353 days

Day 1

El... te vagy az ? Mondogatta álmában Mike , az Eleven eltűnését követő éjszakán. Mike hirtelen felkelt , lement a pincébe , Jane helyét bámulta vagy 10 percen keresztül . Mike vett egy nagy levegőt és nesztelenül vissza rohant 
a szobájába. Elkezdett sírni. Csak Eleven-re tudott gondolni mindvégig , de az fájt neki a legjobban ,hogy nem tud vele találkozni többé, vagy ki tudja mit hoz a sors? Mike olyan tehetetlennek érezte magát , nem tudta mi tévő legyen .

~következő reggel~
*Mike szemszöge*
•megfogja a walkie-talkie-ját és beleszól•
-Dustin hallasz? -vége
-igen -vége
-olyan, hiány érzetem van , lehet El miatt , vagy csak paraoniás vagyok , de ennyire? -vége
-valószínű -vége
-neked is hiányzik? -vége
-persze , de még mindig nem vagyok azon túl ,hogy a konyhás néni hazudott nekünk, tele volt a hűtő csokipudig-al! -vége
-Ajh Dustin ez most komoly , én nagyban kiöntöm a lelkemet te pedig még a csoki pudingokkal foglalkozol? -vége
-Bocsi Mike , valahogyan el kell terelnem a figyelmemet róla , mármint nem úgy , csak barátként nagyon hiányzik, már -vége
-nekem is, kimondhatatlanul -vége
-találka fél óra múlva Lucas-ék háza előtt? -vége
-benne vagyok -vége
•Mind a két fiú , Mike és Dustin félülnek a bicikliükre és eltekernek Lucas-ék házához, aztán becsengetnek•
•Becsönget a Sinclaire rezidenciára és vár ameddig valaki ajtót nem nyit •
-Jónapot Mrs. Sinclaire!
-Sziasztok fiúk! Lucas-t keresitek?
-Igen , átjöhet hozzánk ma estére társasozni?
-Persze csak emlékeztessétek , hogy érjen haza 9-re.
-Természetesen.
*Dustin szemszöge*
-Hé , Mike. Te nem gondolod ,hogy ,hogy most minden olyan fura ! Olyan hirtelen lett mindennek vége ! Minden olyan hamar megtörtént ! Will előkerült , El eltűnt !
•Mike együttérzőn a szemébe néz és elindul hazafelé•
-Mike ? Hova mész?
-Bocsi Dustin, dolgom akadt...