CHIMERA • | • JiKook

IKIGAI (Part 1)

- GYERE MÁR JEONGGUK! - szólt kedvesen drága barátom, NamJoon - EL FOGUNK KÉSNI!
- A SAJÁT FOTÓZÁSUNKRÓL? - pofáztam vissza.
- Jó na, akkor is siess!
- Megyek már! - válaszoltam, és már szálltam is be a kocsiba.

Ma megyünk a Wings fotózására. Szeretem azt az albumot. Különösen örülök annak, hogy szóló számok is lesznek rajta. Teljes szívemből írtam azt a dalt. "You make me begin"...remélem, neki is tetszeni fog.

***

-JeongGuk, ide adnád azt a fülbevalót? - szólt JiMin. Én persze ebből semmit nem hallottam, csak bámultam rá, csodával teli arccal. - JeongGuuuuk! - kalimpált az arcom előtt. - Ide adnád azt a fülbevalót? -hangsúlyozta a szavakat, mintha valami retardált hülyegyerek lennék.
- Ah...eung! - mondtam, és kapkodtam a fülbevalót kutatva, de persze ott volt előttem, csak már nem látok a szememtől - Tessék!
-Köszönöm! - mondta angyalian csengő hangon, és belerakta fülébe.

Olyan...gyönyörű. Legszívesebben addig ölelném, amíg csak élek. Soha nem engedném el. Soha.
Lehet, hogy...most kéne elmondanom...vagy...lehet, inkább nem...bár, mit veszítek vele...? húÚÚ dehogyis, hitted, ha kényszerítenének, se mondanám el!

- Szeretlek, JiMin. - na jó -_-
- Én is szeretlek, JeongGuk. - mondta mosolyogva, ugyanakkor értetlenledve.
- De én...Úgy. - nyögtem ki.
- Um...ezt hogy értsem? - mondta zavartan - Úgy, testvérként?
- Nem. - ezt egy értetlenkedő fejjel nyugtázta. Vettem egy levegőt - Szerelmes vagyok beléd. - könnyeztem el magam - már nagy-on régóta - csuklott el a hangom.
- Hogy...mi? - nézett rám riadtan.
- Iszonyúan szeretlek...mióta csak ismerlek. Azért...voltam veled kissé rideg...mert gondoltam, ha nem kerülök veled túl közeli kapcsolatba, akkor talán...elmúlik. De nem...nem múlt el. - mondtam neki, már-már, visszafolytva a sírást, ő meg csak állt, és hallgatta. Minden figyelmét nekem szentelve. - Sajnálom. - sírtam el magam. Egy ideig nem szólt semmit, csak nézett tágra nyílt szemekkel.
- JeongGuk... - szólt, remegő hanggal, én meg elfordultam, félve az elutasítástól, és az lenézéstől. - ne sírj...kérlek. - jött oda hozzám, és fogta meg a vállam. - Miért nem mondtad el hamarabb?
- M...mert féltem, hogy undorodmi fogsz tőlem ㅠㅠ - mondtam, zokogva
- Dehogyis! - mondta szinte nevetve - Mindig is szerettelek, és szeretni is foglak...de...ez most lesokkolt egy kicsit...meg kell értened, hogy...nem tudok erre rögtön reagálni. Tudsz nekem egy kis időt adni? - nézett a szemembe, bíztató mosollyal.
- I..igen. - szipogtam - Amennyit csak szeretnél.. - szóra nyitotta a száját de valaki bejött.
- JeongGuk! JiMin! Jöttök már?
- Igen! - mondtuk szinte egyszerre. Egymásra néztünk, és darabig csak bámultuk egymást, míg meg nem szólalt.
- Megyünk?
- Menjünk.

Élveztük a fotózást. Nagyon jó képek készültek! JiMin nagyon fotogén~
Van valami a nézésében. Olyan....melankólikus.
Miután végeztünk, kajáltunk, és hazamentünk. Vagyis hát...JiMin-en kívül. Ő most fogyókúrázik a Comeback miatt...nem értem. Én így is imádom. Ígyis úgyis tökéletes! Már 4 kilót fogyott...

Otthon NamJoon-ék kidőltek, míg JiMin, és HoSeok lementek edzeni. Később én is lementem hozzájuk, és hát...néztem őket, ahogy táncolnak. Pontosabban Őt. Vajon lesz ebből valami?