Bűntársak egy életre [Eredet Történetem(Creepypasta)]

3.fejezet

Figyelem!

A videót amit be tűztem egy aféle hangulat keltésre szolgál.
Ha szereted bele élni magadat a történetekbe, és esetleg úgy akarod érezni mintha eggyélváltál volna vele érdemes az olvasás közben halgatnod. te jobban szeretsz síri csöndben olvasni akkor az ajánlom meg sem kell nyitnod a videót mivel ez csak egy hangulat zene.

(mellesleg 2 órás ha valaki lassabban olvasna. :)

Emily bezárkózott a szobályába, fejére rakta fejhallgatólyát és benyomott egy zenét. Próbálta a gondolatait elterelni, ne állandóan Clarán és a szülein járjon az esze, de valahogy nem sikerült. Így hát elő vett egy lapot és elkezdett rajzolgatni. Em nagy creepypasta fan volt kívülről tudta minden karakternek minden storyját és amikor csak tehette creepypastákat nézett, olvasott, hallgatott és ami a kedvence volt rajzolt. Ekkor Emilyben felmerült a kérdés: lehetséges hogy azért nem annyira kedvelik mert ilyenekkel foglalkozik? Bár Emre többször is mondták hogy psyhopata, hogy ez nem normális, ilyeneket csak a retardok csinálnak Em azt hitte csak védelemből mondják,ne hogy olyanná várak mint "azok". Fel sem merült eddig benne a gondolat hogy nem kedvelik őt bár ami igaz a igaz a horrorra való rajongása miatt nem voltak nagyon barátai. Bár jóban volt minden iskola társával nem érezte úgy hogy lett volna neki egyetlen barátja is ami azért volt rossz mer Clara halála után jól esett volna neki egy kis támogatás. Egyszer csak a lány arra lett figyelmes, hogy valaki sikítozik. Le állította gyorsan a zenét hogy jobban hallja honnan jön. Mikor kiderítette honnan jön a hang forrása lerohant az emeletről ugyanis az egészen a konyháig vezetett. Ott találta anyja és apja holt testét. Emily úgy érezte sikítania kell, de nagy nehezet vissza tartotta, és könnyekkel küszködve próbált az idegen gyilkos elől el osonni. Ahogy lassan hátrált, hirtelen a háta mögül egy büdös kendőt szoríttottak a szályára és orra elé, mitől mély kómába esett. Utolsó dolodg amire emlékezett, hogy valaki a háta mögül azt suttogta a maga mély hangján: szép álmokat!............................

-H-hol vagyok?

Mikor felébredt egy szürke koszos szobában találta magát egy dohos szagú ágyon. A falakról mállott le a szürke festék, és a szoba sarkaiban nagy pókhálók díszelegtek. Az egész szobában nem volt semmi csak egy ágy és egykisseb ruhás szekrény. Emily kinyította az elbőbbit és egy cetlit talált benne, azon egy üzenettel:

Keves ------ biszonyos okoból nevelő szüleit elkellet távolítanunk, de ne aggódjon kegyen jelenleg jó kezekben van a ruhályát kéreheti: B1-es emelet (földszint) boncoló terem. Kérjük elnézését ezért a kis kellementlenségért további szép napot!

-Remélem jó okuk van hogy kinyírták a szüleimet engem pedig elraboltak!

-'Hmmm furcsa...... Nincs név.'- gondolta magában Em, -Már csak azt kell ki találnom, hogy hol a franc ban vagyok?! S azzal a lendülettel, ki is ment a cella ajtón.

*Emily szemszöge*

Idáig azt hittem egy épületben vagyok, de mint kiderült cellám az erő közepén volt. Pánikba estem, hisz nem volt nálam se víz, se élelem. Minden cuccomat elvették tőlem, kivéve a ruhámat, de azt is át cserélték egy szakatt fehér cucc ba, ami egy fehér, vörös foltokkal el láttot pulóverből (remélem nem vér) és egy farmerből állt, nameg egy sport cipőből.

Nem tudtam mihez kezdjek, és ráadásul kezedett besötétedni. Ahogy ereszkedett le a nap, lassan egyre hidegebb lett.