Ezek után Hoseok majdnem minden percét Kihyunnal töltötte. Megismerték egymást, és az idősebb elhatározta, hogy segít másiknak feldolgozni a barátja halálát, és kiszedi őt a függőség karmai közül.
Kihyun nem gondolt Minhyukra, míg együtt voltak, így egy kicsivel könnyebbek lettek a mindennapjai. Amikor kilépett a kórház ajtaján, egy reményteli mosolyt eresztett Hoseok felé, majd két különböző irányba indultak.
Otthon aztán, megfogta a maradék emléket, ami egykori barátja emlékeztette, és kidobta az összeset. Elégette a képeiket, és a megmaradt kevéske anyagot lehúzta a wc-n.
Számára ez tűnt a leglogikusabb megoldásnak, és azt gondolta, ezek után, majd nem kísértik az emlékek.
Este Hoseok felhívta, hogy mi lenne ha találkoznának a közeli parkban, és Kihyun örömmel belement. Bármiről el tudtak beszélgetni, és egy darabig minden jól ment, míg nem az idősebb fiú egy cetlit nyújtott át a fiúnak.
- Ezt találtam a zsebedben... - Kihyun kihajtogatta, és egy jól ismert mondat állt rajta.
"Help me kill the president."
A fiú keserűen elmosolyodott, szemei könnybe lábadtak, és egy gyors mozdulattal, átölelte a másikat.
- Köszönöm, hogy visszaadtad nekem...ha már voltam olyan ostoba, hogy megszabaduljak, minden emlékétől, tudom, hogy ő nem akarja, hogy teljesen elfelejtsem.
- Haragszol rá?
- Nem. Épp ellenkezőleg...még ugyanúgy szeretem. - motyogta a másik nyakába.
YOU ARE READING
//Flawless// [✔]
Fanfiction"- Semmilyen drog nem adja meg azt a valóságot, amit te tudnál nekem adni." //Wires 2.évad//