Secretly Dating

1.

*Harry*

- Ginny… nagyon sajnálom, de nekem ez így nem megy. Te is tudod, miben állapodtunk meg az elején. Ha valamelyikünk egy kicsit is elbizonytalanodik, inkább hagyjuk, és maradjunk barátok - nézek a lány szemébe őszintén. - Nem szeretnék hazudni neked, mert nagyon kedvellek. Beleszerettem valakibe. Nem tudom, miért és hogyan, még én sem vagyok benne teljesen biztos, de nem szeretnélek megbántani - sóhajtok, magamban szurkolva, hogy ne sértődjön meg.
- Ki az, Harry? - kérdezi Ginny olyan lágy hangon, amivel ledönti a sok követ a szívemről. Megkönnyebbülten, mégis vívódva nézek rá.
- Én nem… sajnálom, de még nem tudom elmondani. Biztos lehetsz benne, hogy te leszel az első, aki tudni fog róla, de nem most. - fohászkodok, hogy megértsen.
- Legalább azt mondd meg, melyik házba tartozik - figyel kíváncsian  mosolyogva. Most nagyon hasonlít az anyjára. Megfontolom, hogy eláruljam-e.
- Mardekáros. - mondom végül egy nagy sóhajtással karöltve, lehajtott fejjel, mire felemeli az állam, és úgy néz rám, hogy egyből megnyugszom.
- Na és aztán? Ezt ne szégyelld! Ugyan sajnálom, hogy így alakult, de azt szeretném, ha boldog lennél, akár úgy, hogy én vagyok a barátnőd, akár úgy, hogy valaki más. Ezt vésd az eszedbe! - mondja őszintén és szeretteljesen, mégis játékosan. Ginnysen.
- Akkor is ez lesz a véleményed, ha esetleg… ha nem barátnőm lesz? - meglepve tapasztalom, hogy felkacag.
- Még jó! Komolyan ilyennek gondolsz? Legyen fiú vagy lány, csak ne bántson téged, mert akkor velem gyűlik meg a baja - kacsint rám mosolyogva.
- Köszönöm, Gin. De tényleg. Mi lenne velem nélküled? - ölelem meg szorosan. - Viszont… ne hangoztassuk ezt az egészet, oké? Egyik részét se.
- Egyértelmű. Viszont most mennem kell… nem tudnám elviselni, ha miattam késnél bájitaltanról - nevet rám, mire elegánsan bemutatok neki, majd a gondolataimba merülve elindulok órára.


*Ginny*

A Harryvel való beszélgetésem után az udvar felé indulok. Megbeszéltük Lunával, hogy kicsit elmegyünk valahova, úgyis rég voltunk már sétálni. Próbálunk minél több programot szervezni, ami ugyan a tanulás miatt nem egyszerű, épp ezért ragadjuk meg az olyan lehetőségeket is, mint egy-egy lyukasóra. És persze az sem utolsó szempont, hogy az utóbbi időben egészen összebarátkoztunk. Egy fa árnyékában ácsorogva keresem Lunát, de lehetetlennek tűnik. Hogy lehet ennyi embernek szabadideje napközben? Mintha mindenki az udvaron lógna…  Fáradtan nézelődök, mikor meglátom, hogy ő is hasonlóan keresgél. Mosolyogva sétálok oda hozzá, és próbálom lassan átölelni, hogy ne ijedjen meg, de még így is sikerül.
- Bocs, nem akartalak megijeszteni. - mosolyodok el, és magammal húzom. - Hová menjünk? Roxmorsba? Vagy menjünk le a tóhoz?
- A tóhoz. - bólint mosolyogva, mire végre elindulunk. Kis séta után leülök egy fa tövébe, és várakozva nézek rá, ő azonban csak áll egy helyben, és nézelődik. - Nézd, milyen szép! Valamikor elmehetnénk oda. - mutat a közelinek tűnő, ám annál messzebb lévő hegyekre, amit az év minden napján vastag hótakaró borít.
- Mondjuk szünetben? Tényleg jó lenne kirándulni egyet. - ajánlom, mire elmosolyodik, és leül mellém. Fejét vállamra hajtja, és tovább gyönyörködik a tájban.
- Mehetnénk ám máshova is. Szeretek itt lenni, nem is tudod, mennyire, de szívesen utazgatnék, ha vége az iskolának. Mondjuk, veled. Lenne valaki, aki mindig emlékeztetne, hol vagyok, és hová is megyünk éppen. - néz fel rám csillogó szemekkel.
- Örülnék neki - nevetek fel, és magamhoz ölelem. Talán nem sok ember kérne ilyet, mint ő, de Lunától ez kifejezetten megszokott, és szó ami szó, imádnivaló. Nem is értem, hogy a DS előtt miért nem barátkoztunk, de örülök, hogy mostanában egyre több időt töltünk együtt.
- Szóval… szünetben elég lenne átmenni a hegyekre, de mi lenne, ha amíg vége nincs az iskolának, minden szünetben elmegyünk valahova messzebb? Megmutatnám a kedvenc helyeimet… ott minden olyan nyugodt, és csöndes… szerintem tetszene neked. - kérdezi reménykedve. Amint beleegyezem, tervezgetni kezdi, mikor, és hová kellene kirándulni. Bár csak egy lyukasórai pihenésnek indult, szinte napnyugtáig beszélgetünk a lehetséges úticélokról. Miután beszéd helyett észrevétlenül álomba zuhan, csendben nézem tovább a naplementét, majd később az éjszakai eget.