~~1 fejezetes BTS sztorik~~

Suga

Végre ma van a fan meeting! El se hiszem, hogy mégis csak megtörténik! Már vagy 3 hónapja várom ezt az eseményt! Végre láthatom ÉLŐBEN a Bangtan-t! Igaz, hogy csak fél percig beszélhetek velük, de az is jobb, mint a semmi!
Ja, amúgy Lisa vagyok, 23 éves Magyar származású lány. Pár éve már itt élek Koreában azon belül Szöulban, szóval a nyelv már nagyon jól megy, bár néha hibázok egy kicsit. Egy kávézóban dolgozok, mint pincérnő, de ma szabadságot vettem ki, nem is tudom miért.
Hevesen dobogó szívvel másztam ki az ágyból reggel hatkor, mivel nem akarok az utolsó lenni a sorban. Így is délután egykor nyitják ki a kapukat, de azt hallottam, hogy érdemes előbb érkezni a kezdésnél mert az ilyen eseményekre vagy több százan szoktak menni és elég szívás ha utolsóként érkezel.
Nagyokat nyújtózkodva próbáltam meg kiűzni magamból a fáradságot, mivel tegnap éjszaka éjfélig néztem a sorozatomat, mert túl izgatott voltam a meeting miatt, hogy elaludjak, de persze 6 óra alvással nem tudom rendesen kipihenni magam. A szekrényemhez lépve kiválasztottam egy kényelmes, térdnél szaggatott fekete farmert és egy világoskék pólót, rajta egy 'Never give up on your dreams' felirattal. Gyorsan elvégeztem a fürdőszobai teendőket, majd lesiettem a lépcsőn a konyhába enni valamit és legfőképen inni egy bögre kávét nehogy elaludjak, utána indultam is.
A már fél 7-kor zsúfolt utcára kilépve boldogan szívtam egy mélyet a levegőből. Imádtam a város jellegzetes illatát! Most pedig végre jó napom lesz!
Metróval mentem a meeting helyszínére a város legnagyobb koncert termébe, miközben felhívtam legjobb barátnőmet, Cho Seo Yun-t.
-Annyeong! Képzeld, mindjárt odaérek! Nagyon izgatott vagyok és alig várom, hogy végre láthassam őket és hogy pár szót válthassak velük és végre láthassam őket élőben és közelről megnézhessem azt a cuki, irtó helyes fejüket és aaaahhhhh!! - kezdtem el fangörcsölni a metrón. Á kicsit sem volt kínos, á nem!
-Nyugi van csajszi! - nevetett a telefonba Seoyun - Ha előttük is így fogsz viselkedni lehet, hogy rád uszítják a biztonságiakat. -kuncogott továbbra is, amihez én is csatlakoztam. A metróról leszállva tovább beszélgettünk és pillanatok alatt megláttam a majd 2 km hosszú sort. Leesett állal figyeltem az előttem beszélgető lányokat, akik között elszórtan felfedeztem 2-3 fiút. Barátnőm hangja térített vissza a bambulásból.
-Hékás Liza! Itt vagy még? Vagy talán elájultál? Élsz még? Hahó!
-I-igen itt vagyok, de nem hiszed el már most kb 2 km-es a sor! -panaszoltam - Most mit fogok csinálni? - nyafogtam, mint egy 5 éves kislány.
-Mondjuk beszélgetsz velem? De 20 perc múlva le kell raknom, mert tudod én megyek dolgozni. - hallottam a hangján, hogy szomorkás amiért ő nem tudott eljönni. Sóhajtottam egyet, mert persze nekem is jó lett volna, ha itt van velem, de majd Júliusban úgy is együtt megyünk koncertezni.
-Jól van Eonni! Mesélj valamit! - kértem mosolyogva bár ő nem láthatta.
Miután eltelt a 20 perc szomorúan tettem le a telefont, amit a táskám mélyére süllyesztettem. Idő közben mögém állt legalább 50 csaj, akik még nagyobb hangzavart keltettek az amúgy is hangos utcában. Elhatároztam, hogy el kezdek valakivel beszélgetni, mert különben bele fogok őrülni az unalomba főleg, hogy még 5 és fél óráig kell várnom. Az előttem ácsorgó fekete hajú lányra esett a választásom, mivel ő volt a legközelebb hozzám és nem mellesleg előttem állt. Óvatosan megkocogtattam a vállát, mire hátra fordult és kérdő pillantások között végigmért. Biztos azt hitte, hogy valami túrista vagyok, aki eltévedt, de miután köszöntem neki kóreaiul, halvány mosoly jelent meg ajkain. Szimpatikus volt.
-Szia! Lisa vagyok. Unatkozom szóval nem bánnád, ha beszélgetek veled? - kérdeztem tőle barátságosan.
-Még elég sokat kell várnunk, szóval benne vagyok! - mosolygott most már teljesen.
Órákon át beszélgettünk mindenről ami BTS. Kiderült,hogy a neve Min Ji Woo, itt született Szöulban, már 3 éve Army, biasa pedig Jin stb stb... Lényeg az, hogy jól elbeszélgettünk, végül pedig közösen meghallgattuk szinte az összes BTS számot.
Végre valahára kinyitották a kapukat, mivel lassan, de biztosan megindult a sor. Fél óra múlva már a jegykezelőn is túljutottunk újdonsült barátnőmmel. Egy hatalmas terembe tereltek be minket, ahol körülbelül 800 széket helyeztek el a fanoknak. A bejáratnál kaptunk egy cetlit, amin annak a széknek a sorszáma van, amire ülnöd kell, illetve az mutatta meg, hogy hányaddikként kerülsz sorra. Én a 746-os sorszámot kaptam, Jiwoo pedig a 438-at. Áh nagyon sokára fogok sorra jutni! Elköszöntem tőle és megkerestem a helyem. Eléggé hátul volt, ezért alig láttam volna valamit, de szerencsére a terem lejtett így mindenki láthatta a színpadon állókat illetve ülőket.
Amint elhelyezkedtem fájó lábaimmal a kényelmetlen széken, rögtön a színpadra szegeztem tekintetem, már amennyire a nyüzsgő sokaság engedte. Még nem voltak bent a fiúk csak egy hosszú asztal, ami mentén 7 szék állt. (Vagy ült😂)
Negyed óra múlva már mind a 800 széken ültek, amikor hirtelen megjelent a Bangtan. Hatalmas üdvrivalgás fogadta őket, amit hatalmas mosollyal fogadtak. Elhelyezkedtek a székeken és RM alias Namjoon beleszólt az egyik mikrofonba, ami az asztalon hevert.
