Egyszer volt,hol nem volt, volt egyszer egy osztály, 16-os létszámmal. Nagyon különleges kis közösség volt! Mindig megvédték egymást és számíthattak egymásra.
Egyik nap így szólt az osztályhoz az osztályfőnök:
-Gyerekek! Holnap egy új lány jön az osztályunkba! Most költöztek ide Hollywood-ból. És szeretném, ha hamar összebarátkoznátok vele! Rendben?
-Igen.-válaszolta az osztály kórusban.
Ez az ,,IGEN" általában olyan szokott lenni, mintha meg se hallották volna amit mondtak nekik. Csak helyeseltek. De, ha nagyon elgondolkoztak valamin, miközben kérdeztek tőlük, ez nem volt meglepő. De mint mondtam, ez most más volt. Most hallottak, nagyon is jól! De egyáltalán nem örültek annak, hogy egy új osztálytársuk lesz! De nem szóltak, mert tudták, hogy úgysem érnek vele semmit.
Az órák után szokásukhoz híven kimentek a Rönkvárra beszélgetni. Általában a napjukról, a tanárokról vagy a nyári szünetről beszéltek. De ezen a napon nem tudtak másról beszélni csak arról, hogy az új lány milyen beképzelt és elkényeztetett lehet, mert Hollywood-ból költöztek ide. De hamar elszaladt az idő. Máskor mindig nagyon sokáig kint vannak, kivéve mikor Témazárót írnak másnap. A mai is egy ilyen alkalom volt.
-Nekem mennem kell, mert még tanulnom kell a matek TZ-re!-szólalt meg Márk.
-Ó tényleg! A TZ! Holnap írjuk! El is felejtettem! Nekem is mennem kell!-mondta Bálint.
-Nekem is!-szólt Marcell.
És így záporoztak a ,,NEKEM IS!" mondatok. Mindenki elindult hazafelé.
Másnap az iskolában matek óra előtt mindenki nagyon izgult! Azt teljesen elfelejtették, hogy új lány jön hozzájuk! Ami vicces, mert tegnap délután még erről beszéltek, de otthon mindenki tanult, és a nagy izgalomban elfelejtettek mindent, ami délután történt.
Becsengettek. Az óra elején a dolgozatok kiosztása helyett így szólt a matek tanár:
-Gyerekek, ma nem fogjuk megírni a Témazáróg, mert meg kell ismerkednetek az új osztálytársatokkal, Vikivel.
A lány bejött a terembe és körülnézett. Volt az osztályban két lány akik a legjobb barátnők voltak. A lány odament hozzájuk és így szólt:
-Sziasztok, Viki vagyok. Szeretnélek megismerni titeket és a barátnőtök lenni, ha ez nektek nem baj!
A lányok látták rajta, hogy egyáltalán nem beképzelt:
-Egyáltalán nem baj! Én Petra vagyok, Ő pedig Lilla.
A lányok nagyon jó barátnők lettek, aminek Viki nagyon őrült!
EGY ÉVVEL KÉSŐBB
Viki apukája pilóta volt, ezért sokat utaztak.
Egyik délután így szólt a lányhoz az apukája:
-Viki! Tudom, hogy jól érzed itt magad, és itt vannak a barátaid, de el kell utaznunk Kanadába!
-Mi? De miért?
-Mert ez is a munkám része!
-Az előbb nagyon jól mondtad apa! Itt vannak a barátaim és itt az életem! Én nem megyek sehova!
-De jössz! Azt csinálod amit mondok neked, mert az apád vagyok Viktória! Holnap délben indulunk! És nem nyitunk erről vitát!
A lány délután mindent elmondott Petrának:
-Petra, már nem fogunk találkozni többet, és nem fogok az osztályotokba járni tovább, mert elutazunk Kanadába!
-Mi? Miért?
-Azért, mert az apám pilóta és ez a munkája része!
-Te nem maradhatnál itt?
-Nem... Már mondtam neki, de nem engedi, hogy maradjak.
-Nem tudunk tenni valamit?
-Ez nagyon rendes tőletek de nem.
Petra az egész osztályt kihívta a Rönkvárra és mindenkinek elmondta, hogy mi történt. Szerencsére Lillának támadt egy ötlete, ami mindenkinek tetszett. Emiatt nem mentek másnap iskolába, mert csak délelőtt tudták megvalósítani.
Másnap el is mentek Vikiékhez és bekopogtak. Mikor ajtót nyitott Viki apja bementek és elkezdték mondani:
,,VIKI! ANGYALOK LÉTEZNEK, DE NÉHA NINCSENEK SZÁRNYAIK, ÉS ÚGY HÍVJÁK ŐKET, HOGY BARÁTOK! TE IS EGY VAGY KÖZÜLÜK VIKI! NAGYON FOGSZ HIÁNYOZNI NEKÜNK! SOHA NEM FOGUNK ELFELEJTENI!"
Mikor a lány apja meghallotta, annyira meghatódott, hogy úgy döntött, hogy nem utaznak el, aminek mindenki nagyon örült!
Így történt, hogy a 16-os létszámú közösség egy új taggal bővült. Immár nem 16-os, hanem 17-es létszámú a kis összetartó osztály!
VÉGE
