Secret Skills

Ki vagyok én?

*Ámbár szemszöge*
Mintha mi sem történt volna némán kiszálltam a kocsiból és a Blake főbejárata felé vettem az irányt,persze Lunitával a nyomomban.
A két lány útja külön vállt,Lunáé Ninához, Ámbár útja pedig az emeletre vezetett,lassan felvonszolta magát a lépcsőkön és bement az osztályába. Fizika volt az első óra,Miss Skitennel. Vagy ahogy Ambar mondaná,a rinyagéppel.
A fizika tanárnő, népszerű becenevén szólítva,a ,,rinyagép", azaz Miss Skitten heves léptekben érkezett meg az osztályba,lecsapva a tanári asztalra a naplót.

- Kijavítottam a múlt órai dolgozatok! Hát nem vagyok elragadtatva! Sőt,botrányosak lettek. A kütyük nyomkodása helyett, lehet inkább tanulni kéne! - harsogta éles hangján.
- Ezért,hogy javítási lehetőséget adjak a jobb jegyek érdekében,lesz egy felelőnk,a múlt órai anyagból! Önként jelentkező? Nincs? Akkor majd én választok.

...Hmm..-nézett végig rajtunk szemüvegét megigazítva.

Victoria,kérem ne húzza be magát ennyire,még a végén kitöri a nyakát. És a maga hibája miatt, én leszek bajban. Nina...nem. Végül megakadt a tekintete rajtam. Ámbár,Ámbár Smith!
Én nem hallottam semmit,csak bámultam kifelé az ablakon.
- Senorita Ámbár! Itt jár köztünk? Hall engem egyáltalán?
Ekkor eszméltem fel,hogy a tanárnő egész végig hozzám beszélt. És nem hallottam mit kérdezett,na nem mintha érdekelne jelen pillanat.
- Nem tudom... -próbáltam betippelni egy választ
- Tessék? Maga most szórakozik velem?
- Ugyan tanárnő,a legkevesebb szándékomban áll! -gúnyolódtam.
- Elég,Ámbár Smith,az irodába!!!! AZONNAL!!!!!!!!!
Felvéve a táskám, elindultam az ajtó felé de az utolsó pillanatban a tanárnő megállított.
- Mégis hova megy azzal a táskával?
- Az irodába,de annak még jobban örülnék ha haza engedne - kacsintottam.
Mindenki visszafojtott nevetéssel nézte végig a jelenetet.
- ELÉG!!! BETELT A POHÁR,IGAZOLATLAN ÓRA ÉS ETTŐL FÜGGETLENÜL UGYANÚGY MEGKAPJA AZ IGAZGATÓI FIGYELMEZTETÉST! Most pedig viszontlátásra. Ja,és holnap beszélni szeretnék a szüleivel...
Ez az utolsó mondat eléggé fájt, talán még be is könnyesedett a szemem. Gyors visszatérve a valóságba egy flegma arckifejezéssel távoztam és becsapva magam után az ajtót a mosdó felé vettem az irányt.
A tükörbe meredtem...
- Ki vagyok én?...Mi lett belőled?
Hogy gyengülhettél el ennyire?
... Majd pár könnycsepp lefolyt az arcán.
Ámbár a saját tükörképéhez érve nem is sejtve mit tesz a következő másodpercben,belevágta a kezét az üvegbe és a szilánkok szanaszét hullottak. Ámbár még utoljára a tükörbe nézett majd összeomlott a földre a kis üveg darabkák közé. Keze teljesen véres volt de nem érdekelte. Semmi sem érdekelte,csak a bosszú. Hogy egyszer Ő lássa a többieket szenvedni,és érezze,hogy tehetetlenek. Szegényből ez lett..egy lány,aki nem tudja kontrollálni az érzéseit,ezt tették vele, legalábbis úgy érezte.

Közben a terembe minden át hallatszott. Ámbár miután tönkretette véglegesen a női mosdót, ismét a szilánkok közé esett.
Ekkor egy kis fény szűrődött be az ajtón,Luna állt ott.
- Ambar? Te vagy az? Ez,ez meg mégis mi? Mit műveltél?
- Nem is tetszik Lunita? - kérdezte ravaszan.
Luna egyre beljebb ment a helyiségben.
- A-a tanárnő küldött é-érted,mert gondolta hogy te vagy az... szóval i-ideje lenne menned.
- Itt csak neked kell eltűnnöd Lunita! Már mehetsz is ott ahol bejöttél!
Miután e mondatok elhagyták a számat,a sebes kezemmel kezdtem el piszkálni.
...
- Te jó ég,Ámbár,a kezed!
- Nyugi van Lunita,ez csak egy kis vér!
- Ez nem csak egy ,, kis" vér,hanem egy eléggé nagy seb,amit ha nem kötsz be azonnal, nagyobb gondok is keletkezhetnek!! Vagy rosszabb,sok vért is veszthetsz!!
- Na mi az,lemondtál a görkoriról és helyette orvos leszel?
- Ámbár ez nem vicces, azonnal el kell látnunk azt a sebet,gyere segítek..
- Ne érj hozzám!!
- A-ambar?!
- Nem látod mi lett belőlem,hogy mivé válltam????!!