-Sziasztok Armyk! Nagyon örülünk, hogy megint ilyen sokan eljöttetek! Remélem vidámam fogjuk eltölteni ezt az időt, amit együtt tölthetünk! - szavait bekiabálások, sikítások, üvöltések, ujjongások fogadták. Persze én is a többiekkel együtt kiabáltam.
Aztán elkezdődött. A lányok illetve az a néhány fiú, sorban felállva a helyeikről léptek a srácok elé egy sort alkotva. Amint beszéltek velük fél percet léptek tovább, aztán így tovább. Aki végigment a 7 idolon visszaült a helyére. Én mosolyogva figyeltem, ahogy ott nevetgélnek, beszélgetnek egymással vagy éppen selfie-zgetnek.
De egy idő után kezdett egy inci-fincit unalmassá válni, hogy még mindig csak a 100. ember indult útjának, így hát szerintem elaludtam. Még se hatott a kávé!
Arra ébredtem, hogy valaki kicsit durván bökdösi a vállamat. Zavartan néztem rá, hogy mégis mi van? De hamar leesett, hogy éppen a fan meeting közepén járunk és talán méltóztatni kéne felemelni a seggem és elindulni Jiminhez és a többiekhez. Boldog mosollyal az arcomon sétáltam a sor végére. Hamarosan beszélhetek Jimin-nel és Jin-nel és Tae-vel és Namjoon-nal és Jeongguk-kal és Hobi-val és Yoongi-val! Kántáltam magamban, mint egy túl koffeinezett kisgyerek. Én következtem!
-Szia Jimin! - integettem neki, mire ő is elkezdett.
-Szia! Mi a neved és hogy hogy tudsz koreaiul? De szép a kiejtésed, félre értés ne essék! - kacsintott a végére mire felnevettem. Aaaanyyira aranyoooos!
-Liza vagyok és már pár éve itt kint élek, szóval ezért! - mosolyogtam rá, miközben ő aláírta a füzetecskét.
-De nem vagy fáradt? - kérdeztem meg, mert mér legalább 4 órája itt ülnek és jófejeskednek a rajongókkal.
-Talán egy kicsit, de már megszoktam... - válaszolt egy halvány mosoly kíséretében - De szia! Érezd továbbra is jól magad! - köszönt el intgetve. Jin-hez léptem, aki már alá is írta a papírlapot. Amint végzett felnézett és elmosolyodott. Visszamosolyogtam rá aztán köszöntem neki.
-Helló Jin! Mizujs? - kérdeztem.
-Á semmi különös. Akarsz hallani egy viccet? - kérdezte csillogó szemmel, mire elnevettem magam.
-Persze! Hallgassunk meg egy jó kis Jin viccet! - mondtam enyhe szarkazmussal a hangomban, mire őfelsége Worldwide Handsome sértődöttséget szimulált és összefonta maga előtt a karjait.
-Hát jól van! Akkor nem! - jót röhögtem rajta, de látszott, hogy csak poénkodik, ezért nem kellett komolyan venni őt. Rámosolyogtam és elköszöntem a legidősebbtől.
-Szia Jin! Remélem majd megbocsátasz!
Tovább léptem egyet és a kis Alien előtt álltam. Hatalmas vigyorral az arcán köszöntött, amin muszály volt nevetnem.
-Hali Tae!
-Helló! Hogy érzed magad? - kérdezte a kis füzet fölé hajolva.
-Hú! Nagyon szuperül! Sose gondoltam volna, hogy végre elérkezik ez nap. - feleltem neki mosolyogva. A nap végére biztosan nagyon fog fájni az arcom a sok mosolygástól. Rámpillantott, amint végzett és pacsira nyújtotta kezét. Vidáman csaptam bele hatalmas tenyerébe az én aprónak nevezhető kezemmel.
-Akkor érezd továbbra is jól magad! - köszönt el egy kacsintás kíséretében. Namjoon-nal, Jeongguk-kal és Hoseok-kal is vidáman csevegtem, miközben aláfirkantották a lapot. Már amennyit lehet beszélgetni 30 másodperc alatt. Suga volt az utolsó aki a sorban ült. Szomorkás, unott fejjel ült ott, mint aki azt tervezi, hogy hogyan szökjön meg innen és utazzon el az Arktiszra, hogy ott töltse le tovabbi éveit boldog szunyókálással. Vagy esetleg más gondolatok töltötték meg elméjének zugait. Rögtön lehervadt arcomról a mosoly, úgy léptem elé.
-Szia... Megölelhetlek? - kérdeztem meg tőle félénken.
-Mine... - vágott zavart fejet, de gyorsan belevágtam szavába, hogy megértse miért szeretném megölelni. Jó furának tűnhet, hogy egy tök idegen csaj hirtelen ölelgetni akar valakit, ami meg is látszott rajta, de gyorsan elhadartam neki a kiváltó okot.
-Csak azért, mert egy csomószor látom a videókban, élő adásokban, interjúkon, hogy olyan bánatos fejét vágsz, mint most is. És én ezért mindig elszomorodom és mindig olyan jó látni azt, amikor elmosolyodsz vagy elneveted magad. És szeretném, ha többször mosolyognál, mert az sokkal jobban áll, mint a bánatos vagy éppen unott fejed. - a mondandóm végére lecsordult egy könnycsepp az arcomon. Basszus ezt nem akartam! Suga tágra nyílt szemekkel nézett rám, de aztán hirtelen megfogta a vállam és az asztalon keresztül magához húzott. A hirtelen cselekedétől nagyon meglepődtem, de rögtön átkaroltam a nyakát és belesuttogtam a fülébe pár mondatot.
-Nem tudom mi történt veled amikor kis gyerek voltál, de ne foglalkozz azzal, ami a múltban történt. Koncentrálj a jelenre és a jövőre, mert az sokkal fontosabb és azon tudsz változtatni.
Lassan elengedte a vállamat és elhúzódott. Egy szomorkás ám őszinte, halvány mosollyal köszönt el.
Kissé kábultan mentem vissza a helyemre. Úgy bámultam magam elé, mint egy zombi. Nem hiszem el, hogy komolyan megtettem. Azért jól esett, hogy végre kimondhattam a gondolataimat neki, ráadásul még meg is engedte, hogy megöleljem. Elképzelhetetlen...
Továbbra is csak bambultam magam elé, amikor már a Dope-ot énekelték illetve rappelték.
Amikor elköszöntek, csak akkor kezdtem el felébredni a kábultságból. Kb ilyen hangulattal mentem haza és így hajtottam álomra fejem.

