~~1 fejezetes BTS sztorik~~

A táska

Nyugodtan sétáltam a BAH-csomóponton a busz megálló felé, fülemben a Blackpink legújabb számával. Magamban dúdoltam a dalt és hozzá fejben elképzeltem a tánc mozdulatokat. Elég elmélyülten hallgathattam a zenét, mivel arra eszméltem fel, hogy belerúgok egy fekete Vans táskába és majdnem pofára esek. Összeráncolt szemöldökkel egyenesedtem fel, miközben körülnéztem, hogy mégis hányan látták a bénazásomat. Szerencsére nem túl sokan, de láttam két tinilányt, akik próbálták visszafojtani a kitörő nevetést.
-Gratu Ráhel! Azért azt nem gondoltam volna, hogy ennyire szerencsétlen vagy! - dícsértem meg magam, az orrom alatt morogva, miközben lehajoltam a táskáért. Elsétáltam a legközelebbi padhoz és arra tettem elesésem okozóját, hogy megnézzem mi van benne. Már nem azért, mert ki akarnám rabolni (áááá neeem), hanem hogy vissza adhassam jogos tulajdonosának. Egy fekete szájmaszkot, egy napszemcsit, egy pulcsit és egy fekete jegyzetfüzetet találtam benne. Kíváncsian nyitottam ki a könyvecskét kb a közepén, hogy belenézzek, hátha van benne valami, ami a gazdájához vezethetne. Hát nem erre számítottam. Koreai írásjeleket vettem észre benne. Néhány sort áthúztak benne, néhányat pedig bekarikáztak, mintha az még később kellene. Csodás koreai nyelvtudásomat összeszedve kibetűztem az első szót, amit láttam.
땡-ttaeng
Azt nem tudom, hogy mit jelent, de kicsit lesokkolt. 
Ez nem egy BTS szám?!?!
Bár lehet, hogy egy elvetemült magyar Army akarta, vagy legalábbis próbálta meg fejből leírni  a 'Deng'-et. Miközben azon töprengtem, hogy netalántán, véletlenül, kicsit sem biztos okból, talán a rap line egyik tagjáé lehet,   egy igazolvány esett ki a füzet elejéből. Lehajoltam érte, de mégegyszer leejtettem, mert észrevettem, hogy ki is van a képen.
Dupla sokk. Egy napra azért kicsit sok...
RM alias Kim Namjoon, kissé vicces, képét láttam meg. Furcsálkodó fejét vágtam, hisz mi a fenét keresne itt Magyarországon? Mi okból jöttek volna ide? Talán lesz fellépésük, vagy egy új számukhoz forgatnak, vagy csak vakáción vannak? Mondjuk rájuk fér a pihenés, mert nagyon sokat dolgoznak. És ők is csak emberek, olyanok mint mi, csak az éneklésben illetve a rappelésben sokkal ügyesebbek.
Ezeken gondolkodtam, miközben tovább kutattam egy jel után, ami elárulná, hogy hol is lehetnek. A táska legalján végre találtam egy kis cetlit, amire felírták a Hilton hotel címét és az elérhetőségeit. Boldog mosollyal gondoltam, oda megyek, ha már van egy biztos kiindulópont, ami elvezethet hozzájuk és a Várba mindig is szerettem menni. Visszapakoltam mindent a tatyóba, majd a vállamra kapva megindultam az ellenkező irányba, a villamos megállójába.
A Széll Kálmán téren szálltam le a viliről, majd a Várfok utcán végigsétálva el is értem a Bécsi kaput. Onnan már csak pár utca és el is érkeztem a Mátyás templom melletti Hilton Budapest szállodába.
Miközben a hotel felé igyekeztem 7 alakot vettem észre a bejárat előtt. A vadul magyarázó legmagasabb tagot alacsonyabb társai fél kör alakban vették körül. Összesen csak ketten, Seokjin és Jimin figyeltek arra, hogy mit mondd, de a többiek csak unottan nyomkodták a telefonjukat. Egyre közelebb érve hallottam is, ahogy RM kétségbe esett hangon magyaráz kóreaiul. Mögé érve megköszörültem a torkom, mire mindannyian egyszerre kapták fel a fejüket a telefonból, míg Namu, Jin és Jimin ijedtségükben ugrottak egyet és úgy fordultak felém. Zavarodottság tükröződött arcukon, hogy mégis mit akarhatok, amin én jót mulattam magamban. Namjoon már vette a levegőt, hogy megszólaljon, de gyorsan közbevágtam.
-Hi guys! Namjoon I found your bag on the street. - mondtam neki angolul és felé nyújtottam a fekete anyagot, mire hatalmasat sóhajtott és vigyázba vágva magát meghajolt előttem.
-Nagyon szépen köszönöm! Már azt hittem sose lesz meg. - köszönte meg természetesen angolul, miközben átvette a táskát és a vállára kanyarította. - De amúgy honnan tudod a nevemet? Netalántán rajongó vagy? - ijedt meg egy kicsit, amit nem tudtam mire vélni, de bólintottam egyet, hogy igen.
