MINDÖRÖKKÉ, NOVELLA.

MINDÖRÖKKÉ

[ Nyár, kánikula, forró szerelem.

Olívia Vega nem vágyott másra, csupán e három dologra. Vakációzása során azonban villámcsapásként éri a lányt kívánsága, ugyanis egy balul elsült fürdőzés után az úszómestere megmenti életét... no meg elhívja egy szívszorítóan habos kávéra a közeli cukrászdában.

Egy rövid kiruccanás, kusza érzelmek és hűvös pillantások. A tengerpart nem csupán a vadul verdeső hullámok színtere... ]

     OLÍVIA VEGA MEGKÖZELÍTŐLEG EGY HETE süttette hasát Horvátország gyönyörű, homokos tengerpartján. A magyar lány kiélvezett minden pillanatot, s bár a kánikula végett vörösre csípték a napsugarak érzékeny bőrét, ő mégis mosolyogva tűrte a kellemetlen, égető cirógatást. A látvány sokkal többet nyújtott számára, mint kipirult teste.

Olívia a hátára fordult, kipillantva a büszkén terpeszkedő, sárga színben pompázó napernyő alól a horizontra emelte bambi szemeit. Az égbolt szikrázóan kék volt, felhőnek nyomát sem látta. A természet akkortájt talán a legmelegebb szellővel kecsegtetett, és ebédidő híján a lány már érezte, hogy ideje lenne felkelnie a pokrócról. A lazsálásnak vége.

Fekete, a legújabb divatot követő napszemüvegét orrnyergére csúsztatta és feltápaszkodva a talajról, kilépett az árnyékból. A napsugarak mohón kaptak a lányért, s körülölelve a testét, rögtön perzselni kezdték bőrét. Lábujjai közé befúródtak a szemtelenül forró homokszemek, azonban Olívia belevetette magát a hűs hullámokba és azok szorgosan elmosták talpáról a konok szemcséket.

A lány barackszín ajkaira egy önfeledt mosoly ült ki, ahogy a víz felszínére feküdve engedte, hogy testét magával ringassa a tenger tánca. Azonban a hullámok oly vadul verdestek, hogy még kalapáló szíve hangját is képesek voltak elnyomni, így a lány kénytelen volt a part közelében maradni. Beljebb talán a víz mélysége és a háborgó sodrás az összes levegőt elcsente volna a tüdejéből.

Nem messze Olíviától szörföző fiatalok nevetgéltek boldogan, s ahogy magabiztosan álltak meg deszkájukon, szinte eggyé váltak a dühösen csapdosó hullámokkal. Mintha nem is egy örvénylő tengeren táncolnának az életükért.

A parton egy magasra emelt állvány kapott helyet, melynek tetejében egy kipárnázott szék, napernyő és némi ital volt elrendezve – az úszómesterrel egyetemben. Olívia mindig megszállottan kutatta a férfi tekintetét, bár sosem gondolta volna, hogy amaz felfedezne egy ennyire egyszerű lányt, mint ő maga. Mégis, minden évben kizárólag ezen parton tevékenykedett, hátha netán történne vele valami csoda és felfedezné őt a fiatal. Sajnos, a közösségi médián sem talált rá, pedig minden beosztást feltöltöttek általában az internetre – az egyetlen probléma az volt, hogy a férfi nevével nem volt tisztában.

A lány figyelmesen tapasztotta szemeit a szórakozókra, azonban a víz sodrása felerősödött, s magával ragadta súlytalan testét. Ahogy hirtelen elsüllyedt, a hullámok bezárultak feje fölött és már csak a tüdejéből kiáramló oxigén utolsó buborékjait érezte. A part méterekkel messzebbre áramlott, a felszín mintha eltűnt volna, nem találta a kiutat a fojtogató víz mélységéből. Vékony karjaival kapálózva próbált kiszabadulni csapdájából, látása elhomályosodott. A mellkasát szétfeszítette az égető érzés, de levegőt nem kapott. Szemei előtt apró pontok jelentek meg, makacsul rávigyorogva a fuldokló Olíviára, mielőtt a sötétség beszippantotta volna a lányt.

