Tettesd, hogy szeretsz!

01. Járnál velem, kérlek?

A próbateremben a tipikus Royz–káosz volt. Kuina leült dobolni, míg Tomoya ismét lenyúlta Subaru telefonját, aki az egész termen át kergette őt, hogy visszaszerezhesse a készüléket. Ebből csak Koudai hiányzott, aki általában ezekből amúgy kimarad, és az erősítőjén ücsörög, míg a vihar el nem múlik, és vissza nem tér a béke. A következő szünetig. Ellenben a basszusgitáros most nem volt a teremben, és visszatérte sem tűnt fel azonnal, csak, amikor Tomoya meg nem látta, ahogy elsápadva dől az ajtónak, a mobilját a mellkasának szorítva, és ő megakadt, Subaru hátulról nekirohant, és mind a ketten a padlóra estek.
Koudai a kritikus helyzeteket is jól tudta kezelni, sikerült mindig higgadtnak maradnia, egyedül a Keikoval folytatott viták tudták ők kikészíteni, főleg, ha alul maradt bennünk. Főleg, ha a magánéletével kapcsolatos volt a veszekedés, pont úgy, mint a pár perce folytatott telefonhívás is. Mély levegőt vett, majd a készüléket a zsebébe csúsztatta, és elindult a gitárja felé.
– Mi történt Koudai? – pillantott ki Kuina a dobok mögül. Már tudták, ha azt kérdezik "Minden rendben?", akkor Koudai általában kibújik a válaszadás alól. Ellenben most még ki sem bújt volna, a fejét rázta, és elfoglalta megszokott helyén az erősítőn.
– Keiko – felelte sóhajtva. A fiúk már ennyiből tudták, hogy a férfi nővérével lehetett a gond. Erősen köti az ebet a karóhoz, hogy Koudai randizzon, és mindig beszervezi neki az egyik barátnőjét. Két dolog volt, ami miatt Koudai nem szeretett ezekre a randikra elmenni. Az egyik, hogy szeretője volt. A másik, hogy meleg volt.
– Miért nem mész el végre egy randira? Talán még élveznéd is? – pillantott fel rá a dobos. Koudai sápadt arca hitetlenül meredt a bandatársára. Neki kellett volna a legjobban tudnia, hogy nem vonzódik a nőkhöz, hiszen már évek óta voltak szeretők. Kettejük közül Tomoya volt szerencsésebb a párkapcsolatok terén, ilyenkor természetesen a viszonyukat szögre akasztották, aztán ha megint mindketten szinglik voltak, és szükségük volt egymásra, ez elölről kezdődött.
– Mert semmi kedvem randizni. Párkapcsolathoz meg aztán pláne nem. Ráadásul itt az új album, a turné kezdete, sűrűsödni fog a napirend, a hetirend, én pedig nem kockáztatnék most meg semmit. – Magában persze hozzátette, hogy "Főleg nem egy nővel", bár nem mintha titkolnia kellett volna, hogy Tomoyával szeretők, ez nyílt titok volt. Az énekes és a gitáros is hasonló viszonyt tartottak fent.
– Nem a randi a nagyobbik gond, úgy látom. – Koudai csak bólintott, az ajkába harapott, mielőtt elmondta volna, mekkora nagy gondba is csöppent egyetlen heves mondata miatt.
– Azt mondtam Keikonak, hogy van valakim – bökte ki végül a térdeire csapva.
– És? – nevette el magát Subaru. Jogos, ez még nem volt gond, egy enyhe kis füllentés még belefért volna, abba még soha nem haltak bele, bár Koudai amúgy is utált hazudni.
– Keiko ragaszkodik hozzá, hogy a hosszúhétvégére vigyem haza bemutatni. – A vörös basszeros javára legyen mondva, ő mindent bevetett, hogy eltérítse Keikot a tervétől. Nem ér rá. A párja nem ér rá. Már más tervük van. Még csak pár alkalommal randiztak, ne siettessék a bemutatást. Keiko lezárta annyival, hogy ha rosszul érzik magukat, akkor hazamehetnek, legalább egy napot töltsenek otthon, és hagy lássa a család Koudai barátnőjét.
– Menj haza egyedül, és mondd, hogy szakítottatok! – javasolta Tomoya. Koudai a fejét rázta, Keiko átlátna rajta, és leteremtené, majd azonnal szervezne még egy randit, ami alól már nem bírna kibújni.
– Miért nem kérsz meg valakit az ismerőseid közül, hogy menjen veled haza, és játssza el a párodat? – jött az újabb javaslat az énekestől. Koudai gondolt rá, de nem akart másokat is belerángatni ebbe a családi hisztibe. Kuina úgy nézett Subarura, mintha az egy idióta lenne.
– Miért nem viszed haza Tomoyát? – kérdezett rá lazán a gitáros. Koudai hirtelen köpni–nyelni nem tudott, kikerekedett szemekkel nézett a gitárosra, aki halál komolyan gondolta. Koudai Tomoyára nézett, hogy valahogy ellenkezzen, de ő is le volt fagyva.
– Ha hazaviszek egy pasit, az apám agyvérzést kap, a nagyanyám meg szívrohamot. A családom... ők nem tudják, hogy meleg vagyok – sóhajtotta. De, voltaképp tudták, csak nem fogadták el. Az egész visual keit okolták, hogy nőiesen néz ki, és hogy meleg, és bár támogatták, hogy sikeres zenész, még mindig remélték, hogy észhez tér, és normális úton folytatja majd a zenélést.
– Akkor menj haza egyedül, és mondd el nekik! Az én apám elkergetett otthonról, amikor elmondtam, hogy egy fiúval járok, majd lenyugodott, és megbeszéltük. Koudai, egy család vagytok, azaz örökre összetartotok. Mellesleg, Tomoyán kívül aligha létezik más a Földön, aki jobban ismerne téged. A szeretődben igazán bízhatnál annyira, hogy három és fél napig eljátssza, hogy szerelmesek vagytok. – A gitáros komolyan beszélt, konkrétan mindenki ámulattal hallgatta, amit mondott. Koudai ismét Tomoyára nézett. Nem akarta abba a háborúba bevonni, ami közte és a családja közt folyt. És azt sem akarta, hogy ez a háború a banda előtt kiderüljön.
– Kuinának igaza van. Tomoya bár egy gyökér, de komolyan tudná ezt venni, mi mind bízunk benne – szállt be a lelkesítésbe Subaru is.
– Ez milyen tré bíztatás volt? – lökte oldalba a dobos az énekest. Köztük ismét verekedés tört ki, míg Koudai csak a fejét rázta.
– Majd lerendezem, nem lesz semmi gond – nyugtatta a többieket. Kuina nem akart erősködni, valamennyire mind tudták, hogy a basszusgitárosnak vannak nézeteltérései a családjával, de soha nem kérdeztek rá. Majd, ha ő is akarja, akkor elmondja nekik.
– Folytassuk akkor a próbát, ne csak üljünk, és meresszük a seggünket! Hamarosan turnézni fogunk! – kiabálta el magát Subaru, miközben Tomoya nyakát szorongatta, majd tovább lelkesítve a többieket kapta fel a mikrofonját, és kezdett el énekelni, zenei kíséret nélkül. A bandába visszatért a szellem, és nevetve társultak be az énekeshez.

