Ocean

5.

Bethany Adams

A szívem a torkomban dobogott, azonnal megbántam, hogy kitettem a lábamat a szobámból. Sírva el akartam menekülni, mert ez az idióta Woods feltett engem egy fogadásra. Hagyta. Hirtelen megfordult, rohadt ideges volt, a nyakán látszódtak az erei, közben pedig egyre közelebb jött. Hirtelen csapott le az ajkaimra, ami annyira meglepett, aztán pedig annyira elvarázsolt. A kezeivel közrefogta az arcomat, megragadtam a csuklóit és így kapaszkodtam belé, aztán pedig egy puszit adott a homlokomra.

- Cody. - intett a fejével.

- Mi? Nem! - megállítottam Alex-et és mérgesen néztem rá. - Nem küldheted be az öcsémet! - de mintha meg sem hallotta volna. Cody adott egy puszit az arcomra és megkért, hogy menjek oda Jonny-hoz, aztán eltűnt a tömegben. Utána indultam, átverekedtem magamat a sok emberen, akik között meglepően sok volt az ismerős, de ez most nem nagyon foglalkoztatott. Beállt a két autó és a két „nagykutya" a sofőröknek magyarázott, közben pedig Jonny utolért. Egy csaj sétált a két autó között előre, alig volt rajta nadrág, na meg egy top, illetve egy tűzpiros magassarkú. Mikor megfordult megismertem, Lisa. Elindította a versenyt, ezután Jonny a derekamnál fogva tolt oda ahová Lisa is ment. Egy kisebb utcához érve ott állt két autó, az egyiknek támaszkodott Kevin és Ben. Az utóbbi a kabátját nyújtotta Lisa-nak, aki bele is bújt.

- Bethany. - mosolyodott el a lány.

- Adams, jó kis felfordulást okoztál. - mondta Kevin és beleivott a sörébe.

- Már ne is haragudj, de az az idióta Woods rángatott bele és az öcsémet is! - tettem csípőre a kezemet. - Hogy tehette ezt? - és egy pillanat alatt összetörtem. Megölt az aggodalom, amit az öcsém miatt éreztem.

- Gyere. - nyújtotta a kezét Lisa, én pedig már nem tudtam mit csinálni, elfogadtam. Közé és Kevin mellé húzott, hogy dőljek neki az autónak. - Vannak szabályok Drágám. - karolt át.

- Ha kihívnak nem utasíthatod vissza, hisz akkor többé nem jöhetsz, eldobnak téged.

- Cody meg amúgy is tehetséges. Nemsokára vissza is fognak érni. - karolta át a vállamat Jonny. - Ne aggódj ennyire oké? Bízz Alex-ben. -

- Hah, persze. - nevettem fel.

Lisa-val kellett mennem, beálltunk az út közepére, az egyik szélén az a Ryder állt, a másikon pedig Alex méregetett nagyon. Rá pillantottam a srácra, hisz szemben már jött egy autó, de nem láttam semmit a nagy fénye miatt. Már könnyekben álltak a szemeim, de csak és kizárólag Alex-et néztem. Ő is ideges volt, egy pillanatra el is fordult, majd mikor újra a szemeimbe nézett, ekkor már kicsit nyugodtabb volt. Előttem fékezett az autó, így megszeppenve néztem oda. Körülöttünk az emberek össze-vissza hangoskodtak, volt, aki örült ennek és volt, aki nem. Egy kő esett le a szívemről mikor Cody tért vissza előbb, így kiengedtem a visszatartott levegőmet és a karjaiba szaladtam. Nem volt hosszú szerencsére az az idő, amit távol töltött, épphogy besötétedett. Remegett a karjaimban, ezért simogattam a hátát.

- Megcsináltad. - suttogtam neki. - Köszönöm. - Alex is odasétált hozzánk, illetve Ryder is.

- Ha ennyire féltitek a kis kincseteket, akkor miért hozzátok ide? Szerintetek én voltam az utolsó, aki kezet emelt rá? - kérdezte Ryder kacagva.

- Igen. - ennyi volt a válasza Alex-nek, viszont rohadt ijesztő volt így. Megfogta a kezemet és visszavezetett az autójához, beültetett, aztán már ki is faroltunk innen. Láttam, hogy mögöttünk jön Cody is, illetve a többiek is. - Sajnálom.

