Háború

Háborúban nincsenek győztesek.

Ott álltunk én és 30 szakasztársam. A lövészárokban felettünk süvítettek a golyók, a lövegek levegőben való fütyülése mindenkibe éket vert senki nem tudta melyik hova fog betalálni melyik fogja megölni a legjobb barátunk. Itt már senki sem a saját életét féltette inkább csak azt hogy látjuk a bajtársainkat magunk előtt a földre hullani mint valami fadarab. Szanitécként az első feladatom volt a sebesültek ellátása de remegő kézzel nem olyan egyszerű kihúzni egy repeszt az ordibáló katona kezéből akiben egy grammnyi fájdalomcsillapító sincs. Másfél órája hallgattam a gewehr  típusú fegyverek  vékony hangját szinte beleégett a fülembe. Behoztak egy 18 éves srácot egy kézigránát rongyosra szabdalta a lábát az ordítása félelmetes volt. Próbáltam megmenteni de semmi esély nem volt rá elvérzett a műtőasztalon. Nem tudtam mitevő legyek de abban biztos voltam hogy egyikőnk sem éli túl lesznek olyanok akik életben maradnak de ázok sem ugyan azok lesznek akik voltak. A háborúban nincsenek túlélők ott vagy meghalsz a csatatéren vagy belülről öl meg a csata. Egy időre lecsendesült a lövések hangja. Elképzelni nem tudtam mi lehet az oka azután meghallottam a repülök hangját mindenki tudta itt van a vége. Kijjebb mentem a lövészárokban és akkor vettem eszre hogy a sebesültekkel együtt kb 150 ember maradt. Éreztem a sár és a vér elegyének undorító szagát a hollókat akik a bajtársaim belét eszik. A németek undorító vihogására hogy arra sem méltattak minket hogy egy utolsó sortüzet nyissanak ránk. Ekkor megláttam egy tisztet aki az ellenséges oldal lövészárkában kémlelte a mi oldalunk. Nevetett! Ott állt és, miközben tisztában volt azzal hogy a másik oldalon 150 ember hal meg perceken belül nevetett! A repülök hangját közelről lehetett már hallani. Ekkor fogtam előhúztam egy száll cigit kiálltam a lövészárok egyik mesterlövész lesére meggyújtottam a cigim majd teli torokból elkezdtem nevetni. Ekkor már a repülök felettünk jártak. Hallani lehetett a bombák levegőben való fütyülését. Ekkor eldobtam a cigim gyorsan kimásztam a frontvonalra és annyit mondtam viszlát uraim egy öröm volt.