When You Love Someone [Yoonmin]

Prológus☁️

Yoongi a hideg üvegnek támasztva a fejét nézte a mellette elsuhanó, már lassan összemosódó fákat. Úgy érezte, egyre távolabb kerül az emlékeitől és mindentől, ami a szülővárosához köti.
-Remek lesz, hidd el- Nézett rá egy bíztató mosollyal az anyja, majd szemét újra az útra szegezte.
Gyermeke válaszképp csak egy nagy sóhajt hallatott, majd tovább figyelte a tájat.

A fiú szokása szerint üres tekintettel bámulta a falat. Úgy csinált, mintha tanulmányozná azt és minden részlete roppant érdekes lenne. Már majdnem ő is elhitte, hogy van valami különleges a foltokban, karcolásokon, amikor az ajtón belépő anyukája megtörte a csendet, ezzel megszakítva bámészkodását.
-Kész a vacsora, kicsim- Simított végig a fiú karján.
Ez a jóleső anyai érintés másokból nyugalmat és szeretetet váltott volna ki, ám a fiú semmit sem érzett.