Secretly Dating

5.

*Ginny*

Egy kis idő múlva vöröslő fejjel húzódok el Lunától, és félve a szemébe nézek, de mosolyát látva minden kétségem elszáll. Imádnivaló tekintettel néz rám, miközben válaszra nyitja száját.
- Reméltem, hogy valami ilyesmit fogsz mondani, - mosolyog boldogan - mert én is valami hasonlót terveztem. - mosolyodik el vidáman, majd megborzong, amit mondjuk nem is csodálok. Egy vékony szoknyában ül a földön, késő ősszel. Az ölembe húzom és átölelem, hátha kevésbé fázik, de úgy tűnik ez sem segít.
- Beüljünk inkább valahova? Nem szeretném, hogy megfázz. - Kérdezem államat vállára támasztva.
- De olyan jó most itt. - feleli halkan, mire felnevetek.
- Ígérem, máshol is ülhetsz az ölemben. - kacsintok rá, majd arcon puszilom és felállok. - Három Seprű? - kérdezem egyszerűen, mire csak egy bólintással válaszol. Kezét óvatosan az én tenyerembe csúsztatja, majd kérdőn néz rám, mintha csak félne attól, hogy reagálok az ilyen fajta közeledésre. Széles mosollyal arcomon összekulcsolom ujjainkat, és Roxmorts felé indulok vele. Séta közben néha beszélgetünk, néha csak csendben gondolkozva lépkedünk egymás mellett. A Három Seprűbe érve keresünk egy kicsit eldugottabb, privátabb sarkot, és ahogy ígértem, itt is hasonlóan az ölembe ültetem. Kicsit oldalra fordul, hogy szemembe tudjon nézni, miközben lassan megsimítja az arcomat.
- Tudod, már egy ideje nagyon tetszel nekem, Ginny. Nagyon örültem a DS-nek, mert én már előtte is szerettem volna a barátod lenni, csak te népszerű voltam, én meg tudod… Lüke Lovegood. - húzza el a száját, mire bátorítóan elmosolyodok.
- Egyáltalán nem vagy lüke, Luna. Imádnivaló vagy, számomra legalábbis biztosan. - karomat dereka köré fonom, és magamhoz húzom. Eszméletlenül jól esik érezni a közelségét, őt magát. Arcom hajába temetem, és hosszan beszívom az illatát. Hallom, ahogy mozdulatom közben halkan, csilingelően felnevet.
- Imádom a nevetésed is - suttogom a hajába, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve újra magam felé fordítom, és a szemébe nézek. - Luna, valószínüleg korai ez, én nemrég szakítottam Harryvel, és csak pár napja tudjuk, hogy is állunk, de… szeretném, ha a barátnőm lennél. Hogy hangzik ez? - kérdezem félve, mire elmosolyodik.
- És ez hogy hangzik: Szeretném, ha a barátnőd lennék. - nevet fel miközben rám néz. Válaszul egy kezemmel végig simítom arcát, és finoman újra megcsókolom, de ezúttal nem úgy, mint valaki, aki épp szerelmet vall valakinek. Ezúttal ez a csók olyan, amit barátnő ad barátnőjének. Tökéletes. Sajnos nem élvezhetjük ki sokáig, mert röviddel miután megszólal az új vendéget jelző csengő, egy pohár csattan az asztalunkon. Felnézve két döbbent tekintettel, és olyan emberekkel találjuk szembe magunkat, akikről nem is gondoltuk volna.

*Harry*

Végignézve Malfoyon kissé eláll a lélegzetem, de muszáj összeszednem magam, így inkább csak bólintok, és elindulok mellette a kijárat felé. Körülbelül öt perc után elkezd zavarni a csönd, így próbálok beszélgetést kezdeményezni.
- Miért mondtál igent? Mármint oké, érdekel hogy miért csináljuk, amit, de akkor is. Nem gondoltam, hogy komolyan el fogsz jönni. - ismerem be, mire összevont szemöldökkel néz rám.
-Attól, hogy Malfoy vagyok, és hogy nem azt mutatom, ami vagyok, attól még nem vagyok olyan bunkó, hogy felültessek valakit, aki látszólag nagyon örülne neki, hogy elmenjen velem valahova. - a kezdeti fagyos hangnemből végül egy kacsintás lesz, minek hatására sajnos fülig vörösödök. Ezt ő is érszre veszi rajtam. - Látom, ez tetszik, Potter. Megjegyeztem. - mosolyodik el halványan.
- Khm… Értem. Ezesetben köszönöm hogy megesett rajtam a szíved, és nem hagytad, hogy ezért a találkozóért epekedjek egész életemben. - felelem némi iróniával a hangomban, de mosolyogva.
- Szívesen máskor is. - vágja rá egyből, amit kicsit furcsának tartok, de arckifejezését látva ő is.
- Szívesen máskor is? Ezt még megbánod, Malfoy, a végén szavadon foglak. - nevetek fel, mire ő is nevetve néz rám.
- Milyen flörtölős hangulatban van valaki. Nem tudtam, hogy ilyet is tudsz. Vagy csak velem? - kérdezi hasonló stílusban, mintha ő nem épp azt csinálná, amit én.
- Nyilván. Nem mindenki érdemli meg. - forgatom a szemem, miközben végig gondolom, mi történik. Draco Malfoyyal sétálok Roxmortsba, és ezerrel adogatjuk a magas labdát. Ilyen is csak álmaimban történt, megjegyzem, azok elég szép álmok voltak.
- Ahh, szóval én megérdemlem? Mesélj még, Potter, erről hallani szeretnék. Mivel lehet ezt nálad kiérdemelni? - kérdezi, miközben belépünk a Három Seprűbe, és italainkkal kezünkben a kocsma hátulja felé indulunk. Épp válaszra nyitom a szám, mikor olyan dolgot látok, amit sosem gondoltam volna. A leghátsó boxban épp Ginny csókolózik az ölében ülő Lunával. Vajsörömet mintegy figyelmeztető jelleggel lecsapom az asztalra, és nézni kezdem őket legalább olyan döbbent tekintettel, ahogy ők bámulnak ránk.