Vak szerelem

METRO és TE?!

Mint minden reggel ma is korán fent voltam és a Párizsi hajnalt néztem ahogy mindenki lassan az utcán lesz és megy a dolgára,az ablakból minden és mindenki aki lent volt az utcán olyan volt mint egy kis hangya, és így a tömeg olyan lett mint egy nagy kolónia. 

Mikor már meguntam a bámészkodást, a kávés bögrémet eltettem a mosogatóba és elmentem öltözni. Felvettem egy fehér vagy 4 számmal nagyobb inget alá fehér melltartómat amin felül a sarkában egy piros szívecske volt, jó  ez annyira nem volt lényeg, és egy fekete csőnacimat és a kedvenc fekete vans cipőmet, kicsit kirívok a tömegből mert én nem vagyok vékony, nem vagyok Párizsi gazdag csemete, én egy egyszerű magyar lány vagyok aki lakott már mindenhol, de most úgy érzem jó helyen vagyok.

Hozzá teszem láng vörös hajam van és mindegyik fülemben fültágító van.  Igen ennek apu nem nagyon örült, anya meg egyenesen utálja, de hát nem tudd mit tenni, nem igen iszom, a cukorbetegségem miatt, így akármit sem ehetek, de hát már hozzá kellett ehhez szoknom 12 éve, na de visszatérve, kifésültem a hajam be dobáltam mindent a torna zsákomba és magam mögött hagytam a kis lakásom a kis kedvenceimmel együtt, és siettem elérni a metrót mert reggel 7.30.-kor van az első órám az egyetemen, építészetet  tanulok nagyon szeretem, lefele menete a metróba a fülesemmel babráltam mikor egy ismerős hang csapta meg a fülem.

-Nem, ezt nem kezdjük el még egyszer, most itt kell lennem az órán, anyu nem fogok hiányozni!-hadonászott Tom gondolom anyuci kis fia,nem baj ő így is jó, amilyen jól kijövünk nem csoda hogy jó fejnek tartom mert az első olyan fiú aki dugni akarna ennek 2 oka is van mert meleg mint a Góbi sivatag és mert nincs valami jó testem És végre lerakta a telefont.

-Na mízú te libanc-kérdezte na igen nálunk ez a szokás

-Nem sok te kis kulva.-válaszoltam nevetve és megöleltük egymást.

-Anyukám te aztán ki csípted a picsád!!-mondta és körbe forgatott én pedig meghajoltam

-Te se vagy semmi Zara öltönyben nyomesz. Talán valaki a horgodra akadt?-kacsintottam rá erre csak nevettet.

-Ja hát hogy ne bogaram, a vén csata ló Mr. Zsakar.-és nevetett 

-Pont a löttyet testű?! Őt én akartam!!-mondtam tettetett hisztivel

-Késő te kulva ő már az enyém.-nevetett és felszálltunk a metróra.

Egész úton nyomattuk  a  sok hülyeséget, nem bírtunk magunkkal, mikor be értünk az egyetemre azért visszafogtuk magunkat bár ez Tomnak nem ment. És nem egyszer ránk szóltak mint a rossz kis diákokra. 

Az utolsó óránk volt mikor valaki irt nekem egy SMS-t.

"Szia, nem írnék ha nem lennél fontos, és ha nem jutna eszembe hogy ma van az a nap mikor az oviba együtt játszottunk és hogy én adtam az első puszit neked ezen a napon. 

Puszi, Ölelés, Z.xx"

Ez honnan tudja a számom, és mit akar, mert csak nem irt volna ha...miket kombinálok csak azért írt mert ma van az a nap amikor megismertem...ah na mindegy, nem is érdekel....Tom értettlenül nézet, csak megráztam a fejem hogy nem érdekes ki az, pedig igen is az volt. Hogy miért ? mert valamikor ezért a fiúért meg tettem volna bármit...de az már a múlt.

Az órának vége lett, és mentünk haza Tom jött hozzám mert valamit nem tudott térben elhelyezni és én segíteni próbálok majd, amennyire csak tudok.

-Hé, van valami leveled.-próbálta kiszedni a levelemet a lukon keresztül a ládában feltornászni de nem ment neki. Kinevettem.

-Hé, várj már, mindjárt ki nyitom te nyomesz, full kretént nyomatod itt nekem.-nevettem és ő is.

-Ki írta? Ki az a Z?-kérdezősködött

-Senki, egy nagyon régi rossz emlék..-mondtam és valaki megszólalt a hátunk mögött.

-Tényleg? Egy rossz emlék vagyok neked baby?-a vér is meg fagyott bennem, istenem ez a hang és ahogy azt mondja nekem hogy baby...ez egy álom és nincs itt. Egyszerre fordultunk meg Tommal.

Tekintettünk találkozott és elvesztem benne, mindig szexi kócos haja, csoki barna szemei, az ajka amit most is beharap, istenem...mi a fasz ne dőlj be neki!!

-Ő, most megyek.-mondta Tom, de én megfogtam a kezét és visszahúztam amire olyan mi a fasz van most fejet vágott.

-Ugyan nem kell, csak két percet rabolnék az idejéből Larának.-mondta de a szemével ölni tudott volna. 

-Tessék a kulcs menj fel és addig pakolj ki.-mondtam egy mosollyal biztatva Tomot , hogy minden oké.

Lassan fel ment hallottuk hogy a zár kattan az ajtó nyitódik és a fiú elveszik az ajtó másik oldalán.

-Mit szeretnél?-tértem a lényegre mert nincs ínyemre hogy itt van. 

-A pasid?-kérdezte ő se kerülve a kását

-Nincs hozzá közöd.

-Meg dugott?

-Közöd?

-Szereted? Jobban mint engem valaha szerettél?

-Befejezted?

-NEM!-szinte már erőszakos volt a hangja, féltékeny, birtokló, és egyre közelebb lépkedett hozzám. Bevallom kicsit meg is szeppentem.

-Pedig jó lenne. Mit keresel itt? honnan van meg a címem és a számom??-kérdeztem én is őt.

-Paul adta meg. És téged kereslek mert beszélnünk kell.

-Szerintem nem kell.-mondtam

-Válaszolj a kérdéseimre,kérlek, hogy tudjam hogy  állunk.-mondta halkabban,

-Nem a pasim, meleg és a legjobb haverom mert ő nem hagyott még soha szarban nem úgy mint TE! És igen jobban szeretem így is mint TÉGED valaha.-mondtam a hazugságaimat 

-Hazudsz, nem szereted jobban, mert most is a nyakamba ugranál Lara. Csak makacs vagy.-mondta az igazat de nem adom meg magam egy ilyen egoista pöcsnek.

-Pofa be Malik és tűnj innen. -sziszegtem neki idegesen. amiért  ennyire jól ismer.

-Majd hívlak vedd fel.-mondta kacsintva majd elment egy fekete mercivel.

Nagy levegőt vettem és be mentem Tomhoz és elmeséltem neki mindent, hogy nagyon jó barátok voltunk, az ovitól kezdve az közép suliig ahol összejöttünk és vele volt minden, az első szex az első csók minden, és hogy amikor híres lett ott minden elromlott köztünk,a suli , a koncertek meg minden, közre játszásával. És a mai napig nem kereset,nem hívott semmi. És hogy nem éppen boldogan váltunk el. Tom értelmetlensége ellenére értelmesen meghallgatott és velem maradt az nap, mert rá mindig számíthatok.

remélem tetszik majd ez is a másikat is folytatom bár oda valami ütőset szeretnék :3 bár ki tudja addig itt egy másik és remélem tetszeni fog, munka közben jött az ihlet. By sankirka