Szerencsés Szerencsétlenek

💚Part one💚

A nevem Reesy Hamilton. Birminghamben élek a családommal; anyuval, apuval, és a nővéremmel. Nem mondhatnám, hogy gazdagok lennénk, de szegények sem vagyunk. Az életem átlagos, mindig is az volt; jó szülők, jó iskola, jó jegyek és persze szuper barátok. Suzyval általános óta legjobb barátnők vagyunk, Brooklynnal és Leslievel pedig a gimi kezdete óta. Fiú haverjaim nem igazán vannak, az osztályban elég gyökerek az emberek.

Most kezdem a másodikat a gimiben. A nyár alatt elég sokat változtam. Sötét barna hajam hosszúra nőtt. Szerintem én magam is nőttem pár centit a hónapok alatt. A testalkatom is nagyban változott. Elég kritikusan állok magamhoz, de ki nem? Nem az a fajta lány vagyok aki vékony testére panaszkodik és be kell valljam, az ilyen lányokat nem is igazán kedvelem. Sajnos ebben édesanyám génjeit örököltem, így már évek óta küszködöm, azaz küszködtem. A dolgomat az sem könnyítette meg, hogy három legjobb barátnőmet véve négyünk közül én vagyok a "DUFF" azaz a legrosszabb. Ám a nyáron kezembe vettem a dolgokat és leadtam pár felesleges kilót. Persze így sem vagyok az a tipikus vékony lány de így már nem érzem magamat gázosnak, hiszen a barátok dicséretei mit sem érnek ha te nem érzed elég jónak önmagadat.

A lényeg az, hogy ma visszatérünk az iskolába. A mai nap nem lesz valami izgalmas; évnyitó és sok-sok osztályfőnöki óra, csak a szokásos. Az érdekes részét csak az emberek képezik. A rég nem látott ismerősök és persze a crush jelöltek. Kicsit izgulok. Leslievel egész nyáron nem találkoztam, a barátságunk eléggé megromlott előző év vége felé a barátja, Gregory miatt, aki egy igazi seggfej. Tipikus beképzelt sportoló fiú aki azt hiszi ő a legjobb csávó a világon és ő a főnyeremény, aki annyira jó, hogy még meg is csalhatja a barátnőjét. Nos igen, megtette és kevesebb, mint két hónap alatt vissza is hízelegte magát Leslie szívébe. Ám a cukiskodó énje csak két hétig tartott és utána visszatért a seggfej énje. Dióhéjban ennyi.

Brookkal sem igazán találkoztam. Sokat dolgozott a nyár alatt elmondása szerint, maradék szabadidejét pedig barátjával töltötte akivel év közben jött össze az én jóvoltomból. Imádok kerítőnőt játszani, de az ő esetében nem volt betervezve a dolog. Csak ugratni akartam Brookot mikor megmutatta mit válaszolt vissza Aaron a szülinapi felköszöntésére, így nyomtam egy like jelet telefonján, amitől barátnőm igazán viccesen kiborult. De hát ki gondolta volna, hogy ebből a hülyeségből az sül ki, hogy összejönnek? Őszintén, Aaront sem igazán bírom. Van egy kissé bunkó stílusa és a suliban mindig én játszottam a gyertyatartót, mikor összefutottak a szünetekben.

Suzy szokás szerint kb. sosem volt itthon a szünet alatt. A szülei elváltak, így ő többet utazik nyáron. Persze ő azért nem felejtett el a hónapok alatt. Sokszor írt, órákig áradozott a gyönyörű helyekről ahol járt, míg az én legizgalmasabb sztorim is csak arról szólt, hogy hogyan égett le totálisan a nővérem Bonnie. Hát igen, ez volt az egyik legizgibb ami történt a nyári szünetemben. Mivel fiatal vagyok még, nem dolgozhattam sehol sem és más hasznossal pedig nem igazán tudtam eltölteni az időmet. De legalább megnéztem számtalan új filmet, és csomó sorozatot végeztem ki.