...

Másnap délután az utcán sétáltam hazafelé, még mindig a tegnapiakon gondolkodva.
Épp egy zebrán akartam átmeneti, amikor hangos dudálás ütötte meg a fülemet. Gyorsan oldalra kaptam a fejem és akkor vettem észre, hogy a mozgó kocsik elé léptem ki. Már kezdtem pánikolni a felém közeledő gyors haláltól, amikor két erős kar megragadott hátulról és pont időben lerántott az úttestről. Zakatoló szívvel fordultam hátra megmentőmhöz. A felismeréstől leesett az állam. Min Yoongi volt az...
Csak egy sapka volt rajta, ami csak a szemeit takarta el, de azokat se nagyon. Csak ekkor vettem észre, hogy több ember kezdett körénk gyűlni, telefonnal a kezükben. Ilyedten néztem körbe, hogy most mi lesz, de Suga már intézkedett. A zsebébe túrva egy fekete szájmaszkot húzott ki és a jobb kezembe nyomta, míg a másik kezével megragadta a bal csuklómat és kiadta a halk, ám érthető parancsot.
-Futás!

1724 szó! 
Meg is lenne az első történet. Igazából halvány lila fingom sincs, hogy milyen egy fanmeeting. A videókból próbáltam leszűrni, hogy még is milyen lehet.😂😂😅 
De a továbbiakat a ti képzeletetekre hagyom. 😉
Remélem tetszett, ha igen🌟és 💬

By: ✍ (az író😂)