- Elmondták a srácok. Így, hogy ez lett a vége... nem haragszom.

- Most is remegsz. - tette a kezét a térdemre. Megfogtam a kezét és az ujjait piszkáltam. Most jól esett a közelsége és a hülye száguldozása sem zavart.

- Cody tényleg ennyire tehetséges? - kérdeztem tőle.

- Mikor ma volt a Dylan-es eset, akkor megköszönte, hogy ott voltam. Azt hiszi, hogy nem tudott volna téged megvédeni, viszont sosem tudta volna meg magától, hogy mit hoz ki belőle az adrenalin, az az adrenalin, amit akkor érzel mikor egy olyan személyt kell megvédened, aki fontos neked. Más esetben nem Cody-t küldtem volna, hisz tényleg tehetséges, de alap esetben nem tudta volna megverni Ian-t. De rólad volt szó. - leparkolt az út szélén egy számomra ismeretlen ház előtt. Sorban érkezett meg mindenki, mint kiderült Ben-hez jöttünk. Bevárva a házigazdát végül bementünk a házba, időm sem volt körbe nézni ugyanis átvágtunk rajta és a hátsó kertbe érkeztünk, ahol egy kis garázs állt. Legalábbis azt hittem. Teljesen át volt alakítva egy igazi pasis barlanggá, még ágy is volt a galérián, alatta egy nagy bőr kanapé, szemben egy tévé, az ajtó mellett egy hűtő, illetve pár szekrény.

- Érezd magad otthon Bethany. - mosolygott Ben és Lisa-t maga után húzva huppant le a kanapéra. Csendesen leültem a fotelba, mögöttem pedig Alex támaszkodott a háttámláján. Nem sokkal később kivágódott az ajtó és még pár srác érkezett meg egy-két lánnyal, kezükben rengeteg piával. Cody-ra néztem, akinek felcsillantak a szemei, ezért megráztam a fejemet.

- Ó, új pipi. - mosolygott rám a fekete hajú, aki szét volt tetoválva. - Kihez tartozol Drágám? - kérdezte. Bűzlött az alkoholtól, ezért fintorogtam.

- Hozzám, Smith. - szólalt meg Alex. - Ne mássz bele az arcába. - felsóhajtottam és már feladtam. Ez egy őrült este és az élmények már most szétszedik a fejemet. Pityegett a telefonom, majd a Lisa-é is, illetve a pár srácé, aki a sulimba jár és ekkor már tudtam, hogy frissült az oldal.

- Alex Woods újra szoros helyzetbe került, de most kitaláljátok, hogy ki miatt? Bethany Adams az elmúlt három évben nem okozott ennyi fejfájást, mint most két nap alatt és most az öccse mentette meg a mi kis szende szűz lányunkat. Vagy mégsem annyira szende? - olvasta fel Jonny, majd legyintett egyet és eltette a telefont. - Ezek semmit nem tudnak.

- Ne vedd magadra Adams. - rázta meg a fejét Kevin is, ami meglepett, hisz én teljesen azt hittem, hogy ő utál engem. - Inkább igyál egyet. - adta a kezembe a vodkát, amivel először szemeztem, aztán belekortyoltam. Utáltam ezt az ízt, de tudtam, hogy a hatása annál jobb lesz. Már egy éve nem ittam egy húzós buli után, aminek a hibája szintén a vodka volt. Persze az is kikerült, hogy mindenki lássa, egyszerűen néha megbolondít az az oldal és a legrosszabb, hogy semmi rossz nincs benne. A pletykások kiélhetik a vágyaikat és igazából pont ezért jött létre.

A sokadik kört utasítottam vissza, mivel már pár kortytól kezdtem szédülni, viszont a buli egyre mélyebb bugyrokba haladt. Lisa, Kevin, Jonny, a számomra ismeretlen srácok és az a két lány bizony elkezdték az illegális dolgokat és persze egyből belém is kötött az egyik csaj, aki után az a Smith talált be.

- Szóval te tényleg ennyire prűd vagy? Mit akarsz tőle Woods? Nem hozzád való és nem is való ide. Mutasd már meg, hogy van vér a pucádban Angyalom, vagy félsz? - kérdezte összehúzott szemekkel. Kezdett az agyamra menni, felvettem az asztalról a vodkát, aminek a negyede még az egy literes üvegben volt és egy huzamra megittam. Tudtam, hogy mennyire messzire fogok menni.