Éppen a tükör előtt ülök és azon tanakodom, hogy mi a fenét fogok mesélni a lányoknak a nyári szünetemről. Bár ez a kérdés most csak a második helyen áll a "Fontos kérdések listámon". Az első helyet a "Milyen sminket csináljak?" kérdés tölti be. A tini lányok körében ez egy elég tipikus kérdés. Főleg ha az a smink az első napra kell a suliban, hiszen az első benyomás mindig nagyon sokat számít. Általában csak a szemöldökömet csinálom meg, mert sötét hajamhoz alapból túl világos, ezen kívül szempillaspirált és néha rúzst is rakok fel. Alapozót vagy korrektort csak krízishelyzetekben használok, mivel nem szeretem ha elfedik az így is halvány szeplőimet és ezenkívül nem is érzem kényelmesen benne magamat. De mivel ma ki kell öltözni, így szemhéjamra is teszek valami színt. Úgy döntöttem valami nagyon világos barnát, hogy világos bordó ajkaim legyenek hangsúlyban. Ez a szín már megszokott a számon. Szerintem egyszerű de nagyszerű. Mivel klasszisokkal világosabb az átlagos bordónál, elég visszafogott, ám egyszerre izgalmas. Vagy lehet inkább valami új kéne? Hmm....nem tudom. Nem akarok másoknak megfelelni, de figyelembe kell vennem, hogy ne legyek túl átlagos a kiszemeltem szemében. Mert hát igen, nekem is van kiszemeltem.

Tavaly néztem ki. Bár igazából nem őt, hanem a legjobb haverját. Aztán végül valahogy mégis csak ő tetszett meg. Peter Simpson, kettővel felettem jár, úgyhogy most végzős, ebből kifolyólag ha azt akarom, hogy legyen köztünk valami, nem vesztegethetem az időmet. A mi sulinkban nincs olyan, hogy a suli legdögösebb fiúja, de ha engem kérdeztek, ő is ott lenne az elsők között. Bőre enyhén kreol, de napbarnított hatása van. Haja sötét, enyhén göndöröcskés mikor hosszabbra hagyja. Mosolyát apró gödröcskéi teszik igazán szexivé. Nem egy égimeszelő, de alacsonynak sem nevezhető, a lényeg, hogy számomra pont tökéletes. A dolog kettőnk közt nem igazán áll bárhogy is, pár szemezgetést leszámítva. Nem tűnhet soknak, de számomra sokat jelent ez is.

Na de elég az ábrándozásokból. Ha így haladok, el fogok késni. Gyorsan kivasaltam ujjatlan ingemet, majd megfésültem hosszú, sötét tincseimet. Nem szeretem a hivatalos öltözetet vagy az ünneplő ruhát, a gimimben a lányoknak kötelező gallért viselni az ünnepségeken. Én csak wc ülőkének hívom az említett ruhadarabot, mert szögletessége ezt a hatást kölcsönzi. A formális viseletet és az órákig tartó igazgatói beszédet leszámítva azért mégis csak van egy aprócska jó dolog az e fajta iskolai rendezvényekben. Tini koromhoz híven mi más is lenne, mint a fiúk. De most komolyan? Mikor azt mondtam, hogy nem szeretem a hivatalos öltözetet, inkább csak arra céloztam, hogy Én nem szeretem viselni, de azt persze egy szóval sem mondtam, hogy a fiúkon sem szeretem. A hosszú ujjú ingekért kifejezetten odavagyok. Egyszerűen annyira szexi hatást kelt.

Ahogy rápillantottam telefonomra, gondolatmenetemből kizökkentve eszméltem rá, hogy ideje lenne indulnom, különben mehetek sétálva a város másik végében lévő sulimhoz. Mert igen, az életem nem egy valóságos tündérmese, ahol a pasim a sötét színű Range Roverével fuvaroz, hanem csak a két buszom van átszállással, amelyből az egyiket nagy valószínűséggel éppen most késsük le, megint csak nővérem miatt.

Jó pár perces késéssel indultunk el, ám mégsem késtük le a buszt, mert az is késett. Éljen a délutáni forgalom!! A helyi járatok a központból indulnak. A sulihoz menő 25-ös megállója megint tömve volt szeptember kezdetével. Amerre csak fordultál, wc ülőkés embereket láttál. Reménykedtem, hogy nem találkozom még Leslievel és Brookkal -akik együtt szoktak jönni, mert ugyanabban az utcában laknak-, mert még nem állok készen a találkozásra. A tömeg lassan betömörült a kicsi buszba, majd elindultunk. Nyugodt szívvel ültem nehezen megszerzett helyemen rögtön Bonnie mellett, mivel nem láttam a lányokat felszállni, de még csak a megállóban sem. Tudom furán hangozhat, hogy a legjobb barátaimat nem akarom látni és azért szorítok, hogy lekéssék a buszt, de velem ez gyakran megesik. Néha csak úgy érzem, hogy nincs kedvem velük lenni. De mint mondtam ez már gyakori dolog. Nem sokára megérkezett a busz. Itt az idő.- gondoltam. Leszálltunk, az ünneplő ruhás tömeg megindult. Pár perc múlva már ott is álltam, újra, az iskola előtt, egy újabb tanév előtt.

Íme itt is az első rész. Remélem tetszett. Az izgalmak még csak most jönnek.

Lessie