Amor Venatores (Szerelem Vadászai)

1. Kaotikus reggel, megszokott péntek

Ha valaki a Ragadozó utcába járt volna ma reggel, annyit hallott volna, hogy egy női hang ennyit ordít:
- A kurva életbe! 

Blue kisasszony ismételten elaludt a baráti találka előtt, tipikus. Mint mindig, feltételezhetően most is meg fogják kérdezni: "Hosszú volt az éjszaka?" és mint mindig, most is csak annyit fog válaszolni: "Közöd?" Az elmúlt pár találkozáskor a többiek belekezdtek a fogadásokba, avval kapcsolatban, hogy mit csinálhat egész éjjel. Van aki a kiszámítható "Biztosan magához nyúl" pártján van, viszont más meg le meri fogadni, hogy csak a szomszédok hangosak. Akármi is az, mindig késik legalább 40 percet. És hát, ha valaki késik akkor a környezete is alkalmazkodik hozzá, a többiek is később indulnak el, mivel Blue mindig késik. De mit lehet tenni? Felkelteni korábban? Fogalmuk nincsen hol lakik. Felhívni? Logikus volna, viszont mivel nincsen meg a telefonszáma, mert nem hogy az, még telefonja sincsen, ez felejtős. Már az is megkérdőjelezhető, hogy miért jön el egyáltalán a heti összejövetelekre, úgy is csak néz ki a fejéből és alig szól hozzá a témához. 

Fésűre egy pillantást sem vetve, egy kicsit felgyorsulva elindult a megszokott találkozó helyre Heather Blue, a Ragadozó utca 3. /C lakója. Egyszerre érthető és nem a sietése, mivel persze, késésben van 20 percet, de csak 20 percre van a kajálda, ahova összegyűl a csapat fiatal minden péntek reggel. Hogy miért nem mennek sose máshova, ez egy kérdés ami fúrta a fejét a hölgynek egy jó ideje már. Másik érdekes és fontos kérdés számára, hogy egyáltalán miért hívták el még pár héttel ezelőtt...Akármi is az ok, valami nagyon fontos lehet az. 

(Bár most hogy így belegondolok...az a srác a tömbházból kérdezte meg, hogy szeretnék-e menni. Mit is mondott, mi a neve?) Végig se tudta ezt gondolni, de már felkapta a fejét egy hangra:
- Heather, hé csajszi, várj meg! 
Charlie volt az, aki még régebben ajánlotta fel ezt az egész bandázódást.
Hiába volt csak egy köpésnyire egymástól a két tinédzser, Charles így is kifulladt a téli kabátjában.
- Oh, reggelt...
- Reggelt? Már 10 óra van szinte, csak nem most keltél? - mondta kissé gúnyosan Heathernek.
- Nem lényeges, amúgy is, te nem szoktál ilyenkorra már ott lenni?
- Volt egy sanda gyanúm, hogy késni fogsz, és gondoltam kedves gesztus volna bevárni.
Heather erre csak egy száraz "Ahha" választ adott, majd elnémult.
(Ez a srác csak rám várt, úgy hogy azt se tudja merre lakok vagy mikor indulnék...? Fura, de kellemes meglepetés.)
- Minden okés amúgy? Tudom, nem vagy a szavak hölgye, de egyszerűen csak nézel a távolba.
- Asszem minden rendben... Legalábbis nem rosszabb az átlagnál.
(Nos, nem erre a válaszra számoltam, de asszem be kell érnem vele) - gondolta Charlie. 

Az út maradék 10 perce nagyrészt kínos csendben telt el. A város készülődött az ünnepekre, December elején már mindenki a karácsonyi lázban ég. És ki tudja hibáztatni őket? Ha jól van megszervezve, az esemény igazán össze tudja hozni a családot és mesés hangulatot tud teremteni. A Kapulusz kávézó is díszekben pompázik.
- Csak utánad. - intett Charlie, miközben nyitotta az ajtót, ezzel a kis csengetyűt szóra bírva.
Blue csak bólintott egyet és belépett a kávéházba, követve őt Charles zárta be maga után a bejáratot.