Amor Venatores (Szerelem Vadászai)

2. Az angyal, az ördög és Isten keze

A Kapulus kávézó egy igazán elterjedt gyűlőpont és kajálda. Bár alapvetően sokan vannak akármikor jönne az ember, péntekenként egyszerűen nem járnak sokan ide. Lehet mert mindenkinek már a hétvégén jár az esze és már munka után mennek is komolyabb helyekre. De ezt nem is bánja az emberek azon százaléka, akik a hét legszebb napján töltik itt az idejüket. 

- Presley! - ordította Charles, ezzel felhívva a kávéházba lévők figyelmét, mindenki figyelmét.
- Kussolj már! Miért nem érted meg, hogy ezt hagyd abba?! - kiabálta Elvis, a személy, akit 3 másik emberrel együtt keresett Charlie.
- Jaj már, tudom, nem szereted, de igazán nem mondhatod, hogy nem hívta fel a figyelmedet.
A vörös hajú legény csak morgott egyet majd fordult vissza a boxhoz ahonnan felállt mérgében.

- Sziasztok! Hogy vagytok? Heather! Jól aludtál? Remélem kipihented magad! - szólalt meg Tiphanie, ez alatt úgy integetve, hogy biztosan ki lehet jelenteni, elzsibbadt az egész karja aznapra. Amíg mindenki más köszöngetett, Blue észrevette, hogy csak négyen vannak jelen.
- A rövidhajú csaj merre van? - kérdezte szégyenlősen, miközben a kapucniját levette a fejéről.
- Dahlia? Elindult Roy elé még hajnalban. Amúgy meg még mindig nem jegyezted meg a neveinket? Azok után, hogy már lassan 3. hónapja együtt kajálunk péntekenként?
Mielőtt kinyithatta volna a száját, hogy választ adjon, Charlie tette ezt helyette:
- Hé, ne legyél már ilyen vele! Miért vagy te most ekkora seggfej? Visszatérve, Heather, te még úgy se találkoztál Royjal, mi se láttuk egy jó ideje már. Ha minden igaz, még nyár végén beszéltünk vele. Csak a kérdés hogy hova tűnt el ez alatt...
- Akármi is az, biztos vagyok benne, hogy minden rendben most már, igaz? - próbálta Tiphanie felvidítani a négyest. Mindig is optimistának mondta magát, mindenbe csak a jót tudta nézni, akár egy kis túlzással az is elmondható, hogy ő a csoport őrangyala. Elvis meg mintha az ellentéte lenne, ő állandóan a kegyetlen igazságot kereste és tolta a képébe a többieknek. Ez nem azt jelenti viszont, hogy nonstop negatívum gépezet, szokott ő is számos alkalommal poénkodni, csak őt kicsit nehéz jó kedvébe hozni.
- Ja, hogyne... Ő arról nevezetes, hogy elkerüli a balhét.. Persze, én meg amiatt vagyok olyan népszerű, mert nonstop csipkés alsóneműben járok.
- Nos, talán akkor még néznél is ki valahogy. - jelentette ki Dahlia, miközbe a kis csengetyű megint rákezdett a nótájára. Mögötte egy frissen borotvált arccal, Roy követte napszemüvegben. Még télen is képes hordani, ha megkérdezik miért hordja, általában azt válaszolja, hogy érzékeny a szeme, nem bírja az erős fényt. Ez mondjuk nem magyarázza meg a telet továbbra sem, de Roy Venatorral senki sem szeret packázni, még akkor se egy érdekes borostyán árnyalatú az írisze...
Nem viccből szett fel magára számos becenevet az évek során. Isten keze, a Sötét messiás, a Bosszúálló, ez a 3 ami legtöbbször hallható. Lényeg a lényeg, ha szórakozol Royjal, visszakapod előbb vagy utóbb, általában előbb, és akkorát kapsz, hogy a fal adja a másikat.
- Barátaim, hosszú ideje nem áldott meg az ég egy találkozóval se. Mérget vennék rá, hogy mindenkinek vannak kérdései, de azt majd később ha lehet, rázósak voltak az elmúlt hetek...