Longbottom

Az erdőre is ráült az a nyomasztó csend, amely a mellette lévő faluban egész nap honolt.

Egy hermelin mama futott le a fák közül a folyóhoz. Ivott pát kortyot, majd megdermedt. A domboldalt kémlelte, megérezte, hogy kicsinyeit veszély fenyegeti.

Halk pukkanást hallott majd egy hosszú, kócos hajú nőt pillantott meg.

Halálra rémült a hermelin, de nem mozdult meg. Épp azon gondolkodott, hogy futhatna vissza az erdőbe észrevétlenül, amikor újabb három ember jelent meg.

A kis rágcsáló ijedtében megugrott, és elkezdett futni a fák fedezékébe. És bár puha tappancsai léptét alig lehetett hallani, a fekete hajú nő, mégis a hang irányába fordult.

- Avada Kedavra!- kiáltotta.

A levegőt zöld fénycsík szelte át, és a hermelin már soha nem juthatott vissza az erdő biztonságába, a kicsinyeihez.

A három férfi közömbösen figyelte a jelenetet. A legfiatalabb, egy szőke hajú fiú, odament az állathoz, és megbökte a cipője orrával.

- Meghalt. - jelentette be nyugodtan.

A nő vállat vont.

- Azt hittem egy auror vagy animágus.- lehetett rajta látni, hogy különösebben nem érdekli, hogy most ölt meg egy ártatlan állatot.

-Bellatrix, kedvesem, túlaggódod az egészet.- lépett oda feleségéhez Rodolphus Lestrange.

- Hogy én? Hogy én aggódom túl?! Rodolphus, lehet, hogy a Sötét nagyúr örökre eltűnt!- kiabálta Bellatrix. - Az az idióta kis Potter- gyerek! Ő a hibás!- fröcsögte dühvel teli hangon.

- Bella! Nyugodj le és gondolkozz!- szólt sógorára, Rabastan.

A nő szikrázó szemmel nézett rá, amikor egy dolog beugrott neki. Felragyogott a tekintete.

-Longbottom!- mondta ki a nevet diadalmasan.

A három férfi értetlenül nézett előbb a nőre, majd egymásra.

- Jól vagy Bellatrix?- szólt óvatosan Bartemius Kupor, a szalmaszőke ifjú.

- Nagyszerűen!- vigyorodott el gonoszan. - Soha jobban! Kupor!

- Igen?- kérdezte félve Barty.

- Hol laknak Longbottomék?- kérdezte Bella, most már szinte vicsorogva.

- Raven's Hill-ben úgy tudom,- válaszolt. - de nem igazán értem, miért kell neked.

Bellatrix felsóhajtott, majd beszélni kezdett:

- Szóval. A kis Potter pereputty kivégezte a nagyurat. Vagyis így tudjuk. Igaz? – a halálfalók zavart arccal bár, de bólintottak. - De mi van, ha mégse? Nem szabad elvesztenünk a reményt! És azt, hogy hol találjuk? Mi nem tudjuk. De Potterék barátai egészen biztosan tudják.

Bellatrix levegőt vett, közben megszólalt Rabastan:

- Vagyis el akarsz menni Longbottomékhoz, hogy megtudd mi történt a nagyúrral? – kérdezte hitetlenkedve.

- Pontosan. – mondta a nő. – És ti meg jöttök velem! – tekintete kezdett kissé eszelőssé válni.

Rodolphus felsóhajtott. Tudta, hogy úgysem tudnak ellenkezni, talán a legelvetemültebb halálfalóval.

- Csak egy kikötésem lenne. - szólalt meg végül hangot adva ötletének. - Várjunk még egy napot, hogy rendesen fel tudjunk rá készülni.

- Még mit nem! – horkant föl Bellatrix.- Most kell mennünk, amikor nem számítnak ránk. – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.