Felejthetetlen Srác (Jenzie FF)

o n e

' - Szeretlek.
- Me too.
- Everything.
- Everything, everything baby... - mosolygott, s mikor következőleg hátrakaptam a fejem, már békében szuszogott.'

Na de várjunk! Ez nem így kezdődött! Tekerjük csak vissza az elejére... Na oké. Kezdjük is:

- Marissa, ezt nem mondhatod komolyan?! - kiabáltam inkább kétségbeesetten, mintsem mérgesen a telefonba.
- Pedig de. Kenzie, van családom, a gyerekeim számítanak rám! Mit vársz? Hogy mindent feladok csak érted? Sok más embernek is felmondtam ezzel együtt. Érdekes hogy mások nem panaszkodnak ennyire! - majdnem kicsúszott, de lenyeltem a szavakat. Más nem?! Vajon miért? Akkor máskor csak negyven éveseknek dolgozzon.
- Én pedig most miattad adjam fel az álmomat?
- Nem ezt kértem - ellenkezett.
- És nem lehet hogy mégis...?
- Esély sincs rá - válaszolt idegesen.
- Sokat segítettél! - csaotam rá a telefont. Szó szerint, csak nem Marissa-n, hanem a földön landolt.
Öt másodperces szívroham. Majd örömmel konstantáltam hogy nem tört be a képernyője. Mikor megfordultam, hangos sikítással estem a földre. Jack magas körvonala rajzolódott a szemem elé.
- Jól vagy - húzott fel.
- Persze - poroltam le magamat.
- Maddie már egy órája téged keres.
- Jó megyek - kullogtam a nappaliba.
- Baszki Kenz, jól vagy? - szorított magához.
- Mostmár kicsit kétkedem benne - próbáltam nem megfulladni.
- Marissa egy nagy...
- Hallottad? - tátottam el a számat.
- A családból mindenki - bólintott.
- Most mivan, mindenki lehallgatja a telefonomat?!
- Nem. Csak Marissa mindenkinek írt - nyomta a szemem elé a telefont. Ott villogott rózsaszínben. 'Sajnálattal közlöm hogy az egész család számára nyújtott menedzseri karrieremnek vége, visszavonulok. Kenzie-nek senki nem szólhat, vele én akarom közölni'.
- Ez szuper. És most mit csináljak? - rogytam a kanapéra. Az államat a kezembe nyomva néztem a nővéremre. Akinek viszont volt valami ötlete. Látszott hogy volt.
- Mire gondolsz Mads?
- Ami azt illeti...
- Igeeeen...?
- Az Orlando....
- Nem!
- Még el sem mondtam!
- Leszarom! Nem! Orlando-ék tabu téma. Utálom őket.
- Lauren-t?
- Őt is. Az egész family-t - csuklott az arcom a kezembe.
- Nincs más választásod. Jack és én ide költöztünk. Amúgy sem maradhatnál?
- Hm, szóval el KELL menjek?
- Nem. De Lauren és a többiek mellett sokkal jobb helyen vagy. Johnny-nak is van....
- Maddie...Johnny-t többet ki ne ejtsd a szádon!
- Pedig neki van menedzsere...
- Basszus, rohadtul igazad van....
- Menj. Segítek pakolni - tolt a szobám felé.

Szuper. A tizenkilenc éves Mackenzie Ziegler, aki mellől kilépett a menedzsere, és ahhoz az emberhez kell költöznie, akit jelenleg a legjobban utálja (ez kölcsönös de ez mindegy). Ráadásul Mads sem szolgál már segítséggel. Nem maradhatott volna mindig úgy? Tizenhárom éves kis buta és naív tinédzser...