Cry boys

1. fejezet

  Egy gyönyörű szeptemberi napnak ígérkezett a mai nap. Remélem érezhető az irónia, mert szakadt az eső. Beléptem az iskolába, ahol 5 épülettel voltam körülölelve A-tól E-ig nevezve. Igazándiból teljesen összezavarodtam, hogy most mégis merre induljak, aztán találkoztam egy régi ismerőssel, Fibbel. Fib egy nagyon kedves lány, általános iskolába
Elindultunk az iskola udvarán sétálgatni, mert nagyon korán értem be. Az út alatt kísérőm elmesélte a korántsem unalmas nyarát, majd engem faggatott a mozgalmasnak nem nevezhető szünetemről. Fib segített eltalálni a termembe, ahol már gyülekeztek a buzgómócsingok. Ja, ők a tipikus "bevágódok a tanárnál, hátha szükségem lesz még a szimpátiájára" tagok. Persze, bemutatkoztam mindegyiknek, hogy ki vagyok. Kicsit zavarba is jöttem, hisz nagyon gyorsan letámadtak a kérdéseikkel. Szerintem potenciális dolgozat puskát látnak bennem, mert egyébként nem vagyok rossz tanuló.
Az óra nem telt izgalmasan: unalmas névmegjegyezős játék (ami felesleges, úgyis elfelejtem), adminisztráció és az osztályfőnököm pozitivitással túltöltött, év eleji buzdító beszéde.
Szünetben lementem az udvarra. Itt kezdődik az izgalmas rész, szóval öveket bekötni, ééés zuhanás!
Egy sereg fekete ruhás ember vonult el előttem. Nem, nem különböző fekete ruhákkal! Egyformák voltak. Fekete baseball dzseki, hosszú, egyenes szárú, (nyilvánvalóan) fekete farmer. A pulcsi hátuljára fel volt hímezve mindegyiknél, hogy Cry boys. Elég lehangoló, hogy ilyen elcsépelt a nevük, nem? Vagy csak én csalódtam bennük? Elvégre ilyen hatásos belépő utá illene egy nem hétköznapi csapat név.
Mindegy, nem is igazán a ruházat a lényeg, hanem hogy egymás mögött "párokba" rendeződve, kapucnit az orrig lehúzva sétáltak, néma csendben. Nem beszélgettek, csak sétáltak.
Ahogy ezt végignéztem, Fib jelent meg mögöttem.
- Őket ne nézd, mert felesleges - igen, ezzel mégjobban felkeltette az érdeklődésemet a banda iránt.
- Mit kell róluk tudni? - egyből érdekelt minden, ám ezt a mindenre kíváncsi természetemre fogom.
- Azt, hogy jobb, ha elkerülöd őket. Annyit tudunk róluk, hogy ha valaki csatlakozik hozzájuk, az valamennyi idő után kiiratkozik az iskolából, majd a hírét se halljuk, hogy mi van vele. - mondta - Egyszerűen felszívódik, és senki nem tudja elérni. 3 srácot viszont holtan találtak, aki hozzájuk tartozott.
Ha valaki nekem azt mondja, hogy ez nem keltette fel az érdeklődését, akkor az valószínűleg fél, hogy mit tudhat meg, vagy csak hidegen hagyja egy rakás fekete ruhás emberke.
- Csak fiúk csatlakozhatnak hozzájuk? - bukott ki belőlem a kérdés, bár azonnal meg is bántam.
- Remélem ezt a kérdésedet nem gondoltad komolyan - vádló tekintettel nézett rám, mintha egy kiskutyát akarnék épp felgyújtani - A nevükben ott van, hogy boys, szerinted?
Faggatózásomat egy ismerős érzés szakította félbe: valaki figyelt engem. Néztem jobbra-balra, de nem láttam ki lehetett az, túl sok volt ahhoz az ember. Ránéztem Fibre, és felettem a nagy kérdést:
- Egyébként miért nem akarunk róluk többet megtudni? - kérdeztem - Elvégre az se biztos, hogy rosszak. Lehet csak furák, mint itt jónéhány ember.
- Liv, ugye ebbe nem akarsz belemenni? - nézett rám elkerekedett szemekkel.
Megrántottam a vállam, inkább nem szóltam semmit.
Úgyis meg fogok tudni mindent.