Az edzőm fia/ bts V fanfiction/1. befejezett/ folytatása már olvasható!

1.

A délelőttöm hihetetlen gyorsasággal telt el. Hazafelé menet felhívtam Nellyt ne vegyek-e valami ehetőt otthonra.

- Szia, itt vagyok a boltban kell nektek valami az esti filmezéshez?-kérdeztem a legjobb barátnőmet, akit már több mint 10 éve ismerek.

- Nem, már vettünk kaját, de köszi. Mész ma edzésre?

- Aha már muszály  megszólalt a lelki ismeretem, múlt héten csak szerdán voltam.- mondtam - A pénztárnál vagyok leteszem, otthon találkozunk.

- Oké, vigyázz magadra.

Néhány perc buszozás, és tízperc séta után megérkeztem a házunkhoz. Kezdetben csak ketten laktunk itt Nellyvel, majd megismerkedtünk egy jó fej fiúval Markkal. Egy év után oda költözött hozzánk  majd néhány hónap együtt élés után össze is jöttek Nellyivel, azóta tökéletes párt alkottak.

Mikor beértem a házba ők már a szokásos péntek délutáni mozi maratonjukra készültek. Régebben  hármasban néztük a filmeket, de amióta elkezdtem táncolni a péntek délutánjaimat edzésen töltöttem.

- Olyan rossz nélküled mozizni, nem akarod ezt a pénteki edzést is kihagyni?-kérdezte a legjobb barátnőm.

- Én is szívesebben maradnék, de muszály mennem. Meg már kell a testmozgás is.

-Na végre hogy megjöttél.-jött oda hozzánk Mark egy mosoly kíséretében. -Azthittem sose érkezel már meg, el akartam  venni a laptopod, mert az enyém szervizben van, de ez a lány nem engedte, hogy csak úgy elvegyem- mutatott Nellyre, majd elvette tőlem a szatyrokat, és a konyhába vitte.
Követtük a fiút a helyiségbe, és segítettünk neki elpakolni.- Azt mondta csak akkor vehetem el ha megkérdezem, szóval elvehetem?- csak egy bólintás volt neki a válaszom.
Már amúgy is megszoktam, hogy Mark elveszi a cuccaimat, és általában kérdezés nélkül.

- Nem is értem miért jársz táncra ha nem is szereted. -nézett rám Mark.

- Honann veszed hogy nem szeretek táncra járni.-teljesen le döbbentem, hirtelen ért ez a kérdés.
Ennyire nyilvánvaló lenne?

- Hát onnan, hogy minden adandó alkalmat megragatsz, hogy ne kelljen elmenned.

-Ennyire nyilván való?

- Nagyon is.- válaszolt a fiú helyett Nelly.

- Muszály járnom, kell a testmozgás, tök kövér vagyok.

-Hah már megint kezdi- nézett Nellyre a fiú majd otthagyott minket a konyhában - Mond meg neki, hogy milyen hülye - fordult vissza miközben lefeküdt a kanapéra. Nelly már szólásra nyitotta a száját de leintettem őt.

- Ne mondj semmit- néztem a lányra, majd be siettem a szobamba és kihoztam az edző cuccomat.- Jó mozizást, majd jövök, puszi.

<>

Még senki sem volt  a tánc terem előtt mikor megérkeztem.
Ledobtam a cuccom a földre, és vártam  az edzőt, és  Adrianát.
Ardiana akkor jött ide mikor én, szóval nem is volt kérdés hogy mi jóban leszünk-e vagy sem hisz mindkettőnknek új volt az egész. Mindneki már nagyon rég  járt ide táncolni, mi meg amatőrök voltunk még. Most sem vagyunk nagyon kiemelkedő tehetségek, lassabban tanulunk és sokat hibázunk, de fél  év alatt sokat fejlődtünk.

Kihalásztam a telefonom a zsebemből, két üzenetem is jött , egyik egy kép volt, amit  Nelly  és Mark küldött, amin éppen popcornt tömtek a szájukba és úgy mosolyogtak a kamerába. A másik üzenet Adrianatol jött. Azt irta nem tud edzésre jönni Nagyszerű, egyedül kell végig bénáznom az edzést.

Néhány perc múlva megérkeztek a többiek is. Adrianán kívül nem nagyon ismertem mást a csoportból csak Azrielt, aki éppen csak ideért hat órára. Ő lassan három éve járt táncra, és ez a fiú kész tehetség.

- Azthittem elkéstem.- oda  jött hozzám és ledobta a táskáját az enyém mellé.- hol van az edző, ő sose szokot késni.- látszott rajta, hogy sietett, barna haja kócosan lógott bele a szemébe.

- De te mindig.- Szegény Az mindig rohanni szokott edzésre, de sajna folyton elkésik, nem is értem hogy csinálja, hiszen egy köpésre lakik az edző teremtől.

- Lehet, hogy helyettesítés lesz.-mondta, figyelembe se véve az előző mondatomat. - Jaj, látom is ki fog helyettesíteni.- egy hatalmas motor parkolt le néhány méterre mellettünk, és egy fiú  szállt le róla.

- Ő meg ki? - néztem Azra választ várva. - Kicsit fiatal helyettesítőnek nem?

- Kapj az eszedhez  Lisa.- kicsit megpaskolta a fejem miközben beszélt.- Ő az edző fia, az egyik versenyen is ott volt, nem emlékszel rá?

- Arról versenyről beszélsz, ami előtt lebetegettem, és nem tudtam elmenni?

- Arról a versenyről, aamielött annyira beparáztál, hogy inkább kitalálták egy kifogást, hogy ne kelljen eljönnöd. - mondta, majd felkapta a táskáját és oda ment az edző fiához.
Úgy tűnt, hogy ismerik egymást. Elkezdtek valamin nevetni majd Az rám mutatott, és  felém sétáltak.
Nem tudtam mi fog történni, talán bemutatkozik, és elmondja mennyire sajnálja, hogy nem jöttem a versenyre és nem ismerhetett meg hamarabb. Mi? Ilyen hülyeségeket  is csak te tudsz kitalálni Lisa.

Megállt előttem a fiú majd mondott valamit, amit nem hallottam, mert annyira belemerültem a gyönyörű aranybarna szemeibe.

- Hahó Lisa, itt vagy köztünk?- Hadonászott előttem Az.

- Bocsi, mit mondtál? - Néztem az ismeretlen fiúra.

- Csak annyit, hogy állj odébb, hogy ki tudjam nyitni az ajtót.- Mondta egy nem igazán barátságos vigyorral az arcán.

Felakptam a földről a táskám, és utat engedtem a fiúnak, hogy be tudjunk menni a terembe. Akkor még nem is sejtettem mi vár még rám ezen az edzésen.