1.fejezet

157 11 5
                                    

Egy nyíl repül a fák között. Egy két fejű agancsos szarvast lőtt szíven. Az állat egyből hátra dőlt.
              A vadász a bokrok közül odasétált a holttesthez. Kihúzta a nyílat a szívéből. A rántás határozott volt. A vérző állatot, a hátára vetette, és kiindult az erdőből. Sétált jó sokáig míg egy kék levelű fához ért. 
                 Sironában minden egyes fa fajtának a levele, törzse külömböző színű.
                 A vadász odaért egy fához kék levelű, fehér törzsű fához. Levette hátáról az állatot, az íját és nyílát a fa törzsébe helyezte. Leguggolt, hogy megvizsgálja a talajt, hogy járt e valaki a fa körül. Néhány kis lábnyom volt, nem volt, más egyéb. A lábnyomokból ítélve csak az állat megkerülte a fát. A lábnyomok jobban megnézve mancsok.
                    Valahol csörgedez valami. A vadász feláll. Fülét hegyezi, egyre jobban hegyezi fülét és egy ...... patakot hall. A hangból ítélve nem lehet, oly távol. Egy hangot sem hadd el a szája viszont az agya igen. Így a gondolkozik: Remek, így is felfordul a gyomrom ettől az állat vérétől. Köpenyét levéve, letakarja az állatot. Kiveszi a fából az íját és nyílait és elkezd menni a patakhoz.           
               Pár perccel később egy rózsaszín levelű, fehér törzsű fánál egy tündér volt. Szárnyai kitépve melette véresen. Szemei kinyitva, a nyaka tiszta vér. Ruhája szét harapdálva.
                   A vadász leguggolt, az ujjaival lehúzta a tündér szemét. Felállt és folytatta az útját a patakhoz. Közben ezt gondolja magában: Ha legalább levadássza a tündért, akkor tisztelje meg! Közben odaért a patakhoz. 
                  Levette íját és nyílait. Lassan leöltözött. Belement a patakba, a víz lemosta a bőréről  a vért. Behúzodott  a vadász egy patakot körül vevő egyik szikla mögé.  Becsukta szemét és pihent. Nem lehetet oly sok idő, miután valami csörgést halott.
                  Gyorsan kiuszott a patakból, felöltözött nagyon gyorsan, felhúzta álára a sálat, felvette íját, nyílait. Elkezdte követni a csörgés hangját.
                  Sietett ahogy csak tudott. Átfutott néhány virágon, majd átugrott egy bokron. Végül egy sötét lila levelű fához ért. Törzse fekete volt. A vadász nem figyelte , hol van,hanem azt, hogy mi az a lény, amit követett.
                    Elővett a tegezéből egy nyílat, előre húzta íját és becélozta a lényt. Ekkor hirtelen a lény körvonalai kirajzolodtak és egy....... Vámpír volt.
                      Szája tiszta vér, a szemei sarka skarlátvörös. A Vámpír egy pillanat allatt eltűnt miután a vadász kilőtt egy nyílat mely a fejét találta volna. A vadász körbenézett s látta, hogy a tiltott erdő nyugati részén találta magát.
             Ekkor valaki hirtelen sikolytott egyet a világos erdő végében. A vadász kétszer gyorsabban sietett, mint, amikor a Vámpírt üldözte. Nem érdekelte ki halt meg, ki sikolytott, a holttest. Csak, hogy ez a Vámpírt ott volt e.

A Vadász - Vámpírok közöttWhere stories live. Discover now