Aranyköpések

#18

Halihó~!

Megérkeztem egy újabb résszel most, hogy az iskola megnyitotta újra vaskapuit.
Jaj.

Ezek kivétel nélkül magyaron hangoztak el:

– Ez egy fhos – állította az egyik kötelező olvasmányunkról a tanárnő. – Berepül a szúnyog, az őzikeszemű főszereplő meg odatartja a karját, hogy "szívd a vérem, nehogy megdögöljél"...

– Ők nem éltek olyan gyors életet – utalt a középkori emberekre. – Nyilván jó volt, hogy már volt csatorna, és a falu végéig folyt a szar, de ez nem volt olyan katarktikus élmény.

"A sötétítőfüggöny a romantikus regényekben hálóing."

"Depressziós perceimben a hídon állva mindig ez jut eszembe."

A tanárnő úgy gondolta, lelkesítő beszédet tart nekünk.
– Hármas vagy, de lehetnél négyes is! – mosolygott kedvesen, csillogó szemekkel.
- Lehetnék ötös is, ha jobban tudnék puskázni, de nem tudok – keserítette el őt az egyik tanuló.