Sz mint Szűz

1.A NAGY BESZÈLGETÈS

Tudtam, hogy ez a pillanat is eljön egyszer. Amikor Zach felhívott, hogy a szülei elutaztak hètvègère, és  menjek át megnèzni egy filmet vagy valami,  pontosan tudtam, mi jár a fejében. Igaz, hogy szűz vagyok, de hülye azért nem. Biztosra vettem, hogy inkább a ,,valami"-ben bízik.
Persze ez nem zavart,  hiszen egy egèszsèges, 17 éves fiúról beezèlünk, akivel ráadásul már három hónapja járók.
Èrtem én a világ működèsèt, csak arra számítottam, hogy esetleg cserèben a világ is megèrt engem.
Tévedtem. Azt hiszem, én is úgyanannyira tehetek róla mint Zach. Kezdettől fogva őszintének kellett volna lennem hozzá, de az vesse rám az első kővet, aki nem halogatta volna a dolgot, amedig csak lehet. Eleve nem könnyű beismerni valakinek, hogy az ember lánya még szűz, de még ennél is nehezebb kibökni,hogy eszünk ágában sincs változtatni a helyzeten. Ráadásul Zach mindent alaposan eltervezett. Házi készítésű, gyertyafènyes vacsorával várt, amely  az anyja legszebb porcelánján tálalt, és a háttérben az apja Csajkovszij-
gyűjteménye  szólt. Életemben nem ettem mèg olyan jó parmezános csirkèt, igaz, kicsit túlfőtt. Vacsora után Zach elültetett a kanapèra, és a kezembe nyomott egy apró, masnis dobozt.
-Ez meg mi?-kèrdeztem döbbenten.
Nem mintha  Zach érzéktelen vagy figyelmetlen lenne, de a romantika nem erőssége,  úgyhogy azzal az eetèvel már amúgy is levett a lábamról.
-Hát...  tudom, mennyire szereted az èkszerekt, ès gondoltam, ez jól mutatna a nyakláncoddal.
Ösztönösen a nyakamba  függő,csillogó, fehèrarany V-hez kaptam. V mint Valerie. Ezt a nyakláncot a vèr szerinti édesanyám ajándèkozta nekem.
16 èves kórában szült, ès rögtön utána örökbe  adott. Az életemen kívül csak ezt a medált adta, de azért hálás vagyok, hogy legalább ennyi maradt tőle.
Még le sem téptem a szalagot a dobozról, már elfelhösödött a tekintetem. A fülbevaló olyan gyönyörű volt, hogy a pára  hamarosan igazi könnyekkè változott, és leáztatta a sminkemet. Zach elsápadt, amikor èszrevette, hogy sírok.
-Akkor most tetszik, vagy elcsesztem?
-Zach...-suttogtam szipogva-ez tökéletes.
Ekkor csókoltuk meg egymást.
Csókolóztunk... csókolóztunk...... És csókolóztunk, míg végül kiszáradt a szám, megfájdult az ajkam, és elszédultem, mert túl sokáig jártam a fellegek között.
Lèlegzetvételnyi szünetet tartottunk, és akkor Zach kezébe vett a kezem, ès kimondta a mondatot, amitől egész este rettegtem:
- Menjünk fel a szobába!
A szívem csak úgy zakatolt. Mint említettem, tudtam, hogy ez a pillanat is eljön, de  ez nem azt jelenti, hogy  felkészültem rá.
-Szerintem ez nem olyan jó ötlet-sóhajtottam.
- Miért? Csak mi vagyunk itthon, csodásan telik az este, és most már három hónapja járunk.
Nem akartam megbántani, ezèrt alaposan átgondoltam, hogyan magyarázzam el neki, de miközben èn megpróbáltam összeszedni a gondolataimat, Zach az ajkamra nyomta az ajkát...és ez nagyban megnehezítette a gondolkodást.
-Van fogalmad róla, mennyire szeretnék veled lenni, Valerie?
-Szája az állam felé kalandozott, aztán végigcsókolta a nyakamat.
-Nem vártunk már eleget?
Összerezzentem Zach meleg leheletétöl. A lelkem mélyén nagyon-nagyon szerettem volna beadni a derekamat, de végül határozottan elhúzódtam töle.
-Sajnálom, Zach, de...-Néhány pillanatig haboztam, aztán egy szuszra elhadartam a mondat többi részét
-Nem fogok Szexelni veled.
Tudtam,  hogy ez a kijelentés nem fogja túlzottan felvillanyozni, ennek  ellenére meglepett az arckifejezéss-dühvel vegyes sértettséget tükrözött.
-Miért?-kérdezte úgy, mintha arcul ütöttem volna.
-Rosszul csókolok, vagy mi van?
-Nem a csókrolózásról van szó-nyugtattam még.
-Imádok veled csókolózni, nagyoni, nagyon jó. Túlságosan is. Beleborzongtam, amikor arra gondoltam, hogyan érztem magam nem egészen két perccel korábban.
-Akkor mi a baj?
-Nos....ööö...- Nagyot nyeltem.
-Csak arról van szó...-Miért olyan  nehéz kimondani?
