𝕭𝖚𝖙𝖙𝖊𝖗𝖋𝖑𝖞 𝖊𝖋𝖋𝖊𝖈𝖙✨

𝕰𝖑𝖔̋𝖐𝖊́𝖘𝖟𝖚̈𝖑𝖊́𝖘✨

A kűrt megszólalt. Mindenki behúzódott a környéken lévő kis viskókba. Éjszaka nem volt ajánlatos az utcákon tartózkodni, mivel ilyenkor tértek haza a Ramenek. Ők voltak a legalacsonyabb ranggal rendelkező pórnép béli lakosok, akik a gyárakban dolgoztak és ha alkalom adtál egyszer egyszer hadba is hívták őket, kevesen tértek vissza közülük. Nicole Hamilton nem félt tőlük, mivel gyerekkori barátjának és bajtársának az édesapja is a ramenek közé tartozott. Viszont ezekben a késő órákban mégis inkább a házban tartózkodott édesapja társaságában. A lila díványon feküdt kissé szagos, de ápolt férfi folyamatosan krákogott. A lány pedig a konyhába tördelte magát, hogy megfelelő orvosságot készítsen neki.
-Apa, így nem mehetek el.-sóhajtotta.
-Ezt meg ne hallják mégegyszer. Túl sok időm és energiám nomeg tudásom van benned, hogy ezeket elfecséreljem. Vagyis, meg ne mert próbálni, hogy holnap itt maradsz velem, különben olyat kapsz.-mormogta, ahogyan csak bírta a láztól. Általában Quaró nyugodt és kedves ember volt. Lányával úgy bánt akár egy királylánnyal, bár szigorú nevelésben részesítette, melynek meg is lett az eredménye. Egy 23 éves felnőtt nő. Nicole, tudta jól, hogy apja nincs eszénél és teljesen meg is értette, hogy miért használ ennyire erős szavakat. Régebben Wurikként szolgált az öreg. Egészen a lánya születéséig. Októberben viszont egy csoda megszületésével megtörtént egy tragédia is. Fodora belehalt a szülésbe. Így a gyászoló özvegy férj kénytelen volt leszerelni és lányát szárnyai alá venni. Viszont megfogadta, hogy bár nem fia született, nagy harcost fog nevelni a fél árvájából. A cél a Wurik volt, viszont innen a határ a csillagos ég.
-Most hagyj, pakolj össze aztán aludj. Én kibírom. Nem lesz bajom erre a szavamat adom kedvesem.-mondta nagyokat sóhajtozva és kissé megenyhülve Quaró. Nicole nem ellenkezet, mert tudta ez biztos kapocs. Édesapja csillagjegye oroszlán volt. Az egyik fő tulajdonságuk és erényük az ígéret volt. Talán viccesen vagy gagyin is hangozhat ez, de ha megszegik a szavukat borzalmas kínokat kell átélniük, amely akár a látás új elvesztésébe is kerülhet.
-Jóéjt apa.-mondta egy halvány mosollyal Nicole, majd megpuszilta az arcát és már ment is felfelé. Az édes szabadság. Felkarolta az egyik naplóját melyből cafatokba lógtak a papírok ide-oda, majd kimászott az ablakon és kiült egy vas lapra amely a szomszéd élelmiszer raktárában a teteje volt. Át olvasta miket is tanult eddig, majd tollat ragadott és egy üres lapra írni kezdett. Talán az álmait vagy a valós céljait. Ki tudja? Annyi biztos, hogy aznap este a lelke lángolt. Tettvágy, izgalom, fájdalmak, megfelelési kényszer. Kinek mi. Hirtelen elhatározásra jutott és a rozoga tetőkön ugrálva elment a bajtársához. Szó nélkül bemászott a nyitott ablakon. A lány ébren volt és éppen lefekvéshez készülödhetett, mikor a nyakába borult Nicole.
-Már vártalak Primo.-suttogta kissé remegő hangon, könnyekkel a szemében Kaiga.
-Sajnálom, hogy nem tudtam előbb jönn, apa nincs jól.-magyarázkodott a lány. Nicole odahúzta Kaiga fa székét az ágyához, hogy szeme kerülhessen a primojával. Ez a szó egyfajta köteléket jelent. Hogy mire is? Olyan akár a lovag és az apród. Viszont itt a szerepek változhatnak a helyzettől függően. Az elkészítőben mindenki kiválasztotta a sajátját. Még csak 2 évesek se voltak, emiatt egy elég érdekes módszer segítette őket ebben.
-Holnaptól más lesz ez az egész, de nem tudom, hogy szeretném-e...-sóhajtotta Nicole.
-Te nem akarsz kimászni ebből a porfészekből? Neked lehetőséged is van! Én itt fogom leélni az egész életemet, mert nem voltam benne a hyron-ban. Sajnos az én szüleimnek semmi befolyása nincs vagy kapcsolata, szóval örülhetek ha ramen lehetek. Ne szalasztott ezt el.-mondta komoran Kaiga és igaza is volt. Nicole torkában gombóc nőtt. Meg kell felelnie. Annó még mikor bekerült a hyron vagyis a befolyásosak külső körébe megfogadta, hogy kisegíti Kaigát. Hisz ő a primoja...