Egy erős szorítást érzett meg karján, füle zúgott, ahogy a víz egyre sekélyebbé vált körülötte, majd hirtelen oxigénért kapva próbálta meg kiköhögni a tenger sós nedvét magából. A homok rátapadt vizes bőrére, ahogy megpróbálta felküzdeni magát ülőhelyzetbe, de valami hatalmas súlyt kifejtve visszaszorította őt.

Olívia kinyitotta szemeit, s tekintete a mellette szobrozó úszómesterre vándorolt. Éles, arisztokratikus vonásai lágy összhangban voltak rövidre nyírt, csokoládébarna hajával és szürke szemeivel. Nem volt több egy átlagos férfinál, a lányban azonban mégis furcsa érzéseket keltett jelenléte. Bizsergett a bőre és kacagó pillangók táncoltak gyomrában.

– Jól érzed magad? – kérdezte az úszómester kedvesen, mély baritonja kellemes zene volt az emberi fülnek.

– Igen. Azt hiszem... – Olívia a fejéhez kapta kezét, ahogy újra megkísérelt felállni, s most a férfi is hagyta, hogy így tegyen.

– Vihar közeleg. Ilyenkor veszélyes a tenger – A felvilágosodás arcul csapta a lányt. – Egyébként Bálint a nevem. Örülök, hogy jól vagy.

Olívia jól ismerte a férfit, hiszen megannyi éven keresztül ezen a részen tartózkodott, vakációja során sosem maradt ki a horvát partok meglátogatása. Bálint pedig nem is sejtette, hogy a lány mennyire megszállottja lett a helynek, s ebben a férfi is hatalmas szerepet játszott.

– Köszönöm – érkezett a halk válasz – Hogy megmentette az életemet.

– Ezért dolgozom itt – felelte sejtelmesen Bálint, dús ajkaira egy apró mosoly rajzolódott ki, ahogy a bukdácsoló lányt figyelte – Nyugodtan tegezhetsz.

Bálint finoman kinyújtotta a kezét, hogy megtartsa az esdeklő fiatalt, miközben tekintete már a tenger felszínén szikrázó sugarakat vizslatta. Ahogy Olívia felpillantott megmentőjére, gúzsba kötött gyomra egyszeriben megkordult. Felnevetett, abszurd volt a helyzet.

– Éhes vagy? Ha szeretnéd, meghívlak egy palacsintára!

Bálint nemleges választ kapott, ámbár ő nem adta fel ilyen könnyen. Nedves haján megcsillant a napfény, gyönyörű aurába burkolva a férfit, és most úgy nézett ki, akár egy igazi Michelangelo-féle szobor. Olívia érezte, ahogy elpirul a kedves gesztustól, ezért arcát szégyenlősen beletemette a hajába.

– Mondd...

– Olívia – sietett a lány a fickó segítségére és gondolatban lekorholta magát, amiért illetlen volt, s még be sem mutatkozott.

Bálint a lány hátára simította tenyerét, és miközben cirógatta, varázslatosan ejtette ki a szavakat. – Meghívhatlak egy kávéra?

A lány helytelennek érezte volna a visszautasítást, így egy aprót bólintott, miközben leporolta magáról a piócára emlékeztető homokszemcséket. Szíve úgy kalapált, mintha ki akarna törni mellkasából. Képtelen volt elhinni, hogy mindez megtörténik.

Felelete mosolyt csent a férfi ajkaira, és ez olyan szépségessé varázsolta az egész helyzetet, mintha természetes volna az imént megesett fulladásos akció. Olívia pedig elmorfondírozott. Talán előbb kellett volna belevetnie magát a hullámokba?

Sziasztok!

Nagyon bízom benne, hogy elnyeri ez a kis novella néhányotok tetszését! Én imádtam írni és egy teljes könyvet is el tudnék képzelni belőle!

A novella chimsbby pályázatára készült!

Minden visszajelzésnek szívből örülök, és köszönöm szépen, hogy olvastok engem!! További kellemes nyarat kívánok mindenkinek! 💕

Puszi, Tintahal