BTS OneShotok

The Unexpected(JJK)

Unottan néztem körbe az utcán. A cigifüst lassan szállt a fülledt, meleg levegőben, mintha egy földhöz közeli felhőt alkotna. A cigifüstöt kibocsájtó emberek társaságokba rendeződve beszélgettek, nevettek, rontották az egészségüket. Nem mintha én nem azt tettem volna. Péntek este a város legpuccosabb szórakozóhelye előtt álltam, s azt az utolsó slukkot mélyen letüdőztem, hogy ellazuljak teljesen az estére.
  Az igazság az, hogy hoppon maradtam a barátnőim nélkül, ugyanis mindannyian leléptek még az alapozásnál valami csávóval, így egyedül kerültem a szórakozóhelyre. Nem mintha ezzel bármi baj lett volna, szerettem úgy táncolni, hogy semmire sem kellett figyelnem magamon kívül.
  Eldobva a csikket indultam meg a bejárat fele, ami egy nagy felfújható „kapu” volt, rajta a szórakozóhely logójával, s nevével, de még csak eszem ágában sem volt beállni a méteres sorba, aminek a végét sem láttam, csak felmutattam a karszalagom, s már bent is tudtam magam a bárokkal szegélyezett tánctéren. Hatalmas volt a tömeg a meleg ellenére, nehezen találtam el az egyik pulthoz, hogy kérjek valami alkoholos italt.
  Miközben a pálmafákat megszégyenítő trópusi ihletésű bárban ültem, körbenéztem a tömegen, igaz, nem sokat láttam, hiszen már tőlem egy méterre is táncoltak.
  A két oldalamon két egyéjszakás kalandos pár ült, akik hamarabb itták egymás szájából a koktélt, mintsem a pohárból, előttem a pultos lány egy hulaszoknyában, s kókuszmelltartóban rohangált csapzott hajjal, a táncoló tömegből pedig nem láttam semmit. Mindenki élvezte a zenét, ami igazából idáig egészen jó volt.
  A kezemre ömlött egy kevés a koktélomból, amint lecsapódott mellém, én pedig mérgesen néztem a lányra, aki már ott sem volt. Rázva egyet kezemen nyúltam a pohárért, s rendesen meghúztam, majd egyet köhintve tettem le újra, ugyanis kicsit túlnyomta benne a vodkát. Na, nem mintha ez baj lett volna.
  Még percekig hallgattam a zenét a bárszéken ülve, addig pedig elfogyasztottam az alkohol fejadagomat, melynek a hatását már kezdtem érezni.
  Viszont abban a pillanatban, hogy felálltam a székről, megdermedve találkozott tekintetem valaki máséval. Nem messze tőlem egy fiú állt, de alig láttam nemhogy belőle valamit, de arcából sem, azonban annyit kivettem alakjából, hogy igencsak szép vonalakkal rendelkezik. Lassan elmosolyodtam, ahogy egy pillanatra sem mozdult el a társasága felé, amikor szólítgatni kezdték, majd ráhagyva indultam meg a tömegbe, célirányosan a közepébe.
  Éppen egy olyan dal ment, ami mostanság igen felkapott, ezért mindenképpen szerettem volna táncolni rá.
  A nagyon beszellemült táncosok közt nehezen vágtam át, hiszen nagyon sokan voltak, de végül megérkeztem arra a részre, ahol a fények is keveset mutatnak az emberekből, s el nem mozdulva onnan egy pár pillanatig álltam, lehunyva szemem. Vettem egy mély levegőt, majd csípőmet kezdtem mozgatni a ritmusra. Éreztem, ahogy a zene feltölt energiával, ahogyan minden egyes porcikámhoz lassan, de eljut, csakúgy, mint az alkohol.
  Karjaim ösztönösen mozdultak, szintúgy lábaim is, majd végül már mindenem egyszerre mozgott, szinkronban.
  A zene váltott, de én nem álltam meg, folytattam, fáradhatatlanul. Néhányan megragadták néha kezem, vagy derekam, esetleg ráfogtak a fenekemre, de nem figyeltem rájuk, így el is mentek. Teljesen a zenének szenteltem figyelmem.
