Délután folyamán Zayn többször próbált elérni, de minden egyes alkalommal kinyomtam neki. Ma nem kerültem büntetőbe így szerencsére az igazgató megkímél engem egy darabig. Apa nem jött este a szobámba, amitől megkönnyebbülés uralta a testem. Általában akkor történik ilyen, ha rossz jegyet szerzek vagy felhívják anyáékat.
Kikapcsoltam a mobilom, majd asztalomhoz ültem és folytattam a rég elkezdett dalomat, amit...egy fiúról írtam. A legelső szerelmemről, aki elvett tőlem mindent viszont vissza nem adott.
Úgy terveztem, hogy a hétvégén kiveszem a könyvtár mellett lévő kis stúdiót, hogy zenei alá festést tudjak csinálni a dalnak.
Anya lépett be a szobámba egy tállal a kezében, amiken csokis kekszek pihentek és ahogy érzem most vehette ki őket a sütőből.
-Köszönöm -suttogtam, miközben elvettem tőle és asztalomra raktam. Hajamba túrt, majd átölelte a nyakam.
-Tehetséges vagy Lou és ne merj kételkedni magadba -aprót bólintottam, majd magamra hagyott a szobámba.
Apró kopogás töri meg az eddig nyugodt csendet, mire az erkélyajtómra téved a tekintetem és megpillantom Zaynt. Lekapcsolom a lámpákat, majd ágyba bújok, hátat fordítva az ajtónak. Újabb és újabb kopogás dörömbölésként hat a síri csendben.
Ne csak akkor legyek jó neki, ha valamire szüksége van vagy segítség kell neki.
Fél óra elteltével megszűnik minden hangforrás így nyugalomba tudok elaludni.
Reggel anya újból kopogott, hogy keljek fel és mielőtt az alsó szintre mentem volna azelőtt gyorsan lezuhanyoztam és magamra kapkodtam ruháimat. Szokásosan elvettem anyától a szendvicset, majd szaladtam a buszmegállóba és onnan még a suliba is.
Pontosan jelző előtt értem be így megúszva a délutáni büntetőt. Oda kell tennem most magam, hogy ne kerüljek büntetőbe, mert nem akarom, hogy apa megverjen.
-Szia Louis -köszöntött Zayn, miközben elhaladtam mellettük, mert persze a pincsi megint rajta lógott, bólintottam, majd szekrényemhez mentem és elővettem a fizika felszerelésemet. Mai órán állítólag kísérletezni fogunk párban, már ha lenne párom.
Fizika terem előtt már osztálytársaim ott várakoznak a bejutásra, amit meg is kapunk, ahogy megérkezik a tanár. Legelső padba ülök be Tara mellé, aki mosolyogva köszön és kezdi el mesélni a tegnapi napját -mintha érdekelne-.
Zayn és pincsi a hátsó padba ülnek, de nem tudom nem észrevenni Zayn csalódott arcát. Aztán nem tudom nem észrevenni pincsi új gucci ruháját. Hát haver, ha így folytatod akkor előbb vagy utóbb oda lesznek ezek a ruhák.
-Mr. Tomlinson minek köszönhetem azt, hogy előre ült? -kérdezte Mr.Wenston, mire a levegőm is kifutott a tüdőmből.
-Kissé rosszabbodot a látásom -magyaráztam, mire helyeslően bólogatott, majd elkezdte az órát. Elsőnek bemutatta ő a kísérletet, majd minket kért meg, hogy utánozzuk természetesen jegyre.
-Nem rossz Mr.Tomlinson és Ms.Kingsley. Ügyes párt alkotnak itt elől ketten -össze pacsiztunk Taraval, majd elraktuk a fiókba a használt eszközöket. Azt hiszem Tarat teljesen félre ismertem. Két testvére csak fújtatva bámultak minket, mert Mr.Wenston karót írt be nekik.
-Ez az átka, ha mindig egymás mellé akarnak ülni -suttogta Tara, mire helyeslően bólogattam. Ahogy láttam Zaynéknek sem sikerült a kísérlet így ők is egy nagy karóval gyarapodtak. Tara egész nap a nyomomba volt, habár néha idegesített, mert egyedül akartam lenni, de kissé jól esett, hogy volt mellettem valaki.
-Holnap tali LouLou -Tara puszit nyomott arcomra, mire kínosan elmosolyodtam és aprót bólintottam. Pincsit pillantottam meg kilépni a suliból Zayn nélkül. Mi van elveszítette a kis gazdáját? Mert olyan búval baszott arcot vágott, hogy még majdnem én is megsajnáltam.
