Viasz

Szilánkok és törmelék az aszfalton, tehetetlen emberek tömege, szirénák, és a zavar egybecsengő sikítása.
Kívülállóként nehéz megértenem az emberek félelmeit. Ebben a helyzetben még inkább. Itt állok nem messze baj központjától, és kíváncsian szemlélem a futkosó, és rémült embereket. Számomra ugyan olyan mint a többi. Talán még a mentőknek, és a rendőröknek is csak egy újabb tragikus baleset. Viszont az elszenvedőknek most ez a legfontosabb. Izgalommal tölt el, amikor láthatom egy embertársam szenvedését egy ilyen helyzetben. Ketten voltak. Az egyikőjük áttépte a szélvédőt, és valószínűleg szörnyethalt a durva aszfalton, vagy már az üvegszaggatáskor. Inkább az utóbbi. A másik eszméletét vesztette. Sajnos már felkelt, és ahogy nézem nagyon elemében van. Sokkos állapotban, taknya nyála összefolyik kedvese meggyalázott, és hideg hullája fölött. Tipikus karakter. Elszenved egy tragikus balesetet, ahol elveszíti a már így is elég nyomorult életében a számára leg fontosabb személyt. Nem tudja mitévő legyen, vagy hogy mi lesz vele ez után. Lelki szemei előtt lepereg sanyarú sorsa, és béna élete. Azt kívánja bár vele történt volna, vagy felteszi a ''Mit tehetem volna másképp?'' kérdést. Ez felesleges. Ha tovább vársz a parkolóban azzal, hogy bekötöd a cipődet akkor talán más lesz? Felesleges ezen agyalni, végül is már megtörtént. Persze a hisztirohamot is lehet fokozni. Persze, hogy lehet. Barátunk elkezd imádkozni...vagy extrémebb esetekben Istent szidja. Üres, felesleges és szánalmas vádaskodás. Véleményem szerint az lenne az egészséges, ha mindenki a maga útját járná, és megpróbálná magának írni a sorsát. Valamit nem tudunk irányítani, és ezt meg kell tanulnunk elfogadni. El kell fogadnunk, hogy nem csak mi vagyunk, és minden tettünknek következménye van. Egy ilyen helyzet taníthat, vagy pusztíthat. A túlélőknek át kell hidalniuk nehézségeiket, és talpra kell állniuk. Ha ez nem megy, minden elveszik, és jön az alkoholosták, és öngyilkosok új generációja. Képesek lennének még azt a csepp méltóságukat, és tartásukat is kivágni az ablakon ami megmaradt nekik. Szerencsétlen már most úgy néz ki mint a mosott szar, mi lesz ha elkezd inni? Amúgy ijesztő a gondolat, és amúgy a száraz tény is, hogy nem kizárt, hogy ez egyszer talán velem is megtörténhet. Egy vagyok a tömegből. Egy az emberek közül. Nem félek a haláltól, majd eljön amikor itt az ideje, vagy amikor gondolja. Ciki, ha a hideg betonon halok szörnyet egy hét múlva, de ez is benne van abban a bizonyos pakliban. Az ember múlandó, pont ahogyan az itteni téboly is. Pár nap múlva csak egy folt, szilánkok, pár virág lesznek a tömeg helyén. Aztán lassan elfogy minden. Az élet megy tovább, és elfelejtjük az egészet, egy lesz a sok közül. Az élet egy gyertya.
Döntéseink lángja táncol életünk kanócán, és következményeink faggyúját olvasztja és égeti kezünkre. Ne játsz a tűzzel, a viasz forró.