*Délután 14 óra*
- Ne csináld már, Mel! Nem gubbaszthatsz egész életedben itthon! - hüledezett Jason. Hiába legjobb barátok évek óta, Melanie mindig felidegesedik, ha elkezd akaratoskodni. - Ez lesz az év legnagyobb bulija, egyszerűen nem hagyhatod ki!
- Te is tudod, hogy nem vagyok az a bulizós típus, bármennyire is erősködsz, úgysem fogok elmenni. Nem az én világom, fogadd el! - szólt a lány, fel se pillantva az aktuálisan olvasott könyvéből.
- Jó, igen, ismerlek téged 10 éves korunk óta, tudom. De kérlek, most az egyszer gyere el velem! - Nem reagált. Látszólag ezt a fiút kihozta a sodrából, mivel kikapta Melanie kezéből a regényt.
- Hé, nem teheted ezt! Épp most akarja megmenteni a szerelmét a srác - nézett barátjára Mel.
- Aha, nagyon izgalmas - pörgette meg az oldalakat unottan Jason, majd nemes egyszerűséggel a háta mögé rejtette.
- Add vissza! - Melanie felállt kényelmes foteléből, hogy megszerezze a könyvet, viszont amint odalépett Jason elé, a fiú a magasba tartotta a kötetet.
- Ne szórakozz velem! Add ide!
- Miért, mi lesz, ha nem? - Jason ártatlanul mosolygott.
- Ne nézz így rám! - szólt rá a lány. Látszólag Jason megzavarodott, mire visszakérdezett. - Ne nézz rám azzal a nézéseddel. Tudod, mikor így csillog a szemed - magyarázta meg Mel.
A fiú elvörösödött, de ebből Melanie nem vett észre semmit. A lány visszaszerezte a könyvét, viszont ahelyett, hogy tovább olvasott volna, sóhajtva letette a fotelre a regényt, és rápillantott Jasonre.
- Miért akarod ennyire, hogy elmenjek veled?
- Hát... Valakinek vigyáznia is kell rám - nevetett Jason.
- Komolyan mondom, te tényleg nem hagyod harc nélkül - mosolygott rajta Mel.
- Na, de. Nem szabad állandóan bent ülnöd, és arra várni, hogy végre legyenek barátaid rajtam kívül. - Melanie szemét forgatva nézett rá. - Most miért? Így van. Ráadásul nem ártana neked egy kis szórakozás.
- Én jól szórakozok itthon is.
- Nem arra gondoltam, hogy olvasol és béna valóságshow-kat nézel. Hanem olyanra, amit a korodbeliek szoktak csinálni. Ugyan már, nem lesz bajod belőle, ha egyszer eljössz! Ott leszek végig melletted. Ha meg tényleg nem jön be, hazajöhetsz, oké?
Mel nem akart menni. Sosem volt az a népszerű lány, ebből adódóan bulikba se szokott járni. De Jasonnek igaza van. Nem csinálhatja ezt örökké. Érzi, hogy ezt még nagyon meg fogja bánni.
- Jó, elmegyek - mondta kelletlenül, mire barátja elkezdett örömében ujjongva... Kapálózni. - Te most mi a fenét csinálsz?
- Örömtánc. Miért, minek tűnik? - Melanie mosolyogva megrázta a fejét, és visszaült a fotelbe olvasni, míg Jason minden tudnivalót el akart magyarázni a bulival kapcsolatban, de süket fülekre talált. Viszont örült.
*Másnap, este 8 óra*
- Biztos vagy te ebben? - Ott álltak a bejárati ajtóban, indulásra készen. Mel nagyon bizonytalan volt ezzel kapcsolatban. Ő nem oda való. Ezt tudja. De egyszer ki kell próbálnia ezt is.
- Igen, száz százalékig - Jason hitt benne, hogy azokat a falakat, amiket a lány felépített maga köré másokkal szemben, le tudja rombolni. Remélte, hogy Melanie végre megnyíl másnak is, és megpróbál barátkozni.
YOU ARE READING
Dalban mondva
Short StoryEbben a kis könyvecskében olyan novellák találhatóak, amiknek lényege megtalálható napjaink, vagy akár a múlt népszerű számainak szövegében. Minden zene képes az emberekben érzéseket előhozni, legyen az akár boldogság, szomorúság, düh, vagy bármi, a...