Pár órával később már mindenki a felszerelését pakolta, fáradtan és izzadtan nyöszörögtek, végül minden visszakerült a helyére, vagy legalább is megközelítőleg a helyére. Kuina és Subaru ment el először, hátrahagyva a dobost a basszerossal. Koudai felküzdötte magára a dzsekijét, majd Tomoya oldalán hagyta el a próbatermet. A kezeit zsebre dugta, és tovább gondolkodott azon, hogy Tomoya segítségét kérje. Nem akarta, hogy a dobos kellemetlenül érezze magát náluk, és azt sem, hogy a családi nézeteltérésről tudomást szerezzen.
– Koudai... – Tomoyát a vörös telefonjának rezgése szakította félbe. A férfi előkereste a mobilját, mutatóujját feltartva jelzett a másiknak, hogy egy pillanat, majd felvette a készüléket.
– Haló? – szólt bel a készülékbe, majd a szíve gyors vágtába kezdett, amikor édesanyja hangját hallotta meg.
– Szerbusz drágám, nem zavarlak? – kérdezte boldogan a nő.
– Dehogy anya, most megyek haza a próbáról.
– Remek. Keiko mondta, hogy végre van valakid. Miért nem beszéltél eddig róla? – tudakolta az asszony tettetett sértettséggel a hangjában.
– Annyira még nem komoly a dolog – szabadkozott azonnal Koudai.
– Én is nagyon szeretném megismerni a párodat, hogy lássam, ki az, aki végre maga mellett tudott tartani – kuncogott az asszony. Koudai ismét az ájulás szélére került a nő szavai miatt. Nagyot sóhajtott, és beleegyezően bólintott.
– Majd otthon meglátod, hogy milyen is ő. – Koudai már nagyon mást nem hallott, csak az anyja boldog locsogását. Pár perc után végre a nő elbúcsúzott, majd kinyomta a hívást, Koudai pedig akkorát nyögött, mintha tényleg fizikai fájdalmai lennének.
– Koudai... – kezdett bele Tomoya ismét. Szörnyű volt neki látni, hogy Koudai ennyire zavart, gondterhelt, és le akart ebből a súlyból venni.
– Nem kérhetem ezt tőled – szakította félbe Tomoyát, még mielőtt elkezdhette volna. Hogy ne tartsák fel a többi járókelőt, Koudai ismét elindult, nem is foglalkozva, hogy a dobos csak állt továbbra is egyhelyben, és csak a hátát bámulta.
Tomoya utána rohant, amikor már kezdte nyomát veszíteni, karját a másik férfi derekára fonta, és magához ölelte. Koudai reszketeg sóhajt engedett ki az ajkain, majd arcát a másik vállába fúrta.
– Szeretem anyukád főztjét. És amúgy sem terveztem semmit a hétvégére az alváson és a maratonfilmezésen kívül. Szóval, részemről semmi gond nem lenne. – Tomoya végigsimított a vörös hajú férfi hátán, állát a fején pihentette.
– Tomoya?
– Hmmm?
– Járnál velem, kérlek? És... hazajönnél velem a hétvégére, hogy bemutassalak a családomnak? – Koudai motyogott, de Tomoya így is hallott minden szót. Aranyosnak találta, és el tudta képzelni, hogy mennyire lehet vörös a másik arca. A füléhez hajolt, és halkan suttogta el a válaszát.
– Ezer örömmel, Koudai. – Tomoya apró puszit nyomott a homlokára, majd rámosolygott, amikor Koudai végre kibújt a vállából.
– Előre mondom, hogy ne sértődj meg apámon! – forgatta a szemeit a vörös, majd kibontakozott a jóleső ölelésből.
– Ne is gondolj most rájuk! Gyere, főzök neked vacsorát, és kiagyaljuk ezt az egészet!