Az edzőm fia/ bts V fanfiction/1. befejezett/ folytatása már olvasható!

8.

V odalent várt a motorjának támaszkodva. Mikor oda értem bűnbánó arckifejezéssel nézett rám.

-Sajnálom. Nem gondoltam komolyan.
Közelebb jött, én pedig kikerülve őt felszálltam a motorra.

-Menjünk egy kört.-erre a kijelentésemre egy kis fél mosoly jelent meg az arcán.
Megfogta a sisakját és a fejemre adta, majd ő is fel ült. Ösztönösen átkaroltam a fiút, és a kezem megállapodott a szokásos helyen, V övén.
Éreztem, ahogy a fiú egy mély levegőt vesz. Majd elindította a motrot, és neki vágtunk az éjszakának.

Egy kis parknál álltunk meg.
A fiú rám nézett mikor leszállt a járműről.
-Ez a kedvenc helyem.-majd beljebb ment. Egy kis tó partján ült le a fűbe. Leültem én is.
Kedvem lett volna ráhajtani a vállára a fejem, vagy megfogni a kezét és összekulcsolni az ujjainkat.
De inkább én is a csillagokat kezdtem kémleli.
-Szeretek ide ki járni és csak feküdni a fűben és nézni a csillagokat. Olyan nyugodt és csendes, otthon nem tudok nyugalomban lenni. Folyton csak a veszekedés megy. Anyámék jövő hónapban válnak, és addig amig apám nem talál egy lakást velünk lakik.
Kicsit meglepődtem. Nem tudtam, hogy V-nek ennyire rossz otthon.
-Sajnálom.-csak ennyire futotta. Nem tudom ilyenkor mit mondhatnék, az én családom tökéletes, ha lehet ilyet mondani. Anyáék imádják egymást és engem meg a húgomat, Elle-t is.
-Ne sajnáld, örülök hogy elválnak. Nem lehet meglenni velük egy helyiségben.
Na de nem ezért jöttünk.
Felült és szembefordult velem.
-Lisa, nagyon, nagyon sajnálom. Nem igaz amiket mondtam. Sokat ittam, és miután kiszellőztettem a fejem, akkor jöttem rá, hogy mekkora idióta vagyok. Meg tudsz nekem bocsátani.
-Igen-válaszoltam.
Még ültünk egy kicsit és beszélgettünk tök értelmetlen dolgokról, amikor V fel állt és azzal a mondattal, hogy nem hagyja, hogy megfázzak vissza sétáltunk a motorjához.

~*~

-Múltkor azt mondtad, hogy nem szeretsz motorozni, most meg menni akartál egy kört. Miért?-kérdezte a fiú mikor a ház elé értünk.-Csak puszta kíváncsiságból kérdem.

-Mert-mély levegőt vettem és csak utánna folytattam-még egyszer utoljára veled akartam motorozni.
Éreztem, ahogy a fiú összerezzen,majd leszállt. Levettem a sisakom és odaadtam neki.

-Szóval többé nem akarsz velem lenni, vagy miért utoljára?

-Mert ennek semmi értelme, nem tudom mi van köztünk. Néha azt érzem, hogy ez csak barátság. Néha pedig azt, hogy ez annál több. De aztán újra rá kell jönnöm, hogy neked még tetszeni se tetszek.
Értetlen arckifejezés ült ki az arcára.

-Ezt meg honnan veszed? Igenis tetszel.

-Hát pedig ezt mostanáig egyszer se mondtad.

-Dehogynem. Elmondtam. Elmondtam minden módon, ahogy szavaka nélkül még mondani lehet.-ezzel megragadta a karom, és oda huzott magához. Az arcunkat csak pár centiméter választotta el. Forró lehelete melegítette az arcomat.
Mélyen a szemeibe néztem majd félig becsukta azokat, és közelebb hajolt.
Várt. Néhyan másodperc múlva leesett, hogy azt várja, hogy én is reagáljak. Közelebb hajoltam ő pedig még közelebb húzott magához, és puhán csókolt, pár másodperc múlva lassan vissza csókoltam. De úgy tűnt ez V-nek nem volt elég. Erősebben fogott és határozottabban kezdett csókolni. A levegő hiány miatt váltunk csak el.
Ezután a ház kapujáig kísért, majd elköszönt, és elhajtott a motorján.