Új év,új bonyodalmak

433 21 3
                                    

Amióta megtudtam,hogy én vagyok Sol Benson,attól a naptól minden megváltozott.
Egyszerre voltam boldog és szomorú is. Megtaláltam a nagyapámat,de egyrészt elveszítettem a szüleimet a villában kiütő tűz miatt,aminek az oka még mindig ismeretlen. De van valami,inkább valaki ami még bánt...Sharon. Vajon miért nem akarta,hogy megtudjam,hogy én vagyok Sol Benson? Miért hazudott Robertóról,a villában kiütött tűzről,miért csapta be Ambart és nagyapát? Ezek mind megválaszolatlan kérdések.
°
Vége a nyárnak. Ez az utolsó évem a Blake-ben. Fáradtan kelltem fel az ágyamból és vettem az irányt az étkező felé.
Csendben megreggeliztem,felöltöztem és elköszöntem nagyapától,és anyáéktól.
De nagyapa nem dőlt be,akármennyire is próbáltam vele elhitetni,hogy minden rendben.
Ambar közben a személyzeti étkező mögött hallgatózott.
Sr. Alfredo: Mi a gond Luna? Látom,hogy valami bánt. Várj,az ösztöneim azt súgják,hoogy..az iskola. Eltaláltam? -mondta lelkesen.
Luna: Bár csak az lenne nagyapa,de valami egészen más bánt.
Sr. Alfredo: Hát akkor ki vele kicsi unokám,hadd halljam.
Luna: Csak ez az egész. Mind végig azt hittem,hogy Luna vagyok,de igazából Sol vagyok,Sol Benson. Azt hittem elveszítettem az igazi családomat,de rád találtam,és visszakaptam a nagyapámat. De...
Sr. Alfredo: De hiányoznak...Lily és Bernie...megértelek. -simította meg az arcom. De az a hiány,az az űr ami mindkettőnkbe keletkezett betölti az,hogy egymásra találtunk.
Luna: Szeretlek,nagyapa! -és mosolyogva átöleltem.
De most már sietek,nehogy még a végén elkéssek. Tudod,hogy a holdon járok😄 -és vidáman elköszöntem és a főbejárat felé indultam.
Sr. Alfredo: Luna,várj! Ne hagyd itt a táskád. -mondta nevetve.
Luna: Na látod,már is a holdon járok. -és felvéve a táskám,és megpuszilva a nagyapát,kisiettem a bejáraton.
Ambar mintha mi sem történt volna a kocsiban szótlanul várakozott. Valahol mélyen megérintette az előbb látott beszélgetés. Valahol legbelül megértette Lunát és szeretett volna segíteni neki. De Ambárnak is segítségre lett volna szüksége,de senki sem segített neki. Ambart Sharon sokat bántotta,az édesanyja,a szeretet és az elfogadás hiánya tette őt azzá ami. Mert a gonosz lány csak egy álarc neki,egy védőpáncél,hogy ne sebezzék meg még jobban újra és újra. És minnél többen bántják,több fájdalmat és sebet szerez annál inkább erősebben felveszi ezt a páncélt,és sokkal gonoszabb lesz. Ráadásul Sharon nevelése,az elvek amiket Ambárba nevelt,hogy milyen legyen is,tönkretette idegileg és lelkileg is.
Sok jel utal arra,hogy Ambar valóban beteg. Még pedig skizofrén (lásd,a tükörhöz beszél) ez a betegség teljesen igazolja a viselkedését. Ráadásul a szobája sem a régi,ez is utal erre. (Például sok benne az x,ez a mentális betegségekre utal,vagy a keep out felirat,ami azt jelenti tarts ki..)
Csak egy támasza maradt,Emilia.
Ő az aki még mellette áll,ő Ambar egyetlen barátja.
Ambar arra eszmélt fel,hogy a kocsi begördült a Blake udvara felé.

Secret SkillsWhere stories live. Discover now