Esküszöm, hogy rosszban sántikálok!

Éjszaka a rengetegben

Oké. Szögezzük le,  talán nem ez volt a Weasleyék legvidámabb napja. Valószínűleg nem. Jó, biztos, hogy nem. Sőt, egészén szörnyű volt. A legszörnyűbb az eddigiek közül.

Fred és George esti sétára készültek. A reggelinél mindent megterveztek. George tejbegrízt köpködve mesélte elképzelését a kiruccanás részleteiről, miközben Fred bele-beleszólt mondókájába.
-És aztán -*nyelés*- miután kilopóztunk a -*egy újabb kanál reggeli*- kastélyból a térkép -*nyelés*-segítségével, megnézzük, Frics hányadik emeleten van és bemegyünk a Tiltott Rengetegbe. -és itt az egész tányér tejbegrízt benyomta a szájába.
-Oké. És vissza is ugyanígy jutunk. Akkor bűbájtan után ugye?
-Pontosan. -bólintott George.
Becsöngettek. A fiúk elrohantak gyógynövénytanra.
Bimba professzor már várta őket.
-Megint késtek. Ezen a héten már negyedszerre. Ha így folytatják, szólok  a házvezető tanárotoknak!
-Elnézést Bimba professzor.
-Na befelé!- terelte be a fiúkat az egyes számú üvegházba.
Fred és George egész órán a tervükről beszélgettek. Szinte nem is hallották, hogy miről beszél Bimba.
Az egyetlen diák, aki szerette a gyógynövénytant, Emily Slower volt. Ő egy hollóhátas, kék szemű, gyönyörű barna hajú lány volt.
Haját copfba, egy hajpánttal a fején hordta, blúzát elöl betűrte szoknyájába, zokniját térdig felhúzta.
Emily mindenkivel jóban volt. Nagyon kedves, okos lány és George egyből szimpatikusnak találta.
Fred viszont nem.
-Nem értem, miért akarsz vele barátkozni. Folyton hisztizik, stréber, csak a külsejével foglalkozik és még csak nem is csinos!- súgta testvére fülébe Fred.
George ezt nem méltatta válaszra.
Gyógynövénytan után SVK-juk volt, ahol a vámpírokról tanultak.
Ezután átváltoztatástan és bájitaltan következett.
Aztán végre: bűbájtan.
-Huss és pöcc! Így ni. Látjátok?

Hát...Fredék nem látták. Mivel órán sem voltak. Azt mondták Flitwicknek, hogy rosszul vannak, felmennek a gyengélkedőre, de a klubhelyiségbe indultak.
Felkészültek a túrára. Eljött az est, sikeresen kilopóztak a kapun. De nem voltak egyedül. Nem vették észre, hogy valaki követi őket. Emily.
-És most?
-Csak előre!
Az ikrek már Hagrid kunyhóját is elérték, amikor hirtelen hangot hallottak a hátuk mögül, és akkorát ugrottak, hogy a fejük is összekoccant.
A lány csúszott el a sárban, és sikított egy nagyot, mert csupa sár lett a ruhája és a gyönyörű barna haja.
-Mi a francot keresel itt?
-Jól vagy?- kérdezte egyszerre a két fiú.
-Igen jól, köszi. És utanatok jöttem. Ti mit csináltok? Hagridhoz jöttetek?
-Nem. A Rengetegbe. Szoval most azonnal menj vissza a szobáotokba! -suttogta dühösen Fred.
-Dehogy megyek, hülye vagy? Tök izgi ez az egész.
George közben odament hozzá és felsegítette.
-Csupa sár vagy. -mondta a fiú.
-Suvickus! -mutatott magára Emily és egy pillanat alatt tiszta lett.
-Najó ne itt romantikázzatok, inkább menjünk!
Elindultak, be az erdőbe. A lánynak kicsit remegett a lába, de a többiek magabiztosan mentek előre. Egy idő után le kellett térniük az útról, mivel az elfogyott.

(Folytatása következik😉)