- Kérlek ne mond meg senkinek, hogy itt vagyunk Magyarországon! - kezdett el könyörögni, mintha az élete múlna rajta. Ami lehetséges...
-Nem, nem mondom meg senkinek. - mosolyogtam rá - Amúgy vakáción vagytok? - pillantottam a srácokra is. Tök aranyosak voltak, ahogy ott néztek minket összezavarodott fejjel, hogy mégis mit diskurálhatunk angolul. Gondolom csak Suga érthette meg az egészet, mert most ő válaszolt.
-Aha, és jó lenne, ha nem kotyognád ki senkinek, mert végre szeretnék egy nyugodt hetet. - nézett rám egy picit morcosan, mire Namjoon belekönyökölt az oldalába. Szerencsémre angolul válaszolt neki, amit én is megértettem.
-Már megígérte, hogy nem szól senkinek. Ne légy morci!
-Semmi baj - mosolyogtam rájuk mert megértem, ha pihenni akar - De én megyek, nem akarlak titeket zavarni. - aztán nagy menőn elköszöntem tőlük kóreaiul - 
안녕히가세요!*
Láttam rajtuk a megilletődöttséget, de csak intettem egyet, majd magamban röhögve hátat fordítottam és kecsesen ellépkedtem tőlük. Hazafelé vettem az irányt, igaz, hogy eredetileg a barátnőmet akartam meglátogatni, de nem tudnám megtartani Namjoonie kérését, ha most hozzá mennék. 
-Hey! - hallottam egy kiáltást mögülem,  mire megfordultam. A srácok integettek, hogy menjek vissza hozzájuk. Fél szemöldököm felhúzva mentem vissza, mert mégis mit szeretnének. Az volt, hogy nem szólok senkinek róluk, gondoltam, akkor békén hagyjuk egymást.
A leader bizalmasan pillantott rám, miközben belekezdett mondókájába.
-A srácokkal megbeszéltük, hogy mivel most vagyunk itt először Budapesten, mindenféle kísérő nélkül, szeretnénk ha TE megmutatnád nekünk a várost. Körbe vezetnél minket és megmutatnál néhány érdekes helyet. Már ha nincs ellenedre! - kezdett el mentegeződni és könyörgő pillantásokat küldeni felém. A többi tagra vezettem pillantásom, miközben azon gondolkodtam, hogy elfogadjam-e a kérését. Igazából már a kérdés feltevése közben eldöntöttem, hogy még szép, miközben őrült táncot járt a szívem, csak egy kicsit húzni akartam az agyát.
Mekkora szerencsés csaj vagyok! 1 hét a kedvenc bandámmal!!! Ki nem mondana rá rögtön 'igen't?
-Mindenféle költséget vállalunk! Neked egy kicsit sem kell fizetned, csak kérlek mondj igent! Nagyon hálásak lennénk! - folytatta Namjoon. De úgy sem volt szükséges tovább kérlelnie.
-Még szép, hogy megteszem! - vigyorogtam rá, mire nagyot sóhajtott és ő is elmosolyodott.
-Rendben, megegyeztünk! - nyújtotta a kezét. Kezet ráztunk, mire a srácok üdv rivalgásba kezdtek. Nagyot nevettem reakciójukon. Nagyon arik!
Beinvitáltak a hotel kávézójába, hogy ott egy kis süti mellett megbeszéljük a továbbiakat.
Bemutatkoztam nekik, elmondtam magamról a lényegesebb információkat, mint például hogy 21 éves vagyok, egyetemre járok, csak nyári szünet lévén nem csinálok semmit. Dolgozni dolgozom, de egy hetet kivedtem szabadságnak és pont akkor botlottam a Bangtanba.  
Jimin kérdezte, hogy mióta vagyok Army, mire készségesen válaszoltam, hogy már 3 éve. Kicsit ledöbbentek, hogy nem támadtam le őket, amint találkoztam velük, de megnyugtattam őket, hogy bár rajongó vagyok nem az az őrült fajta, aki megbolondul, amint meglátja kedvenc hírességeit.
Megkérdeztem őket, hogy mi lenne ha meghívhatnám a legjobb barátnőmet, Lillát is a városnézésre. Megölne, ha megtudná, hogy 1 egész hetet töltöttem a BTS-sel nélküle, mire vonakodva de beleegyeztek nagy örömömre. Nem akartak nagy feltűnést okozni.
Másnap reggel 9-re beszéltük meg a találkát, itt a hotel előtt. Telefon számot is cseréltünk Nam-mal, de megeskedtek, hogy senkinek ne mondjam el. Én, mint egy jó kislány hevesen bólogatva jeleztem, hogy tartom a szám. Majd egy fél óra múlva elbúcsúztunk egymástól.  
Mindez Namjoon tolmácsolása között zajlott, de nem mindig kellett, mert volt, hogy megértették az angol szavakat a srácok.