-Én még...Én még szűz vagyok.
-Ó!- felelte, és láttam rajta, hogy ez az információ kellemes meg lepetésként éri.
-Tényleg?
Bólintottam, mire megenyhült az arca, és őszintén  elmosolyodott.
Kifújtam a levegőt
-addig fel sem tűnt, hogy visszafojtom.Jó érzés volt, végre megkönyebűltem.
-Kicsim, mért nem szóltál? - kérdezte Zach, és újra megfogta a kezemet.
-Ne félj! majd lassan haladunk, vagy ha nem állsz készen, előbb mással kezdjük. Megvárjuk, míg feloldódsz.
-Nem, Zach, nem értették meg, nem  erről van szó.Illetve az igaz,hogy nem állok készen a szexre, de nem félek, csak várok.
-Vársz?- Szemmel láthatólag fogalma sem volt, miről beszélek.
-Hát...a házasságig akarok várni.
-Hogy mi?!
-Végre megértette, csak  nem akarta elhinni.
-Ezt nem  mondhatod komolyan!
-Teljesen komolyan mondom.
-Val, ma már senki nem vár ezzel a házasságig.
Ez olyan  hangsúllyal mondta, amit  sértőnek érezetem.Olyan lekezelően beszélt velem, mint egy kisgyerekkel
-Csak szólok, hogy ez nem rossz dolog -közöltem. Annyira ideges voltam, hogy jó eséllyel egyáltalán nem hangzott meggyőzően, amit mondtam.
-De minek? Mi értelme ennek?
Ismét a medálomhoz értem.
-Nem akarok úgy járni, mint a vér szerinti anyám. Zach ismerte a történetet, még a levelet is megmutattam neki, ami a nyaklánc mellé járt,úgyhogy arra számítottam, kicsit jobban fogja támogatni a döntéseket. Ezért fájt annyira, amikor ehelyet dühbe gurult.
-Nem már, Val, ne hülyülj! Fogamzásgátlás is van a világon.
-Én nem hülyüloök!-csattantam fel.-Tudom hogy létezik fogamzásgátlás,de ennél többről van szó. Anyám azt sem tudta, ki az apám. Tudod te, milyen érzés ez? Megfogadtam, hogy én nem leszek olyan mint ő. Az első alkalom jelent majd a számomra Valamit, különleges lesz.
Fel sem fogtam, hogyan hangzik ez, amíg Zach arckifejezése el nem árulta, hogy vérig sértettem.
-És ha mi most meg megtennék,az  neked  nem jelentene semmit?- kérdezte.
-Nem vagyok elég különleges?
-Dehogy!-akadt el a lélegzetem.
-Persze hogy különleges vagy! Nem úgy értettem,  ahogy hangzott. Zach, én szeretlek, csak... Csak azt szeretném, hogy a férjemmel történjen még először.
Zach rettenetesen megharagudott, és ez megnehezítette a gondolkodást. végül pánikba estem, és már nem is próbáltam szavakba önteni az éréseimet.
-Sajnálom-mondtam
-Rosszul magyarázom, de attól ez még fontos nekem. Nem fogom meggondolni magam. Nem tudnál legalább egy kicsit támogatóbb lenni?
-Három hónapja járunk!- ordított Zach, és ezzel meg is kaptam a választ.-Nem gondolod, hogy ezt közölhetted volna hamarab?
-Nem lett volna mindegy?
-A barátnőm benyögi, hogy sosem fogunk lefeküdni egymással.Hát nem, marhára nem mindegy! Egy csomó időt megspórolhattunk volna magunknak.
Elszorult a szívem. Sejtettem, hogy nem lesz könnyű, de álmomban sem gondoltam, hogy így fog reagálni.
-Akkor most szakítást velem?😢
-Hát sok értelme nem lenne együtt maradni, igaz?😔
Zach mityogott valamit az orra alatt, amiből csak annyit kaptam el, hogy idöpazarlás. Rettenet volt rájönni, hogy a fiú, akit én úgy szerettem❤️💔, végig csak a bugyiban akart bejutni...😑de ez a felismerés tulajdonképpen könnyebé tette a szakítást. 😞
-Igazad van☺️-bolintottam, és felálltam
-Tényleg idő pazarlás volt.Már az elején  elárulhattad volna, hogy ennyire felszínes vagy😠.Sok boldogságot kívánok,Zach. Befejeztem💔, és ne is álmodott arról, hogy sírni fogok utánad!😡
Jól bevàgtam magam mögött az ajtót Persze az utolsó mondattal csak a méltóságot próbáltam megőrizni,mert amit eltűnt a házuk a szemem elől, sírva fakadtam😭, és hazáig abba sem hagytam a bőgést.
Úgy döntöttem, jár nekem, hogy egész hétvégén a sebeimet nyalogassam, de hétföre összekaptam magam. Megfogtam, hogy soha senki sem fog sírni látni.
Ez ostoba húzás volt.Sokkal egyszerűbb lett volna mások szeme  láttára sírni, mint végigcsi nálni azt, amibe ezek  után keveredtem.Mennyivel egyszerűbb lett volna!