Ha meghalok

1.

Egy pici gondolat foszlányból indult ki az , amit most eléd tárok. Nagyon remélem aki ezt olvasni fogja számomra fontos , /volt/lesz/ hogy megtudja a történetemet.

Rájöttem arra , hogy az igazán egocentrikus emberek magukról írnak . Hát nem zseniális? Így nem tűnik annyira egoizmusnak amit csinálnak és még be is futnak íróként.

A lényegre visszatérve , lehet az egyik kölyköm találja meg az akkori 17 éves anyja írásait . Lehet egy régi szerelmem , rokonom , barátom , vagy csak az akivel egyszer szembe sétáltam az úton és szinte keresztül néztünk egymáson , de ott voltunk mindketten.

Fontosnak vélni dolgokat szubjektív , minden vagy semmit alapon lehet csinálni .

Mindent és mindenkit számomra ez volt a legfontosabb, életem eddigi nagy részét arra szántam , hogy az oly kevés de mégis számomra soknak tűnő tapasztalatomat megosszam , akárhogy , akármilyen formában .

Szeretnék segíteni , tökmindegy kin , de lehet akárkin ha engedi .

Ha meghalok szeretném , hogy ez mindenhova mindenkihez eljusson. Sokan szerintem egy újabb érdektelen dolognak tartják , ha lekell húzni a lotyón a történetemet azt is vállalom .

Az emlékeim foszlányai.

De belekezdek.

XXXX.XX.XX.

Megszülettem Isten tudja hány dkg-mal és cm-rel de világra jöttem császárral. Anya egy érzéstelenítőt kapott a gerincébe , amitől deréktól lefele nem érzett semmit. A nyakam köré tekertem a köldök zsinórt , az orvosk ezért jutottak erre a döntésre , majd mongol foltok voltak az egész testemen , most már mosolyogva gondolom rá vissza mert apukám úgy nyilatkozott erről , hogy abban a kórházban még életében senki nem látott ilyet , ezért csak miattam rohangált mindenki mindenhova.

XXXX.húsvét

Csak annyit láttam , hogy apa egy akta táskával a kezében jön felém, olyan ruha volt rajta mint aki indulásra készen áll , mindig tudtam mitcsinál , csak a ruhája alapján , ing+farmer finom kölni=valahova megy , az otthonost is könnyű megállapítani ,  van a nagyon nagyon csini, amit ritkán látni rajta , de ez szerintem mindenki apjával így van .

Nyom egy puszit a homlokomhoz , szorosan magához szorít majd mond valamit , de nem értem mit. Húgommal ugyanezt a műveletet végre hajtja és otthagy minket , értetlenül néztem anyára , aki csak elmorzsolt egy könnycseppet majd mosolygott , felvette a húgomat és kézen fogott , mondta menjünk fejezzük be a tojás festést mert mindjárt itt vannak a locsolók.

Minden évben nagyon vártam őket és szerettem , hogy a fiúk házhoz jönnek és játszhatok velük , de most valahogy ezek a vágyaim eltörpültek amellett , hogy apukám elment .

 Itt még nem sejtettem , hogy itt fog minden meghatározni , ami most vagyok.