~ Francis szemszöge ~
Épp otthon olvasgattam a híreket az angyal-gyilkosságokról, mikor Mattie szó szerint betört hozzám. Szegény szemeiben színtiszta terror élt, és a víz is kiverte. A helyzetet felfogva dobtam el mindent, és repültem utána, a fiú vezetésével. Útközben elmesélte, mi történt.
Mikor odaértem, elakadt a lélegzetem. Az én Arthurom egyik lába a francos Kárhozat Kaszája által ég le, és épp egy ilyen kispályás kis senkiházi forgatja, aki ráadásul egy életen át tartó traumát okozott gyerekkorában az én kis Mattiemnek?!
Nagy nehezen lefogott Mattie, nehogy öngyilkosságba rohanjak meggondolatlanul. Ám a pillanat, amikor beleállította a fegyverét tulajdonképpen az apja szívébe, szemet könnyek, agyamat vörös köd lepte el.
Muskétáskardom előkapva röpültem rá, hogy leszúrjam, ám unott arccal tért ki előlem.
"Már megvan, amiért jöttem, így téged nem kívánlak bántani" szállt le Arthur szárnyai mellett. Ez minden, ami maradt belőle.
"Szóval mindez a bosszúról szólt?" kérdeztem lihegve, miközben néztem, ahogy begyűjti a szárnyakat.
"Mondhatni. De én ezennel el is köszönök a világtól" intett nekem, majd elkezdett megnyitni egy portált a lába alatt magának. Ismét lerohantam. Nem hagyhattam, hogy csak úgy meglépjen. Suhintottam egyet felé, de épp mielőtt pengém elérhette volna, beugrott a portálba, és eltűnt.
"Jól vagy, papa?" ölelt át Mattie, ahogy könnyeimmel küszködve rogytam a földre.
"Ígérd meg, hogy te nem leszel ilyen" motyogtam vállába.
"Ígérem."
YOU ARE READING
Démont neveltem
FantasyAngyalként sokunkra rá van bízva egy gyerek felnevelése. Attól függően, hogy neveljük lesz belőle egy angyaltársunk, vagy ellenségünk, egy démon. És sajnos a hibáinkért meg kell fizetnünk. Mégpedig halállal. Saját kezűleg kell megölnünk elfajzott t...
