Miracolous fanfiction: Ő vagy ő? ( folyamatosan frissül)

1. fejezet

Hullámzik az ágy. Olyan mintha tengerbe lennék. De hogy lennék én tengerbe.

Áhhh az ébresztõ!!!!!!

Ezek a gondolatok jártak kétcoffos buksimba miközben kikászálódtam az ágyból sikeresen felborítva egy ruhatornyot.

Pár perccel kelés után a földszinten;

- Tuti egy osztályba kerülök Clhoeval!- rinyáltam anyának.

- Ajj Marinett miért utálod Ennyire!- csapta össze a tenyerét anya. Megforgattam a szemem.

- Mert egy arrogáns, böffeszkedõ, bekébzelt, elkényesztetett, kis fruska!- feleltem mogorván.

- Na de Marinett!- jött be pont apa.

- Na de ha az! - tártam szét a karom.

- De most siess az iskolába kislányom!- mondta anya. Én gyorsan felszaladtam az emeletre Tikkiért és már indultam is.

A suliban;

- Marinett most sikerült beérned!- lelkendezett Alya miközben a helyünkre ültünk.

- Igen tudom most siettem!- mosolyogtam. - Clhoe még nincs itt?

- Nem még nem! De ahogy ismerem nemsokára befut a " rajongó táborával"!- rajzolt barátnõm idézõ jelet az ujjaival. Felnevettem. - De Adrien itt van!

Odakaptam a fejem. Õ megint helyesen nézett ki a szép szõke hajával és zöld szemével. De most valahogy más volt. Nem éreztem ugyan azt mint régen. Nincs már rajongás érzetem. Szimplán helyesnek tartom meg tetszik. Nem értem magamat.

- Marinett jól vagy?- kérdezte aggódva Alya.

- Nem igazán!- húztam meg a vállam. Alya maga felé fordított.

- Ki vele mi a baj kislány!- rázott meg gyengéden. Megráztam a fejem.

- Ne itt!- néztem körbe. - Suli után Gyere fel!

- Adriennel kapcsolatos?- húzta fel a szemöldökét mindent sejtõen.

- Igen is meg nem is!- bólogattam.

- Okés oké akkor Megbeszéljük!- kacsintott Alya. Hálásan rámosolyogtam. Tényleg az voltam neki. De sajnos nem tudtam kifejteni mivel csengettek és Bejött az osztályfõnökünk.

Kicsit unalmas volt. Csak átbeszéltük a mai órákat és Ennyi volt. Néha Adrien felé pillangattam de õ soha nem nézett rám. Mostmár tudom mit puhatalózott nekem Tikki tegnap. Hogy Adrien csak barátként szeret. Ami igaz is. Ekkor hátborzongató nevetés hallatszódott és Megjelent a vetítõn egy teli labdázott ember. Mondjuk csak kétféle színû labda volt nála. Zöld meg kék. Labda úrnak nevezte magát.

- Na ki akar a csatlósom lenne? Vagy netán egy labdában leélni az életét?- vigyorgott a képernyõbe mikoközben meglengette a zöld és kék labdáit. A tanár mindenkit kitessékelt de én a mosdó felé vettem az irányt. Kinyitottam a táskám.

- Gyerünk Tikki! Katicának jelenése van! - mondtam. Átváltoztam és már rohantam is ki. Labda úr a suli tetején állt onnan dobálta a többiekre a labdát. Megfigyeltem ha a zöldet dobja akkor követi õt az a valaki viszont ha a kéket abba a labdába marad. Felugrottam mögé.

- Miért csinálja ezt uram?- kérdeztem kedvesen. Õ felém fordult.

- Katica!- kiálltotta. - Ide a talizmánoddal különben te is élheted a kis életed a lasztimban!

Épp jókor ugrottam félre. Pörgetni kezdtem magam elõtt a jojóm. Azt hittem be fog válni de a labda olyan erõsen érkezett hogy hátralökött. Átrepültam az iskola fölött sikoltozva mert a jojóm sehogy se tudtam kidobni. Behunytam a szemem amikor valamin landoltam. Lassan kinyitottam szemeimet és Fekete Macska zöld smaragdjaival találtam szembe magam. Elmosolyodtam.