  Egy újabb kéz vándorolt derekamra, ezúttal azonban hiába nem foglalkoztam vele, az a kéz nem ment sehova. Sőt, beterítette az egész alhasamat, majd hirtelen egy testhez rántott engem. Egy széles, magas, izmos, kemény testhez, mire tüdőmben rekedt levegőm, s felpattantak szemeim. Orromba egy nagyon kellemes illat szállt, majd az idegen lassan másik karját is testemre engedte, pontosabban a csípőmre. Lassan, s óvatosan mozdította el testrészem, hogy teljesen összesimulva álljunk, majd észrevétlenül a fülemhez hajolt, ezzel még közelebb helyezve magunkat egymáshoz.
  Meleg lehelete érintette fülem, innen tudtam, hogy mennyire is állunk közel a másikhoz, majd amikor úgy gondolta, hogy jó a pozíciónk, aprólékosan kezdte irányítani lépteit. Akárcsak én.
  Kicsit még mindig sokkosan álltam szorosan tartó karjában, ami már teljesen átérte a derekam, nem is figyeltem a dalra. Csak arra tudtam figyelmem fordítani, hogy az idegen mennyire benne áll a magánszférámban, egyáltalán nem zavartatva magát. Azonban úgy tűnt, ez engem sem zavar, ugyanis úgy mozdultam, ahogy ő. Mintha nem is én irányítottam volna a testem, mintha hirtelen a férfi bűvkörébe kerültem volna.
  Fokozatosan tudtam csak felfogni a körülöttünk lévő világot. A sokkal közelebb álló embereket, a még inkább fülledt levegőt, hogy a szívem majdnem kiugrik a helyéről, hogy levert a víz. Hogy minden idegszálam megfeszült a hirtelen fellobbanó lángtól, melyet az idegen folyamatosan szított tovább mozdulataival, vagy csak pusztán testének jelenlétével.
  Egy pillanatra sem álltunk meg, vagy lazított volna keze szorításán, sőt, minden pillanattal közelebb éreztem magam hozzá. Légvételét is felfedeztem hátamon, ami szintén nem arról árulkodott, hogy túlságosan nyugodt lenne szíve.
  S ekkor éreztem egy kisebb megnyugvást, hiszen őszintén, egy kissé megijedtem ettől a hatalmas önbizalomlökettől, amit az ember messziről megérez valakin. Ő is egy kicsit ideges volt, s nekem ez adott erőt arra, hogy felnézzek rá.
  Amint találkozott szempárunk, úgy éreztem, belülről égetik a bőröm, mintha felperzselnének. Azok a szemek, azok a sötét, apró, de mégis gyönyörűen kerek szemek teljesen levettek a lábamról, úgy éreztem, ha nem tart meg a fiú, én sem tartom meg magamat. Ugyanaz a srác volt, aki a bárpultnál nem tudta a szemeit levenni rólam.
  Egy pillanatig sem gondoltam volna, hogy ennyire jó kiállású, s helyes lenne. Vagy hogy ennyi magabiztosság, s erő rejlik benne. Hirtelen hatalmas tenyere égetni kezdte hasam bőrét, de egy pillanatig se akartam, hogy elengedjen. Sőt, sokkal többet akartam, ezt pedig magamban sem tudtam hová tenni. Talán az alkohol? Nem tudtam, csak azt, hogy életem első egyéjszakás kalandjába rohanok bele azzal, ha megfordulok. Márpedig én az erős kar ellenére megfordultam, a nyakába akasztottam sajátjaim, olyan közel húzva magamhoz, hogy orrunk összeért.
  Egy meglepett sóhaj hagyta el száját, ahogy sziklaszilárd mellkasának vágódtam. Egy apró mosolyt engedtem meg magamnak, de túlságosan gyorsan vontak uralmuk alá azok a szemek. Mintha egy feneketlen tó mélyére néztem volna.
  Ebben a felállásban sokkal közelebbinek éreztem az egész szituációt, még jó, hogy alig látott valamit az arcomból a félhomálytól, ugyanis biztos voltam benne, hogy kipirosodtam szívem tempójától.
  De a fiú nem lassított semmivel. Ismét elhelyezett maga előtt, de ezúttal minden egyes részét éreztem testének enyémhez nyomódni. Ezt ő is tudta, s én is tudtam, ezért néztünk egymás szemébe hirtelen teljesen máshogy. Vággyal fűtötten. Igen, hiszen hihetetlen volt ez a csodálatos idegen, hihetetlen, hogy mit volt képes belőlem kicsalni pár perc alatt.
