Legjobb barát aki elviseli az összes hibád és tudod, hogy már szenved tőled.....
Van az a borzalmas érzés mikor meg kér, hogy hagyd békén és szálj le róla, mert nincs hozzad türelme és te éjszakákat sirsz át emiatt....
Minden egyes nap megkerdezed, hogy van,hogy érzi magát. Meghalgatod őt még ha nem is érdekel és semi kedved hozzá....
Ha mindketten rosszul érzitek lelkileg magatok félreteszed a sajat érzéseid és meghalgatod, hogy neki jobb legyen.....
Mikor éjszakákat sirsz át amiatt, hogy szükséged lenne rá az életben egyszer és nem ér rá azt mondod annyira nem fontos dolog amiről beszélni akartál,de amikor ő neki van szüksége rád egyből ugrasz....
Amikor mondja, hogy szüksége van rád és szeret, de látod rajta, hogy a falramászik tőled és várja mikor lépsz már le....
Mikor gondjai vannak segítesz, vagy legalabbis próbálsz. Próbálod meggyőzni, hogy egyen valamit ha esetleg nem hajlandó rá....
Ha megfordul a fejében, hogy meg kellene halnia mondod, hogy gondoljon a szeretteit, mert tudod, hogy őket tényleg szereti és nem akar nekik fájdalmat okozni...
Teljesen elfelejted magad csak, hogy neki jobb legyen...mindig azt teszed amit ő akar, hogy ne kelljen olyat csinálnia amit nem szeretne....
Megkérdezed mi baja. Elmondja, mert tudja, hogy látod rajta, hogy baja van és felismered a hamis mosolyát, de te nem vagy képes elmondani neki a problémád, mert úgy tartod van neki így is elég és nem akarod a sajátjaiddal terhelni és amikor nem hajlandó elmondani mi baja érezteti veled mennyire nem bízik benned.
Ő ezt úgy hálálja meg, hogy poénkodsz vele, utalsz rá, hogy szukseged van rá, hogy foglalkozzon veled ezért, hogy vegye észre magát leírod neki, hogy "jó akor hozad se szólok"erre az a válasza "ok" ...és kicsit sem izgatja mennyire tör ezzel össze....aztán mondja, hogy nincs kedve most ehez és otthagy, hogy szenvedj...és kínozzon a fájdalom amit belül érzel csak pár szavától...
Mert ő a legjobb barátod az egyetlen aki foglalkozik veled az egyetlen akire számíthatsz...vagyis ilyen egy normalis baratsag nem? ....Szamithatsz a masikra... Aki akor is torodik veled ha nincs kedve...nemigaz?
De amikor rádöbbensz, hogy neki sem jelentettél semmit és végig hazudott, hogy szeret....és nem foglalkozik veled.....de te ezt nem bánod, mert tudod, hogy neki is vannak gondjai és be beszéled magadnak, hogy neked nincs semmi bajod csak képzelődsz képzeletben sirod át az éjszakákat, képzeletben bántod magad, képzeletben vágysz arra, hogy megszűnj létezni mert jelentéktelennek találod magad....
Mert neki valodi problémái vannak ...
Ezert megbocsáltod neki és ha méltóztat szóba állni veled úgy teszel mintha nem lett volna semmi és meg se történt volna az a beszélgetés....kitörlöd....hogy ne hagyjon el mert ha még nem is kellesz neki, neked csak ő van...és még az se zavar ha kihasznál...csak veled legyen.....de az is kellemes mikor mond valamit es az utolsó pillanatban gondolja meg magát..
Én ezt megbocsáltom egy barátomnak...
Mert én szeretem...
És nincs semmim rajta kívül....
De amikor ő sincs...
....az pokoli...
