BTS barátságok: Namjoon és Crystal

BTS barátságok: Namjoon és Crystal 4.szám

4.szám

A sajtótájékoztató előtt ugyanazon a napon Magyarországon

Cry:Annyira izgulok a mai nap miatt. Oké, hogy ma megkapom a diplomámat, de ma van a BTS sajtótájékoztatója az új album miatt. Namjoon biztosan izgul, bár mivel koreai nyelven lesz végre nem csak Ő fog beszélni, reméljük :D

Szeretem az ilyen dolgokat, amikor mindenki szóhoz jut. Mindig meglep, hogy annak ellenére, hogy a srácok alig idősebbek nálam teljesen összeszedetten beszélnek és választékosan, akár csak a művelt felnőttek. A művelt még stimmel is, nem így a felnőtt :D Én sem érzem magam annak. Viszont idiótának meg igen. Felhívtam Wyc-et másnap reggel, hogy Ő szórakozott-e, de kivételesen az igazak álmát aludta :D Azóta megfutottam pár kört, hogy ki lehetett az, de valamiért úgy érzem, hogy Namjoon volt. Majd mindig elhessegetem magát a gondolatot is.

-Hiszen ez lehetetlen!:D

Végre beérek a suliba, ahol furcsak dolgot veszek észre. Az épület teljesen üres. Sehol egy lélek.

-Lekéstem volna a saját diplomaosztómat, vagy bombariadó van? :D

Egy férfi szólal meg közvetlen előttem a falnak támaszkodva.

Lee:Igen is, meg nem is :D

Koreaiul beszél, de hála a BTS rajongásomnak nagyjából értem, hogy mit

mondott. Bár, válaszolni nem fogok tudni Neki :D

Cry:Hol vannak a többiek?

Lee:A díszteremben:)-mondja angolul és közelebb lép hozzám.

Cry:És maga kicsoda?

Lee:Igazából jelenleg postásnak érzem magam, de amúgy nem az vagyok :D

Meglep a viselkedése, és az hogy van humora, de ettől még nem fogom elsőre megkedvelni.

Cry:Akkor sok sikert!:D-mondom el akarok menni mellette a díszterembe, ahogy mondta, de megfogja a karomat.

Lee:Maga udvariatlan nagyon, kisasszony:)

Cry:Maga meg túl rámenős, kedves uram :)

Elengedi a karomat, de nem mozdul előlem.

Lee:-Nem is kiváncsi rá, hogy ki vagyok és mit szeretnék ÖNtől?

Cry:Őszintén?:D

Lee bólint egyet.

Pár perc néma csönd után, veszek egy újabb lendületet, hogy végre eljussak a terembe és csak úgy odavetem.

Cry:Sajnálom, de nem :)-és elviharzok a díszterem irányába.

Mikor odaérek még nagyobb meglepetés fogad. A díszteremben sincs senki, csak vak sötétség. Gyorsan végig pörgetem a diákcsínyeket, az elmaradt szüli és

névnapomat, hogy kik az ellenségeim, vagy hogy esetleg csak simán elment az áram:D Majd eközben sikerül megtalálnom a villanykapcsolót és felkattintom.

És amit látok, attól földbegyökeredzik helyben a lábam. Az eszem pedig megáll és lehet, hogy legelni is kezdene, ha húsvér élőlény volna xDD

A teremben egy hatalmas BTS poszter fogad kifüggesztve a srácok képeivel, a teljes berendezésen minden lila színű, amott szívecskés lufik lengedeznek, és ott áll egy színpad.

Valamiért elkezdek hátrálni, de beleütközöm valakibe, és muszáj megfordulnom.

A legjobb barátom az, Ray.

Ray: Meglepetés!!! :DD -kiáltja és 6 másik barátom veti magát a nyakamba közvetlenül a színpad mögül, majd utánuk zúdul az évfolyam, a tanárok és mindenki. Továbbra sem értem, mi folyik itt. Ekkor lép színre az igazgató, és a fejembe nyomja a sapkámat.

-Na, induljon, Snow!:D Már épp ideje:)

Majd mint, ha semmi se történ volna egyszerűen feláll a tribünre és belekezd a szónoklatban nekem és a többieknek körülöttem azon a színpadon, aminek az egyik oldalán Namjoonie mosolyog rám, a másikon meg Jin. Valamiért úgy érzem, hogy valaki néz és az ajtó felé sandítok, ahol meglátom a koreai férfit, ahogy elmosolyodik és lassan elindul a folyóson végig a kijárat felé.

Cry:Mégis mi folyik itt?!