Életem értelme

Életem értelme - 1. rész

Sosem gondolkoztam azon, hogy milyen lehet párkapcsolatban élni. Nem néztem ki magamnak minden második héten szőke fiút fehér lovon. Nem tudtam, hogy létezik az igaz szerelem. Ha létezik is egyáltalán, akkor az milyen? Milyen érzés csókolózni, egy fiút ölelgetni?
Fáradtan keltem föl, a puha, kényelmes ágyamból. A mellettem álló kis asztalon hevert a telefonom, amit kézbe kaptam, hogy lássam, mennyi az idő. Csalódottan raktam vissza a helyére, majd visszafeküdtem, és a fejemre húztam a takarómat. Már tíz óra volt, de nem volt kedvem felkelni, mert amúgy is csak unatkoztam volna. Megpróbáltam visszaaludni, de meghallottam, hogy valaki becsenget a házba. Morcosan pattantam föl fekvőhelyemről, majd az ablakhoz totyogtam, megnézni, hogy ki jött hozzánk. Szerencsére pont oda lehetett látni a szobámból az utcára. A kapuban egy barna, göndör hajú lány állt, aki az osztálytársam volt. Mivel nyári szünet volt, nem kellett suliba mennem. Így másnak se. Sajnos így nem aludhattam délig...
Végül rávettem magamat arra, hogy kimenjek a szobámból. Fáradtan kullogtam le a lépcsőn, a földszintre. Láttam, hogy az anyukám pont most engedi be a barátnőmet.
- Szia Leila! - köszönt lelkesen a lány, amint meglátott.
- Mit szeretnél? - tettem fel egyhangúan a kérdést. Azt hiszem, ő nem erre számított.
- Gondoltam, kimehetnénk a parkba - válaszolta egy kis idő után, csalódott hangon - De látom, most ébredtél fel... Nem muszáj eljönnöd velem, majd talán máskor - bámult le a földre.
- Ne haragudj, Jessica - mentem a barátnőmhöz közelebb - Csak adj pár percet, amíg felöltözök, elkészülök és bekapok valamit - sóhajtottam föl. Jessica-nak felcsillantak a szemei.
- Szuper! - ölelt át - Amúgy... nem muszáj itthon enned! Ha gondolod, bemehetünk az egyik park körüli pékségbe, vagy valahova - monda egy nagy mosollyal az arcán. Bólintottam egyet, majd fölmentem a szobámba, átöltözni. Arra gondoltam, hogy - mivel már most nagyon meleg van, - felvehetnék egy rövid farmernadrágot, valamint egy lenge felsőt. A fehér pólómon egy "I Love You! „ felirat található. Mikor végeztem az öltözködéssel, bementem a fürdőszobába. Gyorsan megmosakodtam, kifésültem a szép hosszú, szőke hajam, majd kisminkeltem magamat.
Lesiettem az emeletről. Láttam, hogy a barátnőm anyuval beszélget. Elmosolyodtam, majd megkérdeztem:
- Nah, mehetünk? - vigyorogtam. Jessica bólintott, mire kimentünk a házból, és a park felé vettük az irányt. Út közben sokat beszélgettünk. Nem vagyok egy nagyon beszédes lány, de vele mindig tudtam miről fecsegni, még ha egész nyáron csak a telefont nyomkodom, akkor is. Ellentétben velem, Jessica nagyon sokat jártatja a száját. Sosem bír csendben maradni.
Végül odaértünk a parkhoz. Leültünk egy padra... illetve csak én. Furcsán néztem a barátnőmet, majd végül feltettem a kérdést.
- Te nem ülsz le? - de ő nem mondott semmit, csak nézett egy tőlünk távolabbra eső helyet - Mit nézel annyira? - sürgettem.
- Látod azokat a fiúkat, ott? - mutatott az ujjával egy padra. Három pasi volt ott. Egy szőke hajú, izmosabb csávó, és két barna hajú.
- Igen, mi van velük? - értetlenkedtem - Ugye nem...? - kérdeztem arra gondolva, hogy az egyik tetszik neki.
- De-de! - vigyorgott rám - A szőkével járok - mondta ki egyszerűen és gyorsan, mire a fiú ránézett, és idejött hozzánk.
- Szia Szépségem! - mondta Jessica-nak, majd megcsókolta. Hirtelen levettem róluk a szememet. Nem bírtam végignézni. Miért vagyok én ilyen? Már a legjobb barátnőmnek is pasija van, én meg soha nem foglalkozok egyik fiúval sem. Sok nézett már rám szerelmesen, de én nem törődtem velük. Kezdtem kétségbeesni. Bár arra gondoltam, hogy minek kell még tizenhat évesen pasizni? Ettől egy kicsit megnyugodtam, de még mindig nem mertem rájuk nézni.
- Ő a barátnőm, Leila - mondta Jessica a fiúnak. A pasi megszólított.
- Szia! A nevem Tom - ekkor már muszáj volt megfordulnom. A fiúra néztem, aki átkarolta Jessica-t. Mély levegőt vettem. Nem tudtam, hogy mit mondjak.