The Last Drop

Az utolsó csepp

A nevelőapám molesztál engem - ugrott az agyamba a tény amint felértem a szobámba. Alig bírtam felfogni, hogy mi történt az előbb.  Ez az undorító öregember rácsapott a seggemre, és azt mondta csinos vagyok. Bár az igaz, hogy egészen más szavakat használt. A 'csinos' egy általam egész elfogadott jelző, egy tizenéves lányra. Nem hiszem, hogy a normális emberek szexinek nevezhetnek egy kiskorút.

El akarok tűnni innen, de most azonnal. Csak éppen hova? A barátaimat az internetről ismerem, és a legközelebbi is legalább negyven kilométerre lakik tőlem. És nem is tudnék neki normális okot mondani arra, hogy miért akarnék hozzá költözni. Anya még nincs itthon, ráadásul késő estig nem is jön haza a munkából, ergo ő sem tudja leállítani ezt a seggfejet.

Bár lehet nem is tudná megállítani. Szóval ezt inkább nem mondom el neki. Az nagyon megalázó lenne. 

Mivel nem tudtam mit tegyek, ezért bezártam a szobám ajtaját és elővettem a fülhallgatómat. Elindítottam a dühöngős lejátszási listámat, majd elkezdtem bőgni. A párnámat szorongatva zokogtam egy pokrócommal a fejemen.

Nem értem miért mond nekem ilyeneket. Már nyolcéves korom óta együtt vannak anyuval, és egészen eddig a hónapig  nem tett semmi ehhez hasonlót. Nem ez volt az első alkalom, de eddig ez volt a legdurvább.

 Az is igaz, hogy mostanság sokat veszekednek és anya is mindig hajtogatja, hogy el fogunk költözni. De eddig még egyszer sem gondolta elég komolyan ahhoz, hogy tényleg itt hagyjuk ezt a barmot. Pedig ez nem mehet így tovább. Nem akarok elbaszott életet egy ilyen gyökér öregember miatt. Hiszen még csak tizenhat vagyok.

Miközben ezen rágódtam, elővettem a laptopom és amint bekapcsolt már nyomtam is rá a keresésre. Persze a google semmi értelmes találatot nem dobott ki a'szexuális zaklatás ellen' kulcsszavakra, ezért csak még jobban elkeseredtem.

Könnyes szemekkel kutattam valami használható után, de nem találtam semmit. Még azon is elgondolkoztam, hogy akkor leállna-e, ha azt mondanám neki, hogy leszbikus vagyok. Bár nem vagyok biztos benne. Ám az tuti, hogy meglepődne. Látom magam előtt a tágra nyílt szemeket és a leesett állat. Aztán amíg ő lefagyva bámulna rám, én szépen tökön rúgnám aztán elfutnék - ilyen és ehhez hasonló gondolataim támadtak, miközben egyre dühösebb lettem.

Nem hinném, hogy akármelyik ötletem is működne. Igazából azt hiszem az lenne a legegyszerűbb, ha feljelenteném. Bár fogalmam sincs róla, hogy egy gyerek tehet-e feljelentést, de biztosan meg tudnám oldani. Viszont akkor valószínűleg bíróságra is kéne mennem, amit egyáltalán nem szeretnék, mivel nem tudok fontos helyzetekben beszélni. Amikor felettem álló emberekhez kell beszélnem akiket még csak nem is ismerek, mindig rossz érzéssel tölt el. Meg tudok szólalni, de egy kis idő után bepánikolok, és  a gombóc csak nő torkomban, míg a végén már nem bírom a feszültséget és elsírom magam.

A nagy filozofálásom közepette bealudhattam, mivel arra keltem, hogy kopogtatnak az ajtómon.

- Igen? - kérdeztem rekedtes hangon, miközben kikászálódtam az ágyamból.

- Szia, kicsim! Milyen napod volt? Hoztam sütit, szóval ha szeretnél, lent van a hűtőben. De ha nagyon fáradt vagy és nem akarsz lejönni, azt is megértem. Azért holnap mindenképp edd meg! Tudod mit? Hagyok egy üzenetet nehogy elfelejtsd - csilingelt anyu, azon az elbűvölő hangján. 

Muszáj elmondanom neki. Különben nem fogom kibírni.

-Anyu! Itt vagy még? - kérdeztem kétségbeesetten.

-Itt vagyok, kincsem. Mit szeretnél?

-Bejönnél egy kicsit? - szipogom az ajtó másik oldaláról.

- Persze! Mármint, ha beengedsz - nevette el magát - Valami baj van?

Kinyitottam az ajtót, és a nyakába borultam. Nem bírtam tovább.

- Könyörgöm anyu, dobd ki ezt a szemét dögöt! - és újra elsírtam magam.

Sziasztok! Ez az első novellám itt wattpad-on. Nem tudom mennyire nyeri el a tetszéseteket, de remélem értékelni fogjátok. Tudom, hogy kissé furcsa témát boncolgatok, és remélem senkinek nem volt még hasonlóban része. Ez egy one shot akart lenni, tehát nem szándékozom folytatni. És nagyon remélem, hogy nem is fogom...

Köszönöm, hogy elolvastad a történetemet!