  Kézfejei lassan elkezdtek a gerincem mentén járni, mire belőlem kiszakadt egy jóleső sóhaj. A fiú arcán egy mosoly jelent meg, ami ajkaira vonzotta tekintetem.
  Annyira szép arca volt. Képes lettem volna órákon át bámulni azt a szimmetriát, amivel fel volt építve arca minden részlete, azt a pisze orrot, amibe folyton beleakadt az enyém, a gömbölyded, kis szemeit, amik úgy csillogtak, mint égen a csillagok, az apró ajkait, a vérvörös ajkait, ami biztosan tudja a dolgát. Dúsak voltak, formásak, hívogatóak. Azt vettem észre, hogy sajátomat nedvesítem meg a látványtól, hiszen ilyen szép férfi nem gyakran sétál be valaki életébe.
  Nem is gondoltam volna, hogy milyen gyorsan ízlelhetem meg azokat az édes ajkakat, melyek úgy kezdtek mozogni enyémen, hogy abban a pillanatban beleszédültem. Fel sem fogtam egy kis ideig, hogy éppen mit is csinálok, teljesen maga alá vont a kis csókcsatánk, melyben úgy látszott, én vesztek.
  Halkan lihegve váltunk el levegőhiánytól szenvedve, majd mikor újra egymás szemébe néztünk, már egyszerre tapadtunk rá újra a másik ajkaira, s ugyanúgy falni kezdtük a másikat.
  Perceken keresztül csak a másikat ízleltük, és mikor végre elváltunk, nehezen fogtam fel, hogy lassan elenged. Lassan, hiszen látta, mennyire elbűvölt, ezt pedig az újabb féloldalas mosolyából vettem észre.
  Borzasztóan dobogott még mindig a szívem, a hajam nedvesen tapadt a homlokomra, teljesen kimelegedtem, s lihegve figyeltem a már fél méteres távolságban álló fiút. Megvárta, amíg összeszedem a gondolataim, majd megragadta csuklóm, és a kijárat fele kezdett húzni.
  Hirtelen kissé megijedtem, hiszen sosem volt még gyors kapcsolatom, azonban ahogy a fiút hátulról végigmértem, és eszembe jutott az eltelt pár perc, megnyugodtam. Valami bizalomféleséget árasztott magából, és csak remélni tudtam, hogy nem csap be a megérzésem.
  Azonban a kijárat helyett a botrányos pálmafák felé indult. Értetlenül figyeltem, ahogy továbbra is maga után húzott, majd egy mozdulattal befurakodott a sorba, maga mellé rántva.
- Egy tollat kérhetnék? – szólalt meg, s egy pár pillanatig csodáltam angyali hangját. Olyan kisfiús, de mégis teljesen passzolt ahhoz a férfias külsőhöz, mely modelleket iriggyé tudott volna tenni. Minden olyan...tökéletesnek tűnt rajta. Amíg a pultosra várt, folyamatosan egy kérdést ismételtem magamban: álmodom?
  A hulaszoknyás lány is észrevette, amit én, igaz, engem nem, így eljátszottam, hogy meglökött a tömeg, s közel préseltem magam a névtelen idegenhez. Ő hirtelen rám pillantott, majd újra elmosolyodott, s a derekamra tette kezét, ezzel maga mellett tartva.
  Meglepődtem, a kezei alatt ismét égni kezdett bőröm, ugyanakkor elégedett mosollyal néztem vissza a tollat felénk nyújtó lányra.
  A fiú átvéve az íróeszközt lenézett közénk, majd olyan lágyan tette enyém alá saját kézfejét, hogy csak akkor vettem észre, mikor maga elé tartotta.
  Szemöldököm összehúzva figyeltem, ahogy számokat ír a kezemre, majd egy halvány mosollyal rám néz. Derekam meghúzva még közelebb helyezett magához, s egy hosszú puszit nyomott számra, majd egy pár pillanatig lehunyva szemét állt.
- Remélem, még találkozunk – nyitotta fel éjsötét szempárjait, majd lassan, de biztosan hátrált el előlem.
  Számat elnyitva figyeltem, ahogy egy utolsó félmosollyal arcán eltűnik a tömegben, én pedig későn fogom fel, hogy többet itt nem sok esélyem lesz látni.
  Már éppen indultam volna utána, hogy addig keressem, amíg le nem járom a lábam, amikor eszembe jutottak a számok a kézfejemen.
  Felemelve lenéztem rájuk, s a telefonszám mellett egy név is szerepelt: