgot. Amikor tudja, hogy ne ellenkezik, és megengedi, hogy hozzáérhessen Erenhez, Levi tétovázás nélkül magához húzza és szorosan karjai közé zárja.
  - Meg tudod mondani, hogy ki tette?
  - Nem. Sötét volt. De annyit sikerült megállapítanom, hogy 35-40 körül lehet, és talán magasabb lehetett nálam. Ennyi.
  - Semmi baj. Megpróbálok intézkedni ezügyben. És ígérem, több ilyen nem fog előfordulni.
Az ágy felé kíséri Erent, majd mindketten kényelmesen elhelyezkednek. Fél nyolc, nyolc körül lehetett, ugyanis a nap most bukkan fel a házak sűrűje közül, megvilágítva a szobát. Végre eljött az a pillanat, hogy Eren szorosan hozzábújik Levihez, amire már régóta vágyott az idősebbik.
  - Talán nem ez a legalkalmasabb pillanat erre, de bocsáss meg. Lehetetlenség tovább magamban tartani.
  - Mire gondolsz?
  - Egy ideje már meg szerettelek volna kérdezni, de sose jutottam el odáig, hogy a szemedbe merjem mondani. Nem akarlak elveszíteni és melletted akarom tölteni az időmet és megvédeni. Nagyon szeretlek Eren.
  - Erre most nem tudok mit mondani. Mostanában eléggé fura körülöttem minden, és nem állítanám azt, hogy közömbös vagy nekem, mert egyáltalán nem ez a helyzet.
Ajkaik összepréselődnek, ahogy Levi közelebb hajolt az összezavarodott fiúhoz. Természetesen nem volt ellenére, de először még nem reagált semmit, majd a második puszi után viszonozta. Végre eldöntötte.
- Megmutatom neked, milyen az, ha te is akarod – Levi egy hirtelen mozdulattal kerekedett Eren felé. – Hidd el, a végén könyörögni fogsz.

Apusziból mélyebb csók lett. Erennek sem kellett ezt többször mondani, mégha nemis azonnal ment bele. Örül, hogy nem az a patkány ér hozzá, és ténylegmegtörténik az, amit akkor hitt, hogy megtörténik vele.