#Felcsinálva

😞

-Szeretlek.-ez legalább nem volt hazugság.
-Miért nem mondtad eddig?-turt a hajába ideges nevetéssel.
-Mert nem lehetünk együtt azért, me...-nem tudtam befejezni tőle.
-Ez hülyeség. Ha szeretjük egymást, miért nem lehetnénk együtt?-ült le velem szembe a gurulós székemre.
-Ha befognád a szád, akkor elmondanám.-mondtam már nem kicsit idegesen.
-Nem lehetünk együtt, mert én terhes vagyok, franc se tudja kitől és nemsokára dagadt leszek meg csúnya és úgyse fogok tetszeni.-tártam szét a karom.
-Ez is hülyeség.-rakta a combomra a kezét.- Most ha megtalálod az apját akkor se fogsz vele összejönni, gondolom.-rakta hozzá az utolsó szót, amibe nem volt biztos. Én viszont igen.
-Nem tudom mi lesz, ha megtalálom azt az embert vagy, ha megszületik a gyerek, annyit tudok, hogy félek és szükségem van rád.-potyogtak a könnyeim.
-Igazad van Sky. Fasznak kell nekem ilyenekre gondolnom. Itt leszek neked és a barátod leszek.-szorította meg a kezem.
Tudtam, hogy nehezére esik kimondani ezeket a szavakat, de most nem tudtam rajta segíteni. Ha összejövünk akkor az csak bonyolult lesz aztán, ha szakítunk senkim nem marad. Tudom, hogy ez önzőség, de kiskoromban teljesen biztos voltam abban, hogy Matt lesz az igazi, annyiszor kényszerítettem rá, hogy vegyen el játékból még a végén már az anyukája bujtatta előlem. Két hétig a közelembe se jött és akkor éreztem először, hogy szörnyen egyedül vagyok, éreztem, hogy nem tehetek ilyet. Akkor jöttem rá, hogy mi csak barátok lehetünk. Egészen mostanáig elnyomtam ezt az érzést, de most emiatt a szar helyzet miatt előjött. Újra meg kell próbálom elfolytani, mert tudom, hogy Matt még a babát is elvállalná, de nem akarom ezzel tönkretenni az életét. Tudom, hogy vár még rá valahol egy sokkal normálisabb lány, aki megérdemli Mattyt. Mert én nem érdemlem meg.
-Sky.
-Hm?-töröltem le a könnyeim.
-Pihenj egy kicsit, mert eléggé ki vagy merülve.-húzta rám a plédemet én pedig úgy dőltem le.
A könnyeim még mindig folytak, de már nemcsak a félelmtől, hanem a bűntudattól is.
-Mire felébredsz, hozok neked valami kaját, oke?-puszilta meg a homlokom.
-Oké.