Én és Draco Malfoy.. Furcsa álom volt. A reggel hamar eljött s' bár se kedvem, se energiám nem volt felkelni megtettem. Felvettem a talárom és Ginnyvel együtt elindultam a nagy teremhez. A tekintetem akaratlanul is a mardekár asztala felé vonult ahol a szőke hajjal és szürke íriszekkel rendelkező Draco Malfoy unottan bámult a semmibe, vállán Pansy Parkinson aki úgylátszik nagyon untatja. Alig ettem valamit, inkább néztem azokat a gyönyörű szürke íriszeket..
A mai napon nem nagyon tanultunk.. Semmi sem volt érdekes kivéve amikor a klubhelyiség felé menet Draco Malfoyal találtam magam szembe.
- Helo Hermoine!
- Szia, D-Draco! Milyen napod volt?
- szar, Pansy egésznap nyávogott.. Azt hiszi vele vagyok..
- Mert kivel vagy?
- Miért érdekel? Amúgy meg 5 csajjal egyszerre.
- Nem változtál semmit, Malfoy!
Fordultam volna le a saroknál de visszahúzott és a falnak nyomott.
Éreztem meleg leheletét a nyakamon.. Ha tehetném megcsókolnám.. Várj! MI? Csak egy játék lennél neki.. Semmi több..
- Te semmit nem tudsz rólam Granger!
- Malfoy, hol az az önelégült vigyor?
- itt - mosolyodott el.- zavarba hoztam Hermionét?
- Te hogy hívtál ?
- Hermione!
- Istenem Mal - nem tudtam befejezni, MECSÓKOLT. Draco Malfoy megcsókolt, és én vissza.
- Tetszett, Mio?
- hogy hívtál ?
- Mio, ez is tetszik?
- tetszik..
- Jobban csókolok mint Weasly-patkány?
- ő még csak egszer csókolt meg... Draco, nem bízok benned. Miért nem? Ezért - húztam fel a pulcsim amin a Sárvér szó díszelgett. - Draco, te ezt hagytad hogy megtegyék! Hagytad hogy megkínozzon és ezzel kell éljek. Utállak!!
A végét már sírtam, nem értem meg őt. Utálom, vagy nem is tudom.. Holnal írok Ronnam és szakítok vele.. De ezt meg kell beszélnem Ginnyvel..
YOU ARE READING
Granger és Malfoy
FanfictionHermione Granger, az okos, céltudatos, bátor boszorkány. Visszatér a Roxfortba hogy befejezze tanulmányait, ahogyan barátnője Ginny Weasly is ám nem úgy sikerül az év mint ahogy azt ő tervezte. Draco Malfoy, a rideg, önelégült, Malfoy örökös. Válto...
