Because Of You [Yoonseok/Sope]✔

8.fejezet

Ahogy csendben bámultam Yoongi szemeibe a választ várva, ezer meg ezer lehetőség futott át agyamon.

Kezdve a rosszaktól egészen a jókig. Bár bíztam abban, hogy valami számomra pozitívat mond majd, mégis elbizonytalanodtam. Mert hát, akárhogy is nézzük, Yoongiról van szó.. Nála meg aztán végképp nem lehet tudni. Még az is előfordulhat, hogy csak úgy, "miért ne?" alapon csinálta.

Már épp szóra nyíltak ajkai, hogy végre megadhassa nekem szánt válaszát, amikor ajtónkon halk kopogás hallatszott, majd egyből nyílt is ki a falap, amin édesanyánk lépett be.

Miután elhadarta, hogy kész a vacsora és menjünk le mielőtt kihűlne, Yoongs egyből kipattant mellőlem és elindult a konyha felé. Egyedül hagyva engem. Engem és a kétségeimet.

Nagy nehezen én is kikászálódtam a takaró alól, és utánuk mentem. Az étel elfogyasztása után segítettünk az asztal leszedésében és a mosogatásban.

- Milyen volt az este? - fordult felénk anya.

- Meglepően jó. - válaszoltam mosolyogva.

- Akkor jó. Kicsit meglepett, amikor tegnap este Yoongi felhívott, hogy nem jöttök haza. Nem szoktatok másnál éjszakázni. Csak nem szereztetek barátokat? - kérdezte csillogó szemekkel.

- De, lehetséges. - nevettem el magam, mikor az öt hülye gyerek eszembe jutott.

- Látod? Mondtam én, hogy jó fejek. Csak Kookot kell leállítani erről a baba dologról. - csatlakozott a beszélgetéshez Yoongi is.

- Miért, féltékeny vagy?

- Nem. De neki nincs joga így hívni téged.

- Neked viszont lenne, mi?

- Egyértelmű. Persze sosem foglak így hívni. Van ennél jobb becézés is, igaz szerelmem? - simított arcomra egyik kezével.

- Néha nem tudom eldönteni, hogy csak szórakoztok velem, vagy ez tényleg komoly. - sóhajtott anyánk gondterhelten, akiről szinte meg is feledkeztünk egy pillanatra, hogy ő is a helyiségben tartózkodik.

- Anya, ez komoly. - jelentette ki az előttem álló.

- Persze, persze.

- Nem viccelek. Hoseok az életem értelme.

- Tudom, és büszke vagyok rátok, amiért ennyire törődtök egymással. - eresztett el egy fáradt mosolyt, majd hajunkat összeborzolva ment vissza dolgára.

Már a lépcső alján jártunk, amikor Yoongi hirtelen visszafordult.

- Izé, Anyu! Ha legközelebb csukva van az ajtónk, kérlek ne gyere be, amíg nem válaszolunk.. mert, hogy őszinte legyek veled, sose lehetsz eléggé felkészülve arra, ami az ajtó mögött várhat.. Köszi!

A választ meg sem várva kezdett el felhúzni a lépcsőn, majd csak szobánkban engedett el újra.

- Hoseok, ne haragudj! - állt meg előttem, majd két kezemet magához húzva folytatta - Nem egy ilyen helyen, és nem is ilyen körülmények között akartam ezt, ugyanis te ennél sokkal többet érdemelsz.. de jelenleg sajnos nem tudok többet nyújtani, ezért csak annyit tehetek, hogy őszintén bevallom neked az igazat..
Jung Hoseok, amióta először találkoztunk azon a játszótéren, azóta te vagy az életem egyetlen értelme, és nem tudok vele mit kezdeni, de nagyon szeretlek. És persze ezért is csókoltalak meg..

Olyan hirtelen történt az egész, hogy először fel sem fogtam szavai jelentőségét, aztán amikor leesett már csak annyit vettem észre, hogy Yoongi felkap és az ágyra fektet, majd bebújik mellém, és bekapcsolja a TV-ét.

Egy idő után úgy gondoltam illene megszólalnom, mert hát mégsem hagyhatok egy szerelmi vallomást csak úgy minden reakció nélkül.

- ..Nekem is az vagy. - mondtam végül kicsit szégyenlősen, pont olyan hangerővel, hogy épp, hogy csak meghallja.

- Hm?

- Nekem is te vagy az életem értelme.

Szavaim hallatán egy megkönnyebbült mosoly telepedett arcára, és egy puszit nyomott ajkaimra.

Aznap este a világ legboldogabb